Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

egyetemi oktatással összefonódó régészeti kutatás szinte kizárólag ezekkel foglalkozott.

121 Az ókor iránti hazai érdeklődés a korábbi és kortárs deákos irodalmi műveltséggel, illetve azzal az általános európai ókor-kultusszal is magyarázható, mely - különféle antikvitásrecepciókban megnyilvánulva - a 18. században a feudális-arisztokratikus és a polgári művelődési eszménynek egyaránt része volt, Bél Mátyás például - aki a korai klasszicizálás jeleként a „rontott" középkori latinság helyett a „tiszta" ókori latinsághoz akart visszatérni - filológiai és történeti stúdiumok részeként „régiségtant adott elő iskoláiban",

122 A 19, század elejéig az antik emlékek ismertetése, úgy tűnik, a hazai sajtóban is túlsúlyban volt. A honi antik emlékek kutatása, ismertetése ugyanakkor összhangban volt a nemzeti öntudat hazafias indíttatású kifejeződésével, s alkalomadtán az új, polgári értékrenddel is.

123 A szerzők ezt az emlékanyagot is a hazai föld történetének részeként,

124 egy fényes korszak „bámulásra méltó" hagyatékaként értékelték. A Várhelyen felfedezett ókori mozaik - írja Jankovich „szinte oly nagy bámulást, mint tiszteletet gerjeszt, édes hazánknak pedig hírt, nemzetünknek dicsősséget szerez",

125 Az antik emlékek egyetemes érvénye, s az, hogy egy általános kulturális konszenzus részei,

126 csak növelte jelentőségüket. Abba a fejlettebb európai kultúrkörbe vonták be ugyanis - hacsak közvetve is - a honi történelmet, melynek képviselői számára tudósaink és íróink egy része a nemzet kulturális eredményeit bemutatni akarta, s melynek fejlettebb viszonyaihoz való felzárkózást célul tűzte ki. A német vagy latin nyelven publikáló, de a magyar művelődés ügyét szolgáló „kultúraközvetítők" (Windisch Károly, Kovachich Márton, Schedius Lajos) a provinciális nemzeti elzárkózás, befelé fordulás helyett igyekeztek is megismertetni a művelt külfölddel a hazai művelődés régebbi és újabb eredményeit.

127 A TUDOMÁNYOS-TÖRTÉNETI FORRÁSÉRTÉK Az emlékek kulturális-szellemi értékének, becsének növekedésében fontos szerepet játszott történeti forrásértékük,

128 s ezzel együtt tudományos

129 jelentőségük felismerése. S nemcsak a tudósok szemében: az írások szerzői azáltal, hogy kiemelik a művészeti, régészeti emlékek tudományos forrásértékét, az érdeklődő olvasókban is tudatosítják és elmélyítik az emlékek megbecsülésének indokoltságát és szükségességét, Számos szerző hangsúlyozza, hogy a fennmaradt tárgyi emlékek üzenetének megfejtésével a hozzáértők képesek megvilágítani az elmúlt idők homályát,

130 A Károlyfehérvár környékén talált ókori kőtöredék feliratairól és ábrázolásairól beszámoló tudósító úgy véli, hogy az emlék megvilágításával talán a történelem egy fontos pontjára derül fény.

131 Egy tudós társaság azért szorgalmazza a művészeti emlékek összegyűjtését, mert azok „a

1 Haza históriáját nagyon világosíttyák".

132 Eszék római kori nagyságát bizonyítják „a' régi metszések, oszlopok, fellyül-írások, mellyek ott eleitől fogva találtattak."

133 Egy régi harangot bemutató írás szerzője szerint méltó volna, „hogy a' régiségek nagyobb figyelemre vétetnének Hazánknak minden részében, mivel gyakran nagy dolgokat lehetne általok megvilágosítani,"

134 A fennmaradt művészeti emlékekből - olvashatjuk a Nemzeti Múzeum programírásában - nem csak őseink jó ízlése világol ki, „de még születésekről, halálokról 's idejekről való történetbéli viszszálkodások is a' Tudósok között legszerentsésebben elvégződnek,"

135 A tárgyi emlékek forrásértékét a szerzők alkalmanként az írott történeti forrásokéval vetik össze, „Nem tsak a' Történetírók tartották fenn Fejérvárnak ditsőséges emlékezetét, hanem azon többféle faragott' kövek, mellyek még mái napon a' Püspöki kertben, a

1 bástyákon, és külömbféle házaknál találtatnak, tartós bizonyságai régi fényességének."

136 Az erdélyi Várhelyen talált ókori épület két szobájának „padlatjai csupa Mosaikummal olly dicsőségesen vágynak nagy mesterséggel kirakva, hogy a' szemlélőket egész bámulásig unalom nélkül eltikkasztják és a' Régiekről való szent elmélkedés, kiknek kedvelt nyomait csak a' Históriákban találjuk, mind nagy Tettekre, mind mesterségek' ritkaságára nézve, egy édes andalgásba merítik a' mostani pallérozott bámulókat." „Hogy Quiritum Bregetium...Antoniusnak utazó tábláji szerént Ó Szőnyött, Rév Komárom' szomszédságában kerestessék, azért is bízvást lehet, mivel valóan annyi Római régiségek fedeztetnek ott fel időről időre, a' mennyi egy igen népes 's előkelő helyhez illő, Esmér a' tudós Magyar világ Római pénzeket, sírköveket, koporsókat 's egyebeket, a' kik itten ásattak fel,"

137 Egy tudósító a tárgyi emlékeket akkor is az írott forrásokkal egyenrangúakként kezeli, ha éppen arra az űrre figyelmeztetnek, melyet pusztulásukkal hagytak maguk után. A Westminster, az Escorial, St. Denis fennmaradt, de „Ki mondja meg, hol nyugosznak ditső Királyainknak szent porai? Tihany, Szexárd, Várad, Dömös részesek ezen ditsőségben: de tsak a' Történetírók bizonyságait emlegethetik ezen jelességnek megmutatására; márvány vagy réz koporsókat, emlékeztető táblákat, oszlopokat nem mutathatnak."

138 Bitnitz Lajos a fennmaradt tárgyi emlékekből a történeti források helyett, sőt ellenére következtet a múlt eseményeire.

139 Egy Szombathelyen talált, Jupiter tiszteletét hirdető antik feliratos kő ismertetésekor történeti analógiákkal bizonyítja, hogy a fontosabb római városoknak volt Capitoliumjuk Jupiter templomával, Mivel Felső-Pannónia fővárosa, Savaria is fontos város volt az ókorban (itt kiáltották császárrá Septimius Severust, stb,) „nem