Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

16. kép. Gimes vára. Tudományos Gyűjtemény, 1821, II, 128. után elsőbbségét hangsúlyozzák.

407 Mednyánszky Alajos a visegrádi várral kapcsolatban kiemeli, hogy a legjelentősebb történeti emlékek „minden legkissebb megmaradott régiségének fentartása" fontos, „mivel a' mindent meg emésztő idő pusztulása siető lépéssel elő menvén bennünket kevés idő alatt még az utolsó maradványtól is meg foszthat".

408 Bár a koronát őrző terem fölötti tábla (15. kép) szövege igen töredékes - írja - „annak hijjánosságát kipótolni történeti valósággal nem lehet, ujjat koholni pediglen vakmerőségnek állítom."

409 „Az a történészi szemlélet, amelyet Ipolyi még az ötvenes években képviselt, és amely a műemlékekben élő történelemkönyvet látott, és amely egy-egy műemlék „elenyésztével" történetkönyvünk egy-egy lapjának kiszakadását siratta",

410 mint látjuk Mednyánszky fenti mondataiban már megfogalmazást nyer.

411 A régiségérték fenntartásának fontosságát hangsúlyozza Mednyánszky Alajos egy másik írásában is, bár a történeti hitelesség szempontját itt egyfajta romantikus elvágyódás sajátos hangulati-értéke módosítja. Gimes váráról szóló írása szerint a vár feljárója az új építés divatja szerint „szép ízlést bizonyít, de ezen helyen, hol az egész környék tsupa régiséget mutat, nem okozza azon gyönyörködtetést, mellyet az Építő mester elő hozni szándékozott; mert a' többihez éppen nem illik és fantáziánk merész reptet, melly a' régi időbe magát egészszen viszsza helyhezteti, unalmasan a' mostanság valóságába le szállítja."

412 (16. kép) KITEKINTÉS A vizsgált időszaknak a művészeti és építészeti emlékekhez való viszonyában néhány olyan elemre, szempontra bukkanunk, melyek szerepet játszottak a 19, század második felének műemlékvédelmi gyakorlatában is, Az a szándék például, hogy a hazai emlékek megőrzésével, bemutatásával a „művelt világ", a külföld számára is bizonyítsák a nemzet szellemi-művészi tehetségét - a vizsgált időszak retorikai toposzainak továbbélését mutatva megfogalmazást nyert az Akadémia 1847, évi ülésén Henszlmann indítványára, Toldy