Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

30. /<ep. Piatsek József felmérési terve a Sóházról 1832-ből olyan részleteket is megfigyelhetünk, amelyek az 58 évvel korábbi lapon - a pontatlanságokra visszavezethető torzulás miatt - elsikkadtak, Például a lábazat nála magasabb, s így arányosabb. A földszinti ablakok kváderes keretelése akár még egy tatarozás alkalmával is eltűnhetett a két felmérés közötti időben. Viszont az, hogy a felettük, a Piatsek-féle terven szereplő, íves aljú táblák 1774-ben még csak a középrésznél fordulnak elő, már elgondolkoztató különbség. Nem tartjuk valószínűnek, hogy ezt az eltérést Petz pontatlanságának ráhatjuk fel, mint például az emeleti ablakkötények tábláit, amelyek nála csak könyöklőknek néznek ki. Eltérő a homlokzat két végén a sávozott lezárások szélessége is, amelyek az 1774-es rajzon az emeletnél keskenyebbek, mint a földszinten, 1832-ben viszont már egyformák. Ekkorra már eltűntek a középrész timpanonja alatt húzódó frízről a volutás konzolok is, A két homlokzat közötti, legjelentősebb különbségek a portáloknál figyelhetők meg. Azt már említettük, hogy Petz nézetrajzán, a kapuk szélessége közötti eltérés hanyagságának eredménye. Ezeknél ő még rokokó stílusú, a Janus Pannonius utca 4. sz. kapuzatának részleteire emlékeztető kialakítású, de egymástól eltérő szupraportokat ábrázol. Ezzel szemben, a Piatsek-féle felmérésen két egyforma, a fentiek kosáríveivel szemben félköríves záródású, klasszicista jellegű kereteléssel ellátott kapu látható. A szupraportok egyszerűsödtek, mezőikbe sima ívzug táblák kerültek. Vízszintes lezárásukat az osztópárkány adja, tehát a nyugati bejárat íves szemöldökpárkánya is eltűnt, Csak a kétoldalt álló szegélypillérek kialakítása emlékeztet az 1774-es állapotra. Azt a lehetőséget, hogy a Petz szignálta homlokzatrajz egy, nem megvalósított kiviteli terv lenne, az eddigi elemzések alapján elvethetjük. így a fenti eltéréseket csak azzal magyarázhatjuk, hogy az 1774 és 1832 közötti időszakban részben átalakították a pécsi Sóház főhomlokzatát. Ennek egyes fázisait, elsősorban a timpanon lebontását már a 19. századra tehetjük, amint ezt a korabeli látképek vizsgálatánál már megállapítottuk. Viszont - stíluskritikai alapon - a Piatsek megörökítette homlokzatot még a 18. század utolsó évtizedeire datálhatjuk. Az 1774-es rajzzal összevetve, főleg a kapuzatok új, lehiggadtabb formája révén, már közelebb áll a klaszszicizmushoz, mint a barokkhoz. Persze, az kevéssé valószínű, hogy a kamarai épület külső megjelenésének „divatosabbá" tétele merült fel igényként, Feltehető, hogy az 1770-es építkezés félbeszakítását okozó statikai problémák később is jelentkeztek, ami újabb beavatkozást tett szükségessé a házon. Ez a renoválás alkalmat adhatott a homlokzatarchitektúra részleges átalakítására Is. Abból,