Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Laár Erika: Adalékok az első világháborúban begyűjtött erdélyi harangok történetéhez

ADALÉKOK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN BEGYŰJTÖTT ERDÉLYI HARANGOK TÖRTÉNETÉHEZ A tűzfegyverek, ágyúk széleskörű elterjedése az addig örökéletűnek tekintett harangok életétben döntő változást eredményezett. A háborúk „éhsége" nem volt tekintettel az egyházi, avagy a világi élet igényeire, Minden, ágyúöntésre, fegyverek készítésére alkalmas fém, fémtárgy, ötvöstárgy, műalkotás pusztán alapanyagnak minősült - használati, művészeti értéke teljes mellőzésével. A fémeszközök, harangok sorsa beteljesedett, Ferenc József császárnak az első világháború kezdetekor elhangzott híres mondata - „Mire a levelek lehullanak itthon lesztek" - 1915-re a hadvezetés számára is nyilvánvalóan illúziónak bizonyult, A hosszan elhúzódó háború felemésztette a katonai tartalékokat. A fegyver, lőszergyártás alapanyaga fogyóban lévén a katonai vezetés ismét a korábban megszokott módszerhez folyamodott, az egyházak, a polgári lakosság birtokában lévő, felhasználható fémanyag begyűjtését kezdte meg. Alábbi rövid tanulmány a rekvirálás sorsára jutott fémtárgyak, eszközök egy jellegzetes csoportjának, a magyarországi harangoknak a sorsába nyújt betekintést. 1915. november 21 ,-én a Hadügyminiszter értekezletet hívott össze, melyen már az egész ország területére kiterjedő felméréssel, kész kimutatásokkal rendelkeznek a „rendelkezésükre" álló színesfém készletről,

1 A begyűjtés jogi alapjának megteremtése érdekében a hadiszolgáltatásokról szóló 1912. évi LXVIII. törvényt kiegészítették az 1916. évi XXIII. törvénycikkel, amely a honvédelmi miniszter felhatalmazta, hogy rendeletben szabályozza a begyűjtéssel kapcsolatos kérdéseket. A felhatalmazás birtokában a miniszter elkészíttette a szükséges rendeletet.

2 A begyűjtéseket több szakaszban végezték.

3 A háború végén több épen maradt harang volt katonai parancsnokságok birtokában. Ezeket visszaadni kívánták az egyházaknak, egyházközösségeknek,

4 1918 decemberében a Műemlékek Országos Bizottságának Gyarapodási Naplójába 3210 - 3310 közötti gyarapodási számon Hivatalos küldeményként érkezett megjegyzéssel leltároztak be 101 db, 9x14 cmes fényképfelvételt. A fotók erdélyi településekről származó harangokat ábrázoltak.

3 A fényképeken feltüntették a település nevét, a harang súlyát, többnyire a korát, továbbá egy ún. „Lajstrom" megnevezését, és sorszámát, A lajstromok - Dés, Déva, Kolozsvár, Marosvásárhely, Medgyes, Segesvár, Torda - az említett városok környékén lévő kistelepülések harangjait sorolják fel, az adott templom említése nélkül. A fényképeken található római és arab számmal írt jelzetre feloldást nem találtunk. A fényképfelvételek egy része eredetileg egyszerre több harangot is ábrázolt. Ezeket sajnálatos módon a kasírozás alkalmával szétvágták, hogy be tudják sorolni a topográfiai rendben őrzött gyűjteményben az ABC megfelelő helyére. így nagyon sok eredeti információ semmisült meg, de az összes, a MOB-hoz beérkezett 101 fényképfelvételen ábrázolt 146 harang legalább ily módon dokumentálva megmaradt. Sajnos az ország más területeiről még hasonló anyag sem érkezett, ezért különlegesen érdekesek ezek a felvételek. A MOB jogutódja az Országos Műemléki Felügyelőség vezetése a hatvanas évek elején, takarékossági okokból iratselejtezést rendelt el, A kényszerű feladattal megbízott munkatársak helyzete nem lehetett egyszerű, de tény, hogy nem csak a 101 fényképfelvétel kísérőlevele, de az 1915 és 1919 között a MOB-hoz harangok, réztetők, rekvirálás alóli felmentése tárgyában érkezett összes dokumentum a selejtezés áldozata lett. Az Itt közölt fényképek a MOB jogutódjánál a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Fotótárában, mint beolvasztott harangok vannak meghatározva, Benkő Elek munkájában, az „Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi "-ben több harangot tudott azonosítani, amik mégsem pusztultak el, talán mert a begyűjtés egy későbbi szakaszában került rájuk sor, és a háború végén már nem is volt értelme ennek. A feldolgozás során a helységnevek azonosításához az alábbi forrásokat használtuk: Gyalay Mihály: Magyar Igazgatástörténeti helységnév lexikon. Budapest, 1989. és Magyar helységnév-azonosító szótár. Szerkesztette Lelkes György. Budapest, Balassi, 1992. Laar Erika