Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Zlinszkyné Sternegg Mária: Egy sajátos bútortípus korai megjelenése Magyarországon

tos váltó cédulát betettek az „ujj Kathedra fedelébe vagy Super Kathedrába". A munka elszámolásával kapcsolatban ugyanezen a napon az Egyházi Gyűlés a következő határozatot hozta: „Debreceni asztalosmester Kornis Gáborral megalkudott volt a Sz. Ekklésia egy ujj Kathedrának készítésére 450 forint váltó Czédulában és 5 köböl búzában. Most már az ujj Kathedrát el készítvén ki hozta és hellyére tette. A munkája árából még hátra volt 161 forint, mellynek helyébe kenyérnek való életet kért. A Sz, Ekklésia ajánlott azért 10 köböl kétszeres életet, mellyet köszönettel vett, Azonban bé adott instanciájában jelenti, hogy néki ezen munkáján sok kára vagyon, nem tsak a miatt, hogy a miolta az alku esett, minden materiálék és a Legényei fizetése sokkal feljebb árra ment mint akkor volt, mind azért, hogy mivel az Hlyen munkát nem próbálván többször, nem tudott az alkuban hozzá tartani hogy mennyibe fog ez a kathedra neki kerülni: azért kéri a Sz, Ekklésia elöljáróit, hogy az ő kárát magok jó tetszése szerént élettel bonifíkálni méltóztassanak. Az ő elő adásának igazságát ez az Egyházi Gyűlés el esmérvén, azonban a munkájával is nagyon meg lévén elégedve resolvál az Instans kérésére bonificatióul 5 köböl tiszta búzát és 5 köböl árpát: a vélle lévő két Legénnyének pedig úgymint Malatinszky Istvánnak és Szabó Jánosnak öt-öt forintot, az inasnak 2 forintot ajándékba adni committaltatik Curator Uramnak, mellyeket Meister ur és cselédjei köszönettel vettek," Néhány év múlva került sor a debreceni református Nagytemplom belső berendezésének elkészítésére. Az úrasztalára és a padokra, helyi mesterektől kért a Consistorium ajánlatot. Az úrasztalára Dohányos! József asztalosmester, a padokra ugyanő, Kornis Gábor és Kapros Sámuel mesterek adtak ajánlatot. A költségek magasak lévén, olcsóbb ajánlatot kért az egyháztanács az asztalos céh mestere és több mester bevonásával, Végül is a Nagytemplom padjait, amelyeket a korabeli források „székek"-nek neveznek, hét debreceni mester, köztük Kornis Gábor, vállalta és készítette el 1817, június - 1820. február között. A munka nagyja már 1819 őszén kész volt és használatba is vették, de egyes mesterek munkája nem volt kifogástalan: „Kapros, Kornis és Dohányosi asztalos mesterekre bízódik, hogy vizsgálják meg és referáljanak hitelesen, hol, mi hiba, miképen lehetne igazítani",

24 Kornis Gábor 1823-ban Varga Jóseffel céhmester (4), 1826-ban is ő az egyik céhmester: ez év március 11 -én kelt a céhmesterek Esküdt Kászonyi József és Kornis Gábor „Informátiója", vagyis beadványa (HBmL IX, 2/6,), melyben Beregszászi Pál rajzprofesszor vádjaira felelnek az inasok rajzoktatására vonatkozólag, (Cím, címzés, felirat nincs az iraton, de a szövegből kiderül hogy a Magyar Királyi Helytartótanácshoz adták be az eredetit,) Szövege: „A B. Asztalos Czéh sohasem ellenkezett a felsőbb parantsolatokba sőt erősenn megtartani igyekezik, melyet mind Felséges Királyunk maga keze aláírásával meg erősített Privilégiumunk minden Czikkelyeí

25

; mind a mi a Nagy M,K,H, Tanátsnak kegyelmes parantsolatja által intéztetett, szorossan megtartjuk, Ehhez képest a Rajz Professzor úr, hibásson adja elő azt, hogy a Cz, Elöljárói vissza tartóztatnák az Ifjakat, az itt helybeli Rajz Oskola gyakorlásától; melybe a Czéh Elöljáróinak s a Czéhnek; sem kára sem haszna, nem forog: hanem egy oly ki vándorlott Legényeknek, kivált a' kik ittenn nállunk tanultak és vándorlás idejeket nem tsak a Felsőség Parantsolatja szerént és rendelése szerént el töltötték, hanem négyszeressen túl a kiszabott időt a maguk jobb voltáért, arra fordították, hogy ők nem tsak az nem értők ítéletek szerént való; hanem akárki előtt megálható és a Mesterségbe igaz rajz próbát tenni merészlő személyek légyenek, A Titt. Professzor úrtól bé mutatott Nagy M.K.H. Tanátsnak az 1795-k Esztb. az 19655-k szám alatt Országszerte közönségessé tétetett, és 1815-k Esztendőbe, Januarius 3,-kánn megujitott Kegyelmes parantsolatjában, mely azt tartja, hogy az inas, Legény, az Legény Mester Ember nem lehet, míg a Rajz Oskolából bizonyos Attestátumot nem mutat, ezt pedig megtartottuk és meg is tartyuk. Az olyan Legény, a ki a Felsőbb fő Városokonn rajz Oskolát járt és onnan hozott bizonyság levéllel tökélletességre vitte, az őtet illető rajzbéli tudományát köteleztethetik-é? arra, hogy itt ismét helybeli rajz Professzor úrtól is, magának attestátumot szerezzen, még eddig sem Fels.Kegy. Királyunktól kiadott Privilégiumunk, sem a Nagy, M.K.H. Tanátstól kiadott és szorossan megtartott parantsolatja ellen, a szerént, hogy a Felső városi Attestátumért bé vettük, nem vétettünk. A B. czéhet nagy megsértődéssel vádolja, erre nézve rajz Professzor úr azonba Asztalos Mester Kornis Gábor Uramat rendetlenségéért és Mestersége félbehagyásáért ok nélkül bántja, mivel a Mesterségét valamint eddig, úgy most is fojtatja, Egyéb eránt valami az Asztalos Czéh legkisebb tagja javára tartozik is, adja tudtára rajz Professor úr az egész B. czéhnek (de minden mende monda szó nélkül) készek vagyunk a közjóra Felséges Királyi Kegyelmes Privilégiumunk szerént edgy szívvel igyekezni, mint eddig is magunktól is igyekeztünk Professzor Úr directiója nélkül, A mellyről is adjuk ezenn alázatos Informátíónkat az egész B. Asztalos Czéh közönségesenn Czéh Mesterek Esktt Kászonyi József - Kornis Gábor Debretzen die 11. Martz. 1826." Bajkó Mátyás említi Beregszászi Pál professzor egy 1836. március 7-én kelt beadványát a tankerületi főigazgatóhoz, melyben Kornis Gábort vádolja azért, mert pénzért rajzot készít, vagy saját hajdani rajzait eladja a „Remekelő Ifjaknak,"

26 A „Classificatio Opificum", a debreceni mesteremberek évenkénti osztályba sorolása 1807-ben említi elő-