Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

Theresia nevű leányával, az akkor még a jezsuita atyák vezette, Belvárosi r. k. templomban. Az anyakönyvi bejegyzésből azt is megtudjuk, hogy a vőlegény Augsburgból származott,

303 amit más, későbbi forrás is megerősít.

304 A matriculák adataiból úgy tűnik, hogy talán rokonai is lakhattak városunkban. Házasságkötése idején körülbelül 23 éves lehetett.

305 A frigyből számos gyermek született, akik közül több még kiskorában meghalt.

306 Házát, amely a Siklósi kapu közelében, a mai Irgalmasok utcája 22. sz, helyén állt, 1767-ben vette meg Michael Raichar gerencsértől, s az összeírások haláláig az ő nevén hozzák.

307 A telket 1771-ben, észak felé, vásárlással bővítette,

308 de így is kicsi maradt, s a rajta álló, földszintes ház is az egyszerűbbek közé tartozott.

309 Ez arra vall, hogy a sok gyermeket nevelő mester, számos, ismert munkája ellenére, csak szerény viszonyok között élhetett. Johan Krammer csak hézagosan feltárt életrajzi adataiból is kitűnik, hogy már egész fiatalon igen jelentős feladatokkal bízták meg, ami arra vall, hogy tehetséges szakember volt. Neve többször is előfordul a korabeli, egyházi és városi iratokban, sőt, szignált tervei is fennmaradtak. Mint említettük, a forrásokban nem „architectus"-nak, építésznek, hanem „murarius"-nak, kőművesnek, „magister murariorum"-nak, kőművesmesternek, építőmesternek nevezik, tehát csak céhes képzést kaphatott. Viszont úgy tűnik, hogy önálló, invenciózus, tervezni is tudó mester volt,

310 Külön említést érdemel fennmaradt plánumainak kvalitása. A jól áttekinthető, tisztán kidolgozott, precíz, szép kivitelű, akvarellezett, illetve lavírozott tollrajzok önmagukban is műalkotásként értékelhetők,

311 Ennek ellenére, egy időben G. A, Sartori,

312 az 1780 körül itt dolgozó építész-szobrász alárendelt munkatársa, rajzolója, segédje lehetett. Ellentmondásos értékelésű munkakapcsolatuk a vizsgálatára alább még kitérünk, Krammer Pécsi működéséről már 1766-ból van egy olyan adatunk, amelyből arra következtethetünk, hogy fiatal kora ellenére, elismert szakmai tekintély lehetett a városban, s a jövevény és idevalósi kollégái között súrlódások adódtak. 1770. március 2-án „Petz Mátyás polgár és kő műves mester" bepanaszolta a város tanácsánál Kramer Mátyás „kőmíves társa"-t.

313 A szöveg következetesen - minden bizonnyal tévesen - Mátyás keresztnevet hoz,

314 Petz a testület előtt elmondta, hogy négy évvel azelőtt Krammer, a káptalan felkérésére, megvizsgálta az általa, a Székesegyházon végzett munkát, s annak minőségéről rosszallóan nyilatkozott. Ezért a káptalan az óta sem fizetett ki a panaszosnak 1080 rajnai forint munkadíjat. Megjegyezzük, hogy ez az összeg nagyobb feladatra vall. Petz kéri - mivel a szóban forgó épületrész az óta sem dűlt össze - a tanács szolgáltasson igazságot neki. Az ekkor hozott határozat kötelezte Krammert, hogy állításait - amelyekkel 21. kép. A dominikánus templom terve, főhomlokzat (1760-as évek, Németh után) jelentős erkölcsi és anyagi kárt okozott Petznek - vonja vissza a káptalan előtt, A döntés ellen Krammer fellebbezett, s az ügy további alakulásáról nincs tudomásunk, Petz már korábban is dolgozott a pécsi klérus számára. 1752-53-ban ő állította helyre a Püspökvár déli kaputornyát,

315 amelyet az építtető Emuszt Zsigmond püspök reneszánsz címere díszített. így kaphatott megbízást az 1760-as években a Székesegyház tornyainak kijavítására, amely a fentiekben vitatott minőségű munka lehetett. Boros említi, hogy az új harangok tervezett elhelyezése előtt, 1768 nyarán „felkértek egy eszéki építészt, hogy vizsgálja meg az épületet és a tornyokat."

316 Az 1770-es években Krammer neve többször is előfordul atanácsülési jegyzőkönyvekben, Városi megrendelésre kisebb munkákat végez, téglát vásárol, stb,