Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Pintér Attila: A mosonmagyaróvári (magyaróvári) plébániatemplom falfestéseinek restaurálása

Erre a megkülönböztetésre azért volt szükség, mert az igény, amit velünk szemben a felhasználó a kiegészítések során támasztott, a teljességre való maximális törekvés volt, Ugyanakkor a helyreállítás műemlékvédelmi elveinek is maradéktalanul meg kellett felelnünk, Úgy véltük, a két elvárás akkor kerülhet szinkronba egymással, ha javításaink jellege és szándéka nem sérti az eredeti művet és a tér is visszanyeri látványbeli zavartalan harmóniáját. A figurális kompozíciók esetében tehát csak a kisebb, a formailag egyértelműen pótolható hiányokat javítottuk ki, színbeli és formai teljességükben. A megkopott vagy elenyészett részek vonatkozásában már csak valamiféle látványbeli szintézis biztosítása volt a cél, minden konkrét formai megfogalmazás nélkül. Az, hogy a szintézis kifejezés valójában mit takar, azt mindig a konkrét állapot szabta meg, Érzékeltetésére JEGYZETEK 1 „Anno 1774 apposita majori Ara marmorea pro majori decore ejusdem Arae, curavit Loci Parochus totum Sanctuarium, út videre est, pingi per D. Pictorem Posoniensem N. August, cujus sodalis Franciscus Scheiemayer facta delineatione, et apposito conceptu artem suam pictoriam cum applausu omnium terminavit. Incepit hic odalis laborem Suum 1. Augusti ejusdmem Anni et terminavit 11. Octobris" História Domus: Liber rerum ecclesiae Ovariensis. I.: 43. (Mosonmagyaróvár, r. k. plébánia). A História Domusból vett részletek, valamint a festőkre vonatkozó adatok Dávid Ferenc művészettörténész kutatási anyagából származnak. Az adatok rendelkezésünkre bocsátásáért, valamint a restaurálás során nyújtott áldozatkész együttműködéséért ezúton is fogadja köszönetünket. 2 Auguszt Imre festő és aranyozó, Vácon született, meghalt Pozsonyban 1784-ben. 1757-ben a majkon dolgozott, 1771-ben Esztergomban a vártemplom oltárát aranyozta, 1777-ben pozsonyi polgár, Ld, Garas Klára: Magyarországi festészet a 18. században. Budapest, 1955. 207.; Voit Pál: A majki műemlékegyüttes. = Magyar Műemlékvédelem, 3. Budapest, 1966. 223.; Petrová-Pleskotová, Anna: Dokument/ o umeleckej, umelecko-remeselníckej a stavebnej aktivite na panstev a objektoch grófa Frantiska Esterházyho z rokov 1 738-1785, = Ars, 1995, 232-233. 3 Schellemayer, Franz festő, (Aschaffenburg, 1738-1803 u.), Tevékenységéről kevés adat maradt fenn, 1770 körül a bambergi érsek számára dolgozott, 1781-ben Pozsonyban díszleteket festett, majd transzparensképeket készített. Magyarországon egyetlen képe ismert. Ld. Garas 1955. (2. jegyzetben i. m.) 247.; Csatkai Endre: Pozsonyi képzőművészek és iparművészek 1750 és 1850 között. = Művészettörténeti Értesítő, 12. 1963. 23.; Jávor Anna = Művészettörténeti Értesítő, 42. 1993. 74. 4 Schellemayer a templom északi bejárata felett lévő kép bal alsó sarkában szignálta munkáját: „Fecit Fm. Schelemáyer anno 1777". A templomhajó 1777-ben történt kifestésének időpontjára vonatkozóan egyébként a diadalíven található felirat is egyértelmű utalást tartalmaz. 5 A képen lévő felirat - utalván az ábrázolt eseményre és a templom kifestésére - szövege: „Repraesentatio munificentiae, quo corpus humis ecleasiae pictum est", A templom egykori plébánosának fordításában: „Megörökítése annak a nagyszerű cselekedetnek, amellyel e templomnak testejhajója] kifestetett". Ld. szélsőséges példát ragadva ki, előfordult, hogy ez nem jelentett többet, mint a kép alaptónusának hibák nélküli megjelenítését. Ezek a javítások rendre vonalkázó eljárással, akriltemperával készültek. A képeket övező dekoratív részek esetében nagyobb szín és formabeli teljességre törekedtünk. A hiányokat az eredeti megmaradt részletek alapján igyekeztünk maradéktalanul eltűntetni, kiegészíteni. Pótlásukhoz mészben kötött porfestéket használtunk. Reméljük munkánk eredményes volt és az óvári plébániatemplom falfestményei a lehetőségekhez képest eredeti szándékuk szerint, de a jelenkor emberéhez szólva töltik be újra szerepüket. Pintér Attila Pintér Gyula: A magyaróvári plébániatemplom múltja, értékei és ereklyéi. Mosonmagyaróvár, 1940. 10. 6 Ld. Genthon István: Magyarország műemlékei. Budapest, 1951. 234.; Garas 1955. (2. jegyzetben i. m.) 181. kérdőjellel!; Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. I. Dunántúl. Budapest, 1959. 207. már nem említi Dorffmaistert. Az 1997ben rendezett kiállítás katalógusában azonban, továbbra is ő szerepel az említett művek alkotójaként, ld. Dorffmaister István emlékkiállítása. Katalógus. Szerk. Kostyál László, Zsámbéky Monika, Szombathely - Zalaegerszeg, 1997. 20., 52. 7 Sulzbeck Ferenc: Szent Gotthard hildesheimi püspök élete. Budapest, 1940. továbbá Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. Budapest, 1977. II.: 357-359.; Zlinszkyné Sternegg Mária: A szentgotthárdi ciszterci apátság története és művészetének emlékei 81183-1878). In: Szentgotthárd. Szerk. Kuntár Lajos. Szombathely, 1981. 470. 8 Manninger Egon: A magyaróvári rk. plébániatemplom újjáépítése. = Műemlékvédelem, 23. 1979. 64-66, 9 A főoltár aranyozásáról, illetve a szentély elhomályosult falfelületeinek javításáról, Antonius Zach nevének említésével, ld, História Domus (1, jegyzetben i, m.) II,: 11, 10 Storno tevékenységéről a 4. jegyzetben említett kép jobb oldalán lévő felirat tanúskodik. Itt a következő volt olvasható: „Restauravit F. Storno anno 1877". Tekintettel arra, hogy az általunk végzett restaurálás során minden korábbi beavatkozást igyekeztünk eltüntetni, így ez a felirat is eltávolításra került. 11 A restaurálást az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség felkérésére Borsa Antal, Németh Gábor és Prudzik József végezték 1959-ben. 12 A munkában résztvevő restaurátorok: Bécsi János, Nagy Gábor, Radukov Angel és Pintér Attila voltak. 13 A munkákat Döbrentei Gábor végezte el 1961 -ben. 14 A lúg ammoniumhidroxid, a vegyszer Szelekton B és Szelekton B2 volt. 15 A pépbe ammoniumhidroxidot, ammoniumkarbonátot és nátriumhidrokarbonátot kevertünk. 16 A vakolatok rögzítéséhez Plexto! B 500 diszperziót, a festékréteg megkötéséhez Paraloid B 72 műgyantát használtunk. (Az 1., 8., 12. kép: KÖH Fotótár, A 2., 3., 4., 5,, 6., 7,, 9., 10., 11., 13., 14. képet készítette: Pintér Attila.)