Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

templom, 1778-ban pedig a hercegszőllősi kápolna egyszerű plánumait megrajzolta.

294 Közülük egyikükről sem feltételezhetjük, hogy képes lett volna a harmadik pécsi Sóház terveinek elkészítésére. Az ismeretlen mester azonosításához - az eddigieken kívül - az 1770 körüli években, évtizedekben Pécsett 20. kép. A dominikánus templom terve, alaprajz (1760-as évek, Németh után) dolgozó, helybéli, vagy vendégként a városban megforduló, netán csak ide tervező építészek, építőmesterek közül azokat próbáljuk meg számba venni, akiktől az egyszerű kőművesekénél magasabb színvonalú munkákat ismerünk, A még az előző nemzedékhez tartozó Vépi Máté pálos szerzetes (|1747)

295 tervei szerint emelték a mai Király utcában a pálos (lyceum) templomot (1741-1780) és a mellette álló rendházat (1757-1776),

296 A nagyszombati születésű, Rómát is megjárt építész plánuma

297 a vizsgált periódus előtt készült, még érett barokk stílusban, Egyébként sem dolgozott világiaknak, ráadásul ekkor már nem élt, Ugyanígy, a mai Széchenyi téren álló Várostemplom, a volt Gázi Khászim pasa dzsámija átalakítását 1766-1767ben irányító, 1758-ban már a pécsi rendtagok között szereplő jezsuita, fráter Procopius (Prokop Schlick)

298 sem jöhet szóba. Giuseppe Antonio Sartori (1712-1792), trentínoi származású, Bécsben letelepedett szobrász és építész csak az 1770-es évek végén bukkan fel Pécsett, ahol egyházi megrendelésre készült műveit ismerjük.

299 Mathias Fölsinger, pécsi „bürgl. Maurer Meister" ugyan dolgozott a kamarának, de önálló munkáiról csak az 1780-as évektől kezdve vannak adatok, amikor mesterjogot szerez.

300 JOHAN KRAMMER, A HARMADIK SÓHÁZ ÉPÍTÉSZE Amennyiben a helybéliek között próbáljuk keresni a 3. Sóház tervezőjét, az 1770 körüli években, Mathias Petzen kívül csak Johan Krammer (Crammer, Kromer, Kremmer, Krämer) (1742 k-1783) építőmester jöhet szóba. Pécsi működésével sokat foglalkozott a helytörténeti irodalom,

301 de rendszeres feldolgozására még nem került sor. Ezért csak viszonylag kevés hiteles adatot ismerünk róla. Ugyan munkásságának átfogó és pontos értékeléséhez még további kutatások szükségesek, de eddigi eredményeink alapján megpróbáljuk felvázolni pályaképét,

302 Ez már csak azért is szükséges, mert ő volt a 18, századi, pécsi építészet legkiemelkedőbb kvalitású mestere. A viszonylag fiatalon, körülbelül 40 éves korában elhunyt Krammer rövid, nem egészen két évtizedes, itteni működése során, az érett barokktól, a rokokón át, eljutott a kései, klasszicizáló barokk, vagy copf stílusig. Esetleges, magasabb fokú építészeti tanulmányaira vonatkozó adatokat nem ismerünk, minden valószínűség szerint nem volt akadémiai képesítése. A forrásokban sehol sem szerepel architectus-ként, kőművesnek, építőmesternek titulálják, de tervei, munkáinak magas színvonala okán megérdemli, hogy építésznek minősítsük, A reá vonatkozó első, ismert adatunk szerint Krammer 1765, szeptember 1 -én kötött házasságot Pécsett, a néhai Joannes Locínger (Lochinger, Lokinger)