Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Zlinszkyné Sternegg Mária: Egy sajátos bútortípus korai megjelenése Magyarországon

európai iparművészet stíluskorszakai. A klasszicizmustól a biedermeierig 1990. (9. jegyzetben i. m.) No. 2.97. 14 Folnesics, Josef: Innenraume und Hausrat der Empire- und Biedermeierzeit in Österreich-Ungarn. Wien, 1903. 23-24. 15 A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége Debreceni Szervezete antik bútor-, óra-, és régi debreceni családi portré-kiállításának tárgymutatója. Kiállítás a Debreceni Déri Múzeum összes termeiben, 1939. március 19- 26-ig bezárólag. 16 Sikerült kapcsolatba kerülnöm az akkori tulajdonos leányával, Tüdős Lászlóné sz. tunyogi Szűcs Júliával (szül. 1906.). Megköszönöm 1998. szeptember 5-én és október 2-án Kanadából hozzám írt leveleit, amelyekben arról tájékoztatott, hogy a család tulajdonában volt, a katalógusban említett, gömbasztalkára jól emlékszik. Valószínűsíthető, hogy az asztal a kisszántóí Dobozy ágról került a Szűcs család birtokába (Szűcs Gézáné édesanyja Dobozy leány volt), Tudjuk, hogy a Dobozy család a 17. század óta folyamatosan Debrecen legrangosabb családjainak egyike, tagjai közül főbírák és szenátorok kerültek ki. Adatközlőm levelei gömbasztaluk egyes tulajdonságait pontosan felidézik. 1998. október 2-i levelében írja: „Azt hiszem, hogy ez a kis bútordarab nem varróasztalka volt, hanem inkább ékszerek megőrzésére szolgált. Sok kis fiók, még titkos fiókok is voltak benne. Az asztalkát le is lehetett zárni. Akkor egy teljes gömb lett belőle." Az asztalka a második világháború után még édesanyja birtokában volt. 17 A szószék fényképeit Takács Tamásné nagytiszteletű asszony készíttette el és bocsátotta rendelkezésemre, amiért ezúton is hálás köszönetet mondok. 18 Hajdúszoboszló, Református Lelkészi Hivatal: a Szoboszlói Reformata Szent Ekklesiának Protocolluma 1786 die 9. Maytól 1841-ig, 257, o. 19 Szabolcsi Hedvig: Régi magyar bútorok. I, Főúri és polgári bútorművészet, Budapest, 1954, 45.; Szabolcsi 1972. (13. jegyzetben í .m.)125-126. 20 A felhasznált források adatai a rövidítések jegyzékében találhatók. 21 TtREL I. 99-a/6.pag.356 22 azaz „legény", itt „nőtlen" értelemben, 23 A Szoboszlai Reformata Szent Ekklesiának Protocolluma. 1786 die 9. May-tól 1841-ig. 255. o. 24 TtREL E. Jk. 3657. 345.-347. o„ 351 , 361. o„ 373. o., E. Jk. 3658. 1. o., 11, o., 28, o., 44. o. 25 1821 -ben a központi céhszaPályzat alapján újra íratták az asztalos céhnek Debrecen városától kapott egykori kiváltságlevelét, és azt I. Ferenc király jóváhagyta. 26 Bajkó Mátyás: Adalék Beregszászi Pál "Rajz Oskolájának" történetéhez. = Acta Universitatis Debreceniensis de L. Kossuth Nominatae, Hl/1, Debrecen, 1956. 191-197.; Balogh István: Beregszászi Pál és a debreceni „Rajzoskola" 1819-1856. = Művészettörténeti Értesítő, 9. 1960. 45.; Szabolcsi 1970, (5. jegyzetben i. m.) 108

11

. (A 6. és 7. képet készítette: Puskás Foto Kft., Hajdúszoboszló.) FRÜHE ERSCHEINUNG EINES SELTENEN MÖBELTYPES IN UNGARN MÁRIA ZLINSZKY-STERNEGG Wichtige Hinweise auf das hohe Niveau der Debrecziner Schreinerkunst sind die 124 Risse von Meisterstücken aus den Jahren von 1755 bis 1865, die sich in der Sammlung des Déri Museums erhalten haben, Da die Zunft vorgeschrieben hat, welche Art Möbel als Meisterstück anerkannt wird, zeigen die Risse über Jahrzehnte immer den selben Typ; zuerst Tische, später Kleiderschränke, zuletzt Schreibschränke. Unter diesen Rissen bildet die Meisterzeichnung des Tischlergesellen Gábor Kornis, datiert den 21. Juni 1806, eine erstaunliche Ausnahme. Der Riss zeigt nicht den zu dieser zeit obligatorischen dreiteiligen Schreibschrank, sondern ein kleines zierliches Globustischchen, das weder vorher noch später seinesgleichen unter den M eiterrissen findet, Die Zunftakten bezeugen, dass dieses Möbelchen als Meisterstück akzeptiert und von Kornis auch innerhalb eines halben Jahres ausgeführt worden ist. Am 29. Dezember 1806 wurde er als Meister in die Debrecziner Zunft aufgenommen, und schon im folgenden Jahr beschäftigt er mehrere Gesellen und Lehrlinge. Es gibt hinweise dafür, dass das Tischchen sich noch nach dem Zweiten Weltkrieg in Debrecziner Privatbesitz befunden haben soll. Sollte dies zutreffen, können wir nur hoffen, dass es eines Tages wieder zum Vorschein kommt. Kornis' Wanderjahre liegen zwischen 1795 und 1806. Am 10. Juni 1800 trifft er in Wien ein. Wie lange er dort gearbeitet hat, lässt sich leider nicht mehr feststellen da das Geselleneinschreibbuch der Wiener Tischlerinnung für die Jahre 1801 bis 1805 verloren ist, Der Typus des Globustischchens ist in Deutschland und vor allem in Österreich bekannt, allerdings erst aus dem Biedermeier, also kaum vor den Jahren um 1815, Der Londoner Schreiner George Remington erhielt im Dezember 1807 ein Patent auf seine Schreibtische in Globusform, die sich jedoch von den hier zur Rede stehenden Globustischchen durch ihren technischen Aufbau ganz wesentlich unterscheiden, Das Möbel von Gábor Kornis ist also das früheste Beispiel eines Globustischchens, das sich erhalten hat. Ob Kornis wirklich der Erfinder war, oder ob er Vorbilder, seien es Zeichnungen oder ausgeführte Exemplare, hatte, wissen wir freilich nicht. Sein Meisterstück - und die Tatsache, dass es von der Zunft angenommen wurde - ist aber ein wichtiges Faktum für die Bedeutung der Debrecziner Schreinerzunft. Ein weiteres Werk von Gábor Kornis ist die prächtige Kanzel im spätempiren Stil der Reformierten Kirche in Hajdúszoboszló, aus dem Jahre 1814,