Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

nyékén) felfedezett ókori padlómozaíknak. A trójai háborúból vett jeleneteket (Priamos kéri Achillestől Hector holttestét, illetve Paris ítélete) ábrázoló mozaikok felfedezéséről szóló rövid tudósítás után

260 a Tudományos Gyűjtemény Dálnoky Mártonnak Kovács Jánoshoz, Arad megye első alispánjához küldött, a római régiségekről szóló levelét ismerteti, s közli az emlékekről készült vázlatrajzokat is.

261 A Felső Magyarországi Minerva Peretsényi Nagy László közlésében szinte szó szerint leadja Dálnoky Tudományos Gyűjteményben írását,

262 majd Jankovich Miklósnak a mozaikokkal kapcsolatos véleményének, datálási kísérletének ad helyet,

266 A 18-19. század fordulóján, a 19. század elején tehát - úgy tűnik - Magyarországon is kezd kialakulni egy származása és foglalkozása szerint heterogén réteg, melynek tagjai többé-kevésbé elmélyült érdeklődéssel fordultak a hazai múlt művészeti emlékei felé. Ehhez hasonló csoportosulások - melyeknek képviselőit elsősorban az antikvitás iránti szenvedély kapcsolta össze - a nyugat-európai országokban már a megelőző évszázadokban létrejöttek: tudósok, művészek, gyűjtők, amatőr régiségbúvárok - és persze „műkereskedők" - vitatkoztak, leveleztek egymással, gyűjtöttek és rendszereztek az ókor történetére és fennmaradt művészeti emlékeire vonatkozó adatokat.

264 Nem történt meg még az éles elhatárolódás a „szakemberek" és az „amatőrök" között, az átjárás, mint láttuk, itthon is gyakori. A kapcsolatteremtés és kapcsolattartás egyik lehetőségét külföldön és Magyarországon egyaránt - éppen a sajtóirodalom jelentette. A levelezéseken, kölcsönös könyvbírálatokon alapuló nemzetköziség ugyanakkor, mely az antikvitás iránt rajongó európai csoportosulásokat jellemezte, a hazai társaságra - nyilván a lokális tárgyválasztás következtében is - nem volt oly nagy mértékben jellemző.

265 Az, hogy a nemzeti önazonosság kifejezése iránti igény erősödésével a gyűjtők és a tudósok egy része Európa más országaiban is a korábbi közös platformot, konszenzustjelentő antikvitás emlékei mellett vagy helyett a nemzeti sajátosságok kutatása felé (is) fordult, szükségszerűen járt együtt egyfajta regionális elszigetelődéssel. A nemzetközi szereplés, vagy a külföldi kutatásokba való bekapcsolódás lehetősége továbbra is elsősorban azok előtt nyílt meg, akik az itáliai antik emlékekkel foglalkoztak. Minden bizonnyal protokolláris szempontok miatt kérték fel Esterházy Miklós herceget és József nádort, hogy legyenek tagjai a Tiberisben található antik emlékek kiemelésére alakult római bízottságnak, Goró Lajos kapitány viszont, aki a pompeji és herkuláneumi ásatások során előkerült leletekről jelentetett meg német nyelvű könyvet, s akinek tudományos tevékenységét ,,a' Nápolyi Burbon-Herkulanumi Akadémia, és a' Római Archeológiai Társaság" diplomával jutalmazta, már kitartó felmérő- és kutatómunkájával szerzett magának nemzetközi elismertséget, Találunk természetesen példákat itthon is a külföld felé nyitás szándékára. Mint Fejér György írja: Jankovich Miklós két „Hazánkban találtatott régiségeket elő mutatott, kérvén, hogy,,,mind Hazánk', mind pedig a' Külföldnek Tudósait azok iránt figyelmetessé tenném, és tudós vélekedéseiket ezzel kikérném, mellyeket rézbe mettzettetve ide is mellékeltem," Kovachich Márton, mint láttuk, azért kér latin vagy német nyelvű beszámolókat olvasóitól, hogy azokat más nemzetek tudósaival is megismertethesse.

266 A sajtóban megjelenő leírások egy része csak érintőlegesen vagy véletlenszerűen említette az építészeti és művészeti emlékeket, Számos beszámoló a 18, századi topográfiai hagyományoknak megfelelően inkább az ismertetett helyhez kapcsolódó nevezetes vagy hírhedt történelmi eseményekre,

267 anekdotákra, az építéstörténetre és a statisztikai adatokra tér ki, Néhány szerző ugyanakkor az építészeti emlékek ismertetésekor már nemcsak, vagy nem elsődlegesen a történeti forrásokra támaszkodik, hanem többé-kevésbé részletes helyszíni beszámolót közöl

268 - modern kifejezéssel élve mintegy állagfelmérésként, adatfelvételként - az épület állapotáról, hiányosan vagy épen megmaradt festészeti, szobrászati díszítéseiről, A 19, század második felében megerősödő archeológiai szemlélet

269 csíráinak jelentkezésével találkozunk itt, A régi épület, vár a hazafi as-nemzeti szemléletű érdeklődés mellett fokozatosan a tudományos igényű felmérés, leírás tárgyává is válik.

276 A késmárki Thököly-vár ,,a' Varasnak bástyájához épített Vár. Kettős bástyával és mélly árokkal volt körül véve. Vagyon külső és belső kapuja, A' külső kapu, melly a' várba és városba utat nyit, igen erős kapu, és még most is jó állapotban vagyon, A' belső kapu, mellyen a' Városból a' Várba negyén az út, még most is szép veres márványból kifaragott czimerét mutatja a' Thököly és Thurzó nemzetségeknek. Ezen czimeren kék mezőn látszik három dombon egy menő Tigris, mellynek mintegy dühösségében a' szája fel vagyon tátva, és a' farka felvetve, fején korona látszik; a' sisakon feliül is Tigris vagyon egy koronán; mellynek jobbik markában rövid Török kard látszik. A czímernek paizsa régi mód szerént dűlőfélben vagyon, A' Várnak elég tágas helye vagyon,,,Öt erős tornya volt védelmére és ékesítésíre, Éjszaki részében vagyon a' kápolna, melly nagy költséggel készült czifra épület, Ezt ékesítik a' Magyar Királyok kőből faragott képei, mellyek még most is épek. Belső része a' kápolnának tsak nem tsupa márványból vagyon czifra kifaragásokkal ékesítve. A' Família kriptája a' kápolna alatt vagyon, mellyben még most is egy czin koporsó maradékja látszik.., Jobb felén a' várnak lakó szobák, és ebédlő paloták voltak, mellyeket