Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

halála után folytatta főnöke megkezdett munkáit. Működése mintegy átmenetet képez Johan Krammer és Piatsek József, a késő barokk és a klasszicizmus között Pécs építészetében,

420 Feltesszük, hogy ő volt az a név szerint nem említett murariorum magister, akit 1783. július 14-én a káptalan meghívott új székháza belső beosztásának egyeztetésére.

430 A végleges terv 1783. október 29-én nyert megerősítést és a következő év tavaszán megindult az építkezés, amely 1787-re fejeződött be.

431 Mint már kifejtettük, nem Sartorit, hanem Krammert tartjuk a megvalósult ház mesterének. A fentiekből arra következtetünk, hogy az ő tervét Fölsinger aktualizálhatta, ami már inkább csak a belső kialakítására szorítkozhatott. A kivitelező is Fölsinger lehetett, aki befejezésül majd néhány év múlva megépíti a délről csatlakozó Várplébániát,

432 Források híján, csak stíluskritikai megfigyeléseinkből következtetünk arra, hogy a 18, század végén folytatta mestere vidéki templomépítő tevékenységét is, és az egyházmegyében több, klasszicizáló késő barokk stílusú, falusi templom tőle való, Hasonló módon, több pécsi házat is neki attribuálunk a 18, század végéről - a 19, század elejéről, így a Zrínyi u. 13, sz, lakóházat és a Szent István tér 17. sz. épületet is, amelyet a 20, században, kései historizáló stílusban átalakítottak. Johan Krammer itt felsorolt munkáit áttekintve, stílusának két évtized alatt az érett barokkból, a rokokón át, a klasszicizáló késő barokkba, a copfba való átalakulását, fejlődését figyelhetjük meg. A Püspöki palota déli homlokzata jórészt még ma is a Klimo-kori képét őrzi. (25. kép) Ezen, és a papírmalmon a hazai érett barokkra jellemző, még a század közepére visszautaló megoldásokat figyelhetünk meg. A Dominikánus templom tervei is ide kötődnek, (20-22. kép) Viszont a Janus Pannonius utca 4, sz, kanonoki ház homlokzata már átmeneti jellegű, (28. kép) Egyes részleteinél a rokokó jelentkezik, de szemben az ívelt vonalú, volutákban végződő, címeres attikával és a gazdag, virágfüzéres díszítésű, hármas kapuzattal, a falsíkok tagolása már egyszerűsödik. További előrelépést jelent ebbe az irányba a Czindery-ház főhomlokzata. (29. kép) A legérettebb, az előzőhöz hasonlóan már copf stílusú műve a Káptalani épülethez 1777-ben rajzolt, szignált homlokzatterv (27. kép) és persze a megvalósult ház, Petrovich felveti, hogy esetleg Sartori hatásának köszönhető a stílusváltás. Véleményünk szerint viszont éppen az általa közölt források elemzéséből az derül ki, hogy az olasz művész az 1777-es plánum készítése idején valószínűleg még nem érkezett Pécsre.

433 így a copf feltűnését Krammernél más befolyásnak, illetve a helyi mester önálló stílusfejlődésének kell tulajdonítanunk,

434 Az eddigieket összefoglalva és végre visszatérve a dolgozatunk tárgyát képező épülethez, a közvetlen bizonyítékok hiánya ellenére, stíluskritikai alapon arra a következtetésre jutottunk, hogy az 1770-re datálható, harmadik Sóház tervezője pécsi mester, Johan Krammer lehetett. Egyéb munkái bizonyítják, hogy felkészültsége, tehetsége alkalmassá tették a feladat megoldására. Szignált plánumainak színvonala - amelyek már rajzi minőségüket tekintve is magasan felette állnak Mathias Petz 1774-es felmérési terveinek - alátámasztja véleményünket. A Sóház főhomlokzatával más műveit is párhuzamba tudtuk állítani, Egyik legfontosabb stíluskritikai bizonyítékot az 1774-es nézetrajz (12. kép) és a Káptalani épület főhomlokzatának, illetve az ehhez készült 1777-es tervnek (27. kép) az összehasonlítása nyújtja, Azonos a kéttengelyes, timpanonnal lezárt középrizalit, a homlokzatarchitektúra számos eleme és az egész rendszere, Persze, a Káptalani Székházzal, illetve az ehhez készült plánumokkal való összevetésnél nem szabad elfelejteni, hogy ott más építtetői szándék munkált, A Sóháznál a gyakorlati szempontok mellett a reprezentáció csak kisebb szerepet kapott, Valószínűnek tartjuk, hogy a terv elfogadása után, a kivitelezést is Krammer kezdte 1770-ben. Mint elmondtuk, a munkával a homokkitermelés során elért, ismeretlen pince okozta statikai problémák miatt leálltak. Feltehető, hogy a megrendelő elveszítette bizalmát Krammerban, s ezért 1774-ben a konkurens Mathias Petzet bízták meg a felméréssel, a következő évben pedig a keleti rész befejezéséhez szükséges terv elkészítésével, Az idősebb mesternek így lehetősége nyílott arra, hogy revánsot vegyen fiatal kollégáján a székesegyházi javításokkal kapcsolatos, korábbi ügyért. A SÓHÁZ A 18. SZÁZAD VÉGÉTŐL A REFORMKORIG. A FŐHOMLOKZAT KLASSZICIZÁLÓ ÁTALAKÍTÁSA Mielőtt tanulmányunknak a harmadik Sóházzal foglalkozó részét lezárnánk, még egy érdekes problémával kell foglalkoznunk. Már többször említettük Piatsek József 1832-es felmérési tervét,

433 (30. kép) Ezt az 1774-ben készült, Petz-féle nézetrajzzal (12. kép) összehasonlítva, egyes részleteknél olyan eltéréseket figyelhetünk meg, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. A főhomlokzat középrészének timpanonjáról már megállapítottuk, hogy azt 1830 körül bonthatták le, A felmérések lapsusaira visszavezethető eltérések most kevésbé érdekesek számunkra, de megjegyezzük, hogy a Piatsekféle homlokzatrajzon (31. kép) látható, az 1774-eshez képest kevésbé horizontális jellegű összkép hitelesebbnek látszik, Úgy tűnik, hogy Mathias Petz a függőleges méreteknél ejtett nagyobb hibákat, A nyílástengelyek kiosztása, kisebb eltérésekkel, megegyezik a két felmérésen, s még olyan sajátosságok esetében is egyformák a rajzok, mint például a nyugati kapu két oldalán látható falsávok különböző szélessége, Piatseknél viszont