Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

584 BML, XV, 3., BmK. 461. sz, A több szelvényből és egy térképvázlatból álló, ms. anyag a város 1864-es kataszteri felmérésének eredménye. Egy ideig még a változásokat is rávezették. 585 BML, XV. 1. b., 13./A. iratgyűjtő, 1871. dosszié. 586 BML, IV. 1106. b„ 1871/5453. sz.; Madas 1978. (47. jegyzetben i. m.) 332. 587 BML, XV. 1. b., 13./A. iratgyűjtő, 1924. dosszié. 588 Az adatok a családnak a pécsi köztemető M-parcellája északnyugati sarkán álló, fekete gránit sírobeliszkjéről. Ezen az első név az építészé, akit még az 1904-ben lezárt, budai külvárosi temetőben hantoltak el, s később hamvait átvitték az új köztemetőbe. Ivánkovits életéről, működéséről részletesebben Id. a 3. jegyzetben hozott tudományos dokumentációban. A szegedi üveges-kereskedő családból származó ifjú, külföldi tanulmányait követően, rövid pesti kitérő után, Pécsett telepedett le, 1866-ban itt vette feleségül Ádler József szappanfőző (máshol kereskedő) Ilona leányát (Lib. Copul, Szkh., Tom. III., pp, 7879,: 1866. okt. 10.). A tervezés mellett építési vállalkozóként is tevékenykedett, például ő a pesti Gerster Károly, Kauser Lipót és Frey Lajos tervezte pécsi zsinagóga (1867-1869) kivitelezője, Id. Schweitzer József: A pécsi izraelita hitközség története. Budapest, 1966. 52.; Madas 1978. (47. jegyzetben . m.) 493. A városi közgyűlés állandó szépítési szakbizottsága tagjaként részt vett Pécs új építési szabálytervezetének kidolgozásában (BML, IV. 1402. b., 1875./3176. sz.), 1875-ben vásárolta meg a ma Ferencesek u. 16. sz. házat, amelyet 8 év múlva elad, ld. Madas 1978. (47. jegyzetben i. m.) 606. Később a Siklósi u. 14. sz. (ma Bajcsy-Zsilinszky u., lebontva) a házaspáré, de ekkor az asszony már felerészben megörökölte szülei Király u. 17. sz. házát is (Németh Béla: Szabad kir. Pécs város házszámainak sorozata hitel-telekkönyvi betét számokkal és tulajdonosok neveivel. Pécs, 1887, 43., 78.), Több, pécsi középület és lakóház után, idővel felhagy az építéssel, de továbbra is aktív szereplője a helyi köz- és gazdasági életnek. A somogyi Kastélyosdombón bérelt, majd megvásárolt birtokán gazdálkodik, ahol kastélyt, szeszgyárat, gőzmalmot épít. Vagyonos földbirtokosként hunyt el 1900. dec. 14-én, Pécsett, ahol utolsó lakása a Pécsi Takarékpénztár Széchenyi tér 9. sz. alatti, új palotájában volt (Lib. Mort. Szkh., Tom. V., pp. 126-127.: 1900./81.; nekrológja: Pécsi Figyelő, 1900, dec. 15., 4. col. 3.). Szegedi rokonságáravonatkozó, újabb adatokat közöl: Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez, = Tanulmányok Csongrád megye történetéből, 19. Szeged, 1992. 122-123,; T, Knotik Márta: Ivánkovits Károly porcelán festészeti mintakönyve, = Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1997. Szerk. Lengyel András. Szeged, 1998. 255-259. 589 A tervezettnél jelentősebb mértékű bontásról és az építkezésről: Madas 1978. (47. jegyzetben i. m.) 332. (1871-72). 590 Sonkoly 1993. (56. jegyzetben i. m.) 125-126.; Sonkoly 1996a. (3. jegyzetben i. m.) 230. 591 Kiviteli szerződés, 1871. aug. 25.: BML, IV. 1106. b,, 1871/5453. sz, Ld, még: n. n.: Neuigkeiten, Das Finänzgebäude in der Königsgasse. = Fünfkirchner Zeitung, 1872. sept. 8., 3. col, 4,; Madas 1978. (47. jegyzetben i. m.) 332. 592 Komárik Dénes: A „félköríves" romantika építészete Magyarországon. = Építés-Építészettudomány, 16. 1984. 139-193. 593 A firenzei quattrocento építészetének egyes homlokzati elemeit alkalmazó, először a 19. század elején a franciáknál jelentkező, később a német architektúrában kiformálódó, leginkább a müncheni iskolánál kedvelt irányzatról lásd: Börsch-Supan, Eva: Berliner Baukunst nach Schinkel 1840-1870. München, 1977. 142-143.; Sonkoly 1993. (56. jegyzetben i. m.) 124-126. 594 Az architektúrát igen kedvelő II. Miksa bajor király (1848-1864) - akiről nevét is kapta - által „kitalált", vagyis inspirált, új, par excellence eklektikus építészeti stílus uralkodásának idejéhez és Münchenhez kötődik. Ld. Hojer, Gerhardt: München - Maximilianstraße und Maximilianstil. In: Die deutsche Stadt im 19. Jahrhundert. Stadtplanung und Baugestaltung im industriellen Zeitalter. Hrsg. von Ludwig Grote. München, 1974, 33-65. 595 Somogyi Miklós: Magyarok a müncheni Képzőművészeti Akadémián 1824-1890. = Művészet, 11. 1912. 181. col. 1.; Jászai, Géza: München und die Kunst Ungarns 1800 bis 1945, (Einige Bemerkungen zur Revision der modernen ungarischen Kunst.). = Ungarn-Jahrbuch, 2. München, 1970, 150, col. 2., (téves keresztnév kezdőbetűvel); Lyka Károly: Nemzeti romantika, Magyar művészet 1850-1867. 2. kiad. Budapest. 1982. 53., 88. Itt köszönjük meg Tóth Melinda művészettörténész (Budapest) Ivánkovitssal kapcsolatos kutatásainkhoz nyújtott, értékes segítségét. 596 JPM, Helytörténeti Osztály, Fotótár, Itsz. nélk, A feltehetően a tervvel egykorú fénykép, hátoldalának jelzete szerint, 1927-ben került a Pécsi Városi Múzeum gyűjteményébe. Talán Exner Gyula felvétele, akitől ismerünk ilyen fotóreprodukciókat. DAS SALZHAUS IN PÉCS (DIE NEUZEITLICHE ARCHITEKTUR IN PÉCS IM SPIEGEL DER GESCHICHTE EINES HAUSES IN DER INNENSTADT) KÁROLY SONKOLY Die baugeschichtliche Forschung des Gebäudes Király utca 11 in Pécs führte der Autor 1992 durch. Die Immobilie in der Innenstadt (Abb. 1) war seit dem Vertreiben der Türken in Ärarialbesitz. Das dreigeschossige Haus (Abb. 39) beherbergt derzeit das Archiv des Komítats Baranya, es wurde Anfang der 1870-er Jahre für die Finanzdirektion errichtet, man baute die Mauern des hier gestandenen alten Salzhauses mit ein. In dieser Studie wird die Geschichte dieses mehrmals um- und neugebauten Salzhauses niedergeschrieben. Nach der kurzen Zusammenfassung der sich auf die frühere Historie der Immobilie beziehenden Angaben gilt die Aufmerksamkeit besonders der Epoche vom Ende des 17. bis Mitte des 19. Jahrhunderts, als die meiste Zeit das Pecser Salzamt und seine Gebäude auf dem Grundstück standen, das größer war, als das Heutige. Außer der Bau- wird auch eine Amtsgeschichte geboten. Inbezug auf das bedeutende öffentliche Gebäude tauchen auch die Namen zahlreicher, in der behandelten Zeit, also im Barock, Klassizismus und schließlich im Historismus in Pécs lebender oder nur zeitweilig dort arbeitender Architekten und Baumeister auf. So bietet das Thema auch dafür Möglichkeit, die Architektur von Pécs in dieser fast zwei Jahrhunderte umfassenden Periode von der Vertreibung der Türken bis zum Ausgleich skizzenhaft zu überblicken. Dabei werden nicht nur die Angaben der Gebäude, sondern auch der Meister, ihr Wirken und ihre Lebensverhältnisse vorgestellt, Zur Rekonstruktion der größtenteils im Dunkel bleibenden, frühen Geschichte der Immobilie bietet nur die Analyse der vereinzelten archäologischen Funde und der späteren Quellen gewisse Anhaltspunkte. Jene, in der ortsgeschichtlichen Literatur anzutreffende Hypothese, dass hier vielleicht schon im Mittelalter ein Kameralgebäude stand, kann nicht mit Fakten belegt werden, Zur Anjou-Zeit wirkte in Pécs eine wichtige Münzprägekammer, aber ihre