Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Zlinszkyné Sternegg Mária: Egy sajátos bútortípus korai megjelenése Magyarországon

3. kép. Glóbuszasztalka. Bécs, 1825 körül. München, Bayerisches Nationalmuseum tott vándorlása, ami a debreceni asztalosok céhében nem volt szokatlan,

12 más legények esetében is számos adatunk támasztja alá. A hosszú idő módot adhatott Kornisnak arra, hogy a legkülönlegesebb technikákat nyugat-európai országokban tanulmányozhassa és elsajátíthassa. Ez azonban csak mesterségbeli tudásának eredetét magyarázza, de nem a remek ötletének, tervének eredetét. Ha a bécsi Akadémiától származott minták közvetítésével különtéle bútorok válhattak is ismertté hazánkban,

13 éppen ezt a bonyolult, összetett műveletet igénylő gömbasztalt csupán rajz, mintalap alapján aligha lehetett volna elkészíteni. De - egyelőre nem is ismeretes a gömbasztalnak 1806 előttről semmilyen rajza, mintalapja sem. Ez idő szerint tehát kimondhatjuk, hogy a gömb író-, illetve varróasztalka első megalkotója a debreceni Kornis Gábor. Az ő rajzán szereplő, Debrecenben elkészített és általa 1806. december 29-én remekként bemutatott gömbasztal e bútorfajta legkorábbi ismert, datált példánya, A minden áron való előkép keresés szempontjából elgondolkodtató az osztrák-magyar empire és bieder4. kép. Glóbuszasztalka, Bécs, 1825 körül. London, The British Royal Collection, Buckingham Palace meier belső berendezések neves kutatójának, Joseph Folnesicsnek, következő megállapítása az empire „fantasztikus bútorokkal" kapcsolatban: „A bútorok e csoportja inkább pszichológiai mint esztétikai szempontból érdekes. Élénk tiltakozást képeznek a szabályok kényszere ellen. Bár nem szakadnak el az általános formakincstől, de egyéni módon hasznosítják. Az ilyen 'abnormitások' sokszor közvetlen a mesterségbeli tudásra mennek vissza. Nem ritkán az iparos egyéni gondolatát valósítják meg, aki azt évekig hordozta, önmagában a legapróbb részletekig kimunkálta és simítgatta, mielőtt megvalósította. Ha aztán érlelt döntések eredményeként a mű megszületett, nem ritkán életműve lett a mesternek vagy legénynek, legszebb, kedvenc darabja. Inkább a személyt, mint a tárgyat láttatja. Nem gyakoriak az ilyen darabok, bár mindig és minden stílusváltozás ellenére tiszteletben tartották őket, Olyan precizitással voltak kimunkálva, úgy funkcionált minden rajtuk, hogy a tulajdonosban tiszteletet ébresztettek, Forma szerint általában nem jellemezhetők a sokféleség miatt. Leggyakrabban szekrények, mert azok sokféleségében