Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Boromissza Péter – Nemessányi Klára: A feldebrői altemplom falképeinek és restaurálásának ismertetése

6. kép. A szentély falain a gótika idejéből származó meszelt vakolat fedte az első kifestés rétegét. Feltárás közbeni állapot volt tapasztalható.

3 A falak fugázása sokféle anyaggal történt, ami szintén zavaróan hatott. A sírkamra mennyezetét valamikor a 70-es évek belső átalakításai során vastag, bányahomokot tartalmazó silány vakolattal borították be, amely az idők során csúnyán elfoltosodott. A kiegészítő vakolat sokhelyütt igen porózus, szivacsos állagú volt, megtartása nem egységes, a különböző helyeken eltérő. A nagyobb, süllyesztett tömítések felülete repedezett volt, a repedések mentén erős elszíneződés okozott esztétikai értékcsökkenést. A szentélyben és a hajó közepe táján vakolat- és meszelésmaradványok foltjai zavarták a falképek egységes látványát. A szentélyben a gótika korából származó meszelt, vékony simítóvakolat kisebb-nagyobb kiterjedésű darabjai fedték a 11. századi falképeket. Ezek a maradványok a mennyezeti részeken inkább csak meszelés szigetszerű, feltáratlan darabjai voltak, a szentély hátfalán és az ablakbélletekben vékony vakolatra került a meszelés. Ez alátámasztja azt a feltételezést, hogy a falképegyüttes a gótika idején már erősen sérült, hiányos lehetett. (6-7. kép) Jelenleg a szentélyben két ablakbéllet található, míg a bal oldalon egy lunetta van, benne vakolat és festésnyomok, Az ablakok jelenlegi nyílásvonalánál a 11. századi réteg vakolata megszakad, de néhol fogható a kora középkori vakolat kifordulása. (8. kép) Az ablakbélletek falazása egyenetlen, azokban későbbi, a gótika korára tehető vakolatréteg húzódik. Az első periódusban valószínűleg szintén volt középen a szentélyben ablak, de annak pontos helyét, méreteit nem ismerjük a későbbi átalakítás, rábontás miatt, A jobb oldali ablak helye ugyanolyan lunetta kiképzésű lehetett, mint ahogy az ma is látható a bal oldalon. A süllyesztett tömések gyakori alkalmazása miatt a vakolat rétegei igen nehezen voltak értelmezhetőek. A látvány szinte „feldolgozhatatlan" volt, még behatóbb tanulmányozás után is, Ezt kiválóan érzékelhettük mi is, amikor a restaurálás kezdetén az átvételi állapotot dokumentáló rajzi feldolgozást készítettük, (9. kép) Az 1960-1962 közötti restaurálás során a süllyesztett tömítések és a mívesen kialakított ferde szélezések alkalmazása számított - a nemzetközileg elfogadott restaurátor-etikai alapelvek alapján - a hiányok etikus kezelésének, és szinte már kötelezően ezt alkalmazták a restaurátorok, A megkülönböztetés szigorú etikai elvei a falképek esztétikai látványában viszont zavarokat okoztak: 7. kép. A szentély fala a restaurálás után a meanderes zárósáv részletével