Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Pintér Attila: A mosonmagyaróvári (magyaróvári) plébániatemplom falfestéseinek restaurálása

13. kép. A szentélyboltozat dekoratív festésének részlete az olajos átfestés eltávolítás után A sikeres megvalósítás ellenére örömünk mégsem lehetett teljes. Az olaj eltávolítása közben derült ki, hogy Zach - nyilván azon hiedelmében, hogy az olajfesték a falról könnyen leválik - lekenés előtt a felületeket valamilyen kaparóeszközzel alaposan megdolgozta, miáltal a festék- és vakolatréteget rendre megsértette, továbbá valamilyen bevonószerrel a felszíni rétegeket beitatta. Az olajfilm alól egy, a Storno-féle elképzeléstől eltérő látszatarchitektúra került elő, A díszítés, a szentély keleti oldala felé - ívek, boltozatok és baluszterek sorával - a tér nagyságát igyekezett megnövelni. Arra vonatkozóan, hogy az óvári templom barokk kori falfestései milyen állapotban voltak a restaurálás megkezdése előtt, illetve mi vált láthatóvá belőlük az átfestések eltávolítása után, arra már több esetben is utaltunk. Az esztétikai helyreállítás szempontjából ezeknek a tényezőknek döntő jelentőségük van. Talán az volt a legfontosabb közülük, hogy a sötétebb tónusok jelentős része az idők során lekopott és az egyéb sérülések (lekaparások, repedések stb.) száma is - a szokásos mértéknél - nagyobb volt, Ha fentiek mellett még szükséges megemlíteni valamit, akkor az a beázásokból eredő festék és vakolatpergések, valamint a talajból felszivárgó nedvesség mállasztó hatása. Beázásból eredő károsodások főleg a kórusrész boltozatán, több négyzetméternyi felületen voltak tapasztalhatók, míg a talajnedvesség okozta vakolatvesztéssel a lábazati részeken találkoztunk. A festék- és vakolatréteg konzerválása esetében a bevált, hagyományos módszereket alkalmaztuk. A mozgó vakolatrészeket injektáltuk, a festékréteget konzerválószerrel átitattuk.

16 Ez utóbbi konzerválásra esetünkben annál is inkább szükség volt, mert a gyenge megtartású festésnek a továbbiakban megfelelő állagot kellett biztosítani. 14. kép. A szentélyboltozat dekoratív festésének részlete a restaurálás után Az óvári templom falfestéseinek restaurálásával kapcsolatos utolsó kérdéskör a kiegészítések és az esztétikai helyreállítás problematikája. Tekintettel az állapotra, a festéseket jellegük szerint csoportosítottuk. Megkülönböztettünk figurális ábrázolásokat, illetve kompozíciókat, amelyeknek mindegyike egyedi, csak reá jellemző formai megoldásokkal bír és egymástól eltérő gondolati tartalmakat közölnek. Majd elkülönítettünk dekoratív festéseket, amelyek egyszerű ismétlődő elemekből épülnek fel és többnyire csak áttételesen létezik valamiféle önálló jelentéstartalmuk. Legfőbb feladatuk a díszítés, kiemelés. Ez utóbbiakról elmondható, hogy jelentőségük valahol a közös megjelenés egységében rejlik, (73-75. kép) 15. kép. A hajó helyreállított dekoratív festésének részlete