Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

igazolja az 1774-es „Beschreibung" összeállítójának félelmét. A félbehagyott építkezés következtében gondok jelentkezhettek. A rajzon egy dolog azonnal szembetűnik, a szerkezetből hiányzik a főhomlokzat középrészének timpanonja. Erre két magyarázat lehetséges. Azt kevésbé tartjuk valószínűnek, hogy ez csak egy szabadon álló attikafalnak épült volna. Amennyiben mégis így készült el, akkor viszont elképzelhető, hogy a jelentkező statikai problémák miatt az 1781 -es tetőterv már a viszszabontásával számolt. A helyreállítás során mégis meghagyták, mert az ismert ábrázolásokon látszik, hogy a timpanon még évtizedek múlva is a Sóházon díszelgett. Rövid időre megingatta álláspontunkat egy, szintén a kamarai anyagból származó felmérési terv. Ezt a klasszicizmus korának vezető pécsi építésze, Piatsek József készítette 1832ben,

246 (30-31. kép) Ekkor a főhomlokzatról már hiányzott a timpanon. A további kutatások során kiderült, hogy nem sokkal korábban bonthatták le. Ezt igazolják azok a 18. század végi - 19. század eleji grafikák, amelyeken még jól megfigyelhető. Ebből a korból, a BML-ban, a céhes íratok között több olyan, előre kinyomtatott alapszövegű, pécsi tanuló- és vándorlevelet is őriznek, amelyeknek fejlécét a város egy-egy, fametszetes látképe díszíti,

246 Ezek a veduták délről mutatják Pécset. A grafikák gyengébb felkészültségű mesterei pontatlanul, eléggé sematikus módon ábrázolták a várost, de a jelentősebb objektumok, mint például a városfalak és kapuik, a Püspökvár a Székesegyházzal, a templomok, kolostorok, a dzsámik és minaretjeik, a Városháza, a Vármegyeháza, stb. jól beazonosíthatók. Ezekkel nem vetekedhetett a Sóház sem méretében, sem egyéni jellegzetességeivel, de azért néhány látképen felismerhető az emeletes épület. Ebben éppen a timpanon segített, amelyen sablonosán jelölték a feltűnő, nagyméretű, kétfejű sasos címert. Az első, korai példa egy 1785-ben kiállított tanulólevél,

247 amelynek városképe nem sokkal előbb készülhetett, (15-16. kép) Egy másik, az 1800 körüli évekre datálható vedután a Sóházat magas manzárdtetővel ábrázolják - valószínűleg tévesen,

24

8 (17. kép) Utolsó példánk már egészen kései, Ezen még szerepel a régi, barokk Városháza. Ebből, továbbá a Székesegyház és az előtte lévő tér, valamint a Kálvária állapotából következtetve, kevéssel 1830 előtt készülhetett a látkép.

249 Ezen, bár kis méretben és halványan, de még látszik a timpanon a pontatlan elhelyezéssel és sablonosán ábrázolt, emeletes épületen. Ide kívánkozik két, kéziratos térkép említése, amelyek Pécs belvárosáról készültek, nem sokkal a 3. Sóház építkezése után, Ezeken a vizsgált ingatlan és a rajta álló épületek már az 1774-es alaprajznak megfelelő állapotot mutatják - persze a kisebb méreteknek megfelelően elnagyolva. Azért az L-alakú Sóhivatal és tőle északra, a vele párhuzamosan elnyúló raktár is beazonosítható. A pontatlanságok jórészt annak tulajdoníthatók, hogy mindkét mappa csak 20. század eleji másolatokban maradt fenn. Antoine Duplatre (Anton, Antonius Duplater) 1777-es térképét Cséfay Flórián városi mérnök 1907-es kópiájáról ismerjük, amelynek 15. kép. Pécs látképe céhes tanulólevélen (1783 k.)