Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

(Kis-Okloson) talált ókori aranypénzleletről szóló tudósításban a hazai földben talált régészeti emlékek útját követhetjük nyomon. A több száz darabból álló leletegyüttest a gyulafehérvári Pénzhívatalba, majd a királyi kincstárba küldték, hogy onnan a pénzeket Bécsbe szállítsák, A királyi kincstár jelentése szerint a Lysímachos görög király idejéből származó leletek értéke a 2800 Ftot is eléri. A pénzlelet felfedezése után (a környéken már korábban egy régi város maradványainak vélt romokat találtak) a lelőhely közelében ismét megindult a kutatás. PMH 1781. 735-736.; OPZ 1803. 784-785. 55 Ld. a Függeléket 56 A pozsonyi kórház építésekor felfedezett pénzeket I. Lajos és Zsigmond korában: PZ 1778. 43. sz. [s. p.], a budai várban előkerülteket pedig Ulászló és II. Lajos uralkodása alatt verték. PZ 1781, 68. sz. [s. p.j; PMH 1781. II. 528. Kolozsvári gyerekek által talált pénzekről a helyi elöljárók megállapították, hogy II. Lajos, Báthory Zsigmond stb. korából származnak. MK 1808. I. 5. 57 Szilágysomlyón pénzeket és egy gyönyörű aranyláncot találtak, „mellyen rész szerént mezei, rész szerént pedig bányászi instrumentumok igen számosan láttattanak fel-függesztve lenni", A kincset, melynek „belső" értéke a tudósító szerint 3500 Ft körül lehet, Budára, a királyi fő adóhivatalba küldték el, MK 1797. II. 554. 58 5 hordónyi római kori aranypénzre bukkant szántás közben a szerémségi Polubintzében - ahol „még ma is igen fontos Ruinákat lehet szemlélni" - egy földműves. MK 1797, II. 127. Eder abbé egy 400 darabból álló erdélyi antik aranypénzleletről beszámolva ismerteti a pénzek súlyát és finomságát, majd ókori források és kortárs tudósok (például Eckhel) alapján értelmezi a pénzeken látható feliratokat és ábrázolásokat, ZU 1803. IV. 113-118. 59 1717-ben a király a soproni Dobner Sebestyén Ferdinándot „bízta meg a római kövek és emlékek összegyűjtésével," Szelestei N. László: Adatok Janus Pannonius 18, századi ismeretéhez, In: Janus Pannonius és a humanista irodalmi hagyomány. Szerk. Jankovits László, Kecskeméti Gábor, Pécs, 1998. 56, 60 TGY 1819. IX. 114. Korábban a numizmatikai kutatások is főleg az aranypénzekre irányultak. Erdélyi aranypénzek alapján állította össze 1699-ben Mellen Jakab a magyar királyok „leszármazását és uralkodásuk rövid történetét", s aranypénzekkel foglalkozott Köleséri Sámuel is 1717-Pen kiadott éremtani munkájában. Gárdonyi 1926, (7. jegyzetben i. m.) 9. 61 Az emlékek történeti és tudományos értékének előtérbe kerülése alkalmanként a használati értékben bekövetkező látványos módosulásokat idézett elő. Egy főszolgabíró ókori kőemlékeket - többek javaslatával ellentétben - nem kapufélfaként, hanem angolkertje díszeként kívánt elhelyezni. HT 1808. I. 337-338. Bitnitz Lajos a Szombathelyen talált fontosabb antik leletek között egy olyan, Jupiternek tett fogadalmi szöveget tartalmazó oszloptöredéket ismertetett és értelmezett, mely korábban egy helybeli polgár háza előtt padként szolgált. TGY 1821. VIII. 6. Ugyanitt közöl egy olyan antik feliratot is, mely a „püspöki residentiának belső udvarában a

1 többi régiségek köztt heverő kőtábla darabon" található. TGY 1821. VIII. 9. 62 Forster 1906. (54. jegyzetben i, m.) 8. 63 ZU 1804. V. 24. 64 Forster 1906. (54. jegyzetben i. m.) 20. A hazai földben talált régészeti emlékeknek magyarországi intézményi gyűjteménybe juttatásáról egyébként - elméletben legalábbis - évtizedekkel korábban rendelkezett már az udvar: az 1777-es Ratio Educationisban ezt olvashatjuk az egyetemi régiséggyűjtemény kapcsán: „Végül arról is lelkiismeretesen gondoskodnak majd a jövőben, hogy fokozatosan összegyűjtsék és az egyetemi palotában megőrizzék a Pannóniában szerte felbukkanó régészeti emlékeket; és hogy ezeket ne csak a tudományok hazai hallgatói tanulmányozhassák és vizsgálhassák, hanem a megtekintésük céljából majd idejövő külföldiek is." Ratio Educatíonis. Az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása. Ford. Mészáros István, Budapest, 1981. 158, Schönvisner István a „régiségtan professzoraként sokat foglalkozott az egyetemi múzeum ügyeivel, s feltárásainak anyagából gazdagította a gyűjteményt," Muszka 1974, (14. jegyzetben i. m.) 36. 65 MK 1819. II. 291-292. 66 Egy, a földből előkerült ókori római légiós jelvényt ,,a' régiség rozsdája tiszteletre méltóvá tett volt". Aranka György: A' Magyar Nyelv-mívelő Társaság' Munkáinak Első Darabja. Szebenben, 1796. 135. Jankovich Miklós gyűjteményének egy festményét - írja Fejér György - „nem annyira a

1 mestere, mint sem a' XV, Századból lévő eredete teszi becsessé". TGY 1817.XI.31) vö.: Riegl 1995. (2. jegyzetben i. m.) ós Riegl 1998. (2. jegyzetben i. m.) 67 A sárosi várat és történetét ismertető tudósító hangsúlyozza, hogy feldolgozásának célja a magyar történelem régi emlékeinek és hőseinek hazafias indíttatású megismertetése: USGN 1787. 51-52,, 59-60. 68 Kovalovszky Márta: A képzeletbeli emlékmű. (Emlékműtervek Magyarországon az 1840-es években.) = Művészettörténeti Értesítő, 31. 1982, 29-33.; Marosi Ernő: Visegrád a nemzeti tudatban. Művészettörténeti adalékok. = Ars Hungarica, 16. 1988. 6.; Marosi Ernő: A Magyar Tudományos Akadémia szerepe a régészet és a művészettörténet kezdeteinél. In: A Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek a XIX. században. Szerk. Szabó Júlia, Majoros Valéria, Budapest, 1992, 85.; Marosi Ernő: Műemlékvédelem - az örökség hagyományozása. In: A magyar műemlékvédelem korszakai. Tanulmányok, Szerk. Bardoly István, Haris Andrea. Budapest, 1996, 15, 69 A nemzeti indíttatású emlékkultusz általános európai jelenség volt: Ha a versailles-i kastélyt lerombolják - olvashatjuk a párizsi nemzetgyűlésben folyó vita kapcsán - Franciaország „egy olly emlékezetes épületétől fog meg fosztatni, mellynek építő mesterei annak állandóságával halhatatlanokká lennének." A nemzetek „egyedül az őket ditsőítő monumentumokban élnek". MK 1798. III. 279. A nemzeti régiségek iránti érdeklődés növekedéséről a 17-18. századi Európában: Choay 1997. (2. jegyzetben í. m.) 54-60. 70 Nagy Lajos székesfehérvári kápolnája „Nemzetünk dítsőségét örökösíttette" volna, ha a költségek kímélése végett le nem rombolják. A történelem viharai ellenére fennmaradt művészeti emlékek „a

1 Magyarok jó ízlésének tanúbizonyságai", HT 1806. 235-236. 71 Bitnitz Lajos zalai útja során „a

1 hazáért vérzett, oda veszett hazafiak' dicső árnyékait" maga körül „lengeni képzelvén...óicsőségek' emlékét", azaz a „vitézül elhullott Thury György kanizsai kapitánynak Zrínyi György által 1570-dikben emelt sírhalmát" kereste, illetve Bajcsa várát, „hol 1579-dikben Zrínyi György, Batthyányi Boldizsár és Nádasdi Ferencz a' Magyar vitézségnek remek példáját adák". TGY 1825. VI. 56. 72 „Mind a' két kő" - olvashatjuk Székesfehérváron talált antik, illetve középkori emlékekről - „tanujok e" régi dítső Város viszontagságainak, mellyek azt mind fényes, mind szomorú állapotba helyheztették a

1 Nemzetnek külömbféle boldog vagy boldogtalan környülállásai szerént," HT 1806. 344. 73 TGY 1821. II. 46. 74 HM 1824. I. 162-163. 75 TGY 1827. II. 42. A hazafias-történeti szemlélet jelentkezéséről a korszak irodalmában: Mezei 1958 76 Endrődi Gábor: Fejezetek a „Galgóci Betlehem" történetéből. = Művészettörténeti Értesítő, 57. 1998. 20. Janus Pannonius egyik ferrarai professzora, Guarino Veronese szerint „a történelem egyetlen feladata, hogy a múlttal való összevetés alapján megmutassa, hogyan kell élnünk a jelenben és a jövőben." D. Birnbaum, Marianna: Janus Pannonius történelemszemlélete. In: Janus Pannonius és a humanista irodalmi hagyomány. Szerk. Jankovits László, Kecskeméti Gábor. Pécs, 1998. 38.