Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

17. kép. Detrekő vára, Tudományos Gyűjtemény, 1822, VII, 128. után Ferenc neve alatt kiadott felhívásban. „Csoda-e ha egykori emlékeink annyira megfogytak, hogy nem ismertetve, nem emlegetve annyira rejtvék a közfigyelem előtt, hogy alkalmasint általános vélemény az, miszerint múltunk éppen oly meddő volt művészet dolgában s a műérzék szinte oly hallgatag, mint e költőietlen jelenben: holott - hála a sorsnak s a szerencsés véletlennek még sok, felette sok maradt meg a föld gyomrában úgy, mint a föld színén, mik e részben egy szebb múltnak őrizték meg emlékezetét."

413 A műemlékek védelmének ügye magán, illetve társasági, egyesületi kezdeményezésekből indult ki mind a 18-19. század fordulóján, mind a 19. század közepén. Ezek az egyesületi kezdeményezések kaptak hivatalos, majd törvényileg szabályozott formát a 19, század második felében. Rendszeres, államilag szervezett felmérések híján a szervezők a honpolgárok hazafias érzésére apellálva igyekeztek információkat szerezni a hazai művészeti emlékekről. Az 1847-es akadémiai felhívás felszólítja mindazokat, „kik a hazai régi műveltség fényre derülését, s így a nemzeti becsület emelkedését szívükön hordozzák", hogy értesítsék az intézmény titkárát a környezetükben található régiségekről.

414 „Mindazon hazafiak"-nak a segítségét kérte - beküldött jelentések formájában - az Akadémia 1858-ban megalakult Archaeologiai Bizottsága is az ügyrendben közzétett felhívásban, akik „akár tüzetesen foglalkoznak a régészettel, akár pedig a hazai régiségeket és emlékeket gyűjtik, vagy ilyenek felől csak tudomással bírnak valamint különösen újabban felfedezett emlékekről és leletekről értesültek".

415 A régiségek iránt érdeklődő önkéntes külső munkatársakat toborzott az ország különböző területein lévő műemlékek adatainak felvételéhez az 1872-ben létrehozott Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága is.

416 A vizsgált időszak hazai sajtójában - különösen a Tudományos Gyűjtemény lapjain - nyilvánossá váló és kiszélesedő topográfiai mozgalom, a kibontakozó levelezői rendszer, illetve a művészeti emlékek összegyűjtését, lajstromba vételét, megóvását célul tűző társaságok elképzelései és működése - ha szervezettségében és hatékonyságában nem is, de célkitűzéseiben és módszereiben mindenképpen - a 19, század közepének műemlékvédelmi törekvéseivel rokoníthatóak.

417 A század eleji és a későbbi törekvések között közvetlen, személyes kapcsolatok is kimutathatóak. Kölesy Vince, aki 1820-ban újonnan felfedezett római emlékkövekről közölt ismertetést,

413 1845-ben jelen volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pécsi vándorgyűlésén.

419 Részt vett a szervezet 1846. évi munkálataiban az 1820-as években több topográfiai beszámolót publikáló Jankó János is, igaz, szőlészeti témájú írással.

42

o