Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

megyék egy részére is kiterjedt. A munkában segítette a helyi nyelveket beszélő, csáktornyai kollégája, Nagy György László, aki beutazta a területet.

127 Az összeállított anyagban már szerepel a helyi, kamarai szervezet struktúrájának tervezete(?) is.

128 A pécsi kerület kincstári javainak irányítása Vincentcz feladata volt. Az Udvari Kamara már 1686 őszén elhatározta, hogy a visszafoglalt területeken harmincad hivatalokat kell felállítani, Pécsett is szükségesnek tartották harmincadosi tisztség létesítését, Erre az állásra Johann Wegingert ajánlották, aki ekkor a városban már háztulajdonos, s a katonaságnál 25 évig hűségesen szolgálta a császárt,

129 Ez, az 1687. november 1-én induló hivatal látta el a vámügyet.

180 Mivel nem bizonyult eléggé jövedelmezőnek, ezért 1690. október 1 -el beolvasztották a pécsi Sóhivatalba.

131 Ez utóbbit nemrég létesíthették,

132 mert a Radanay Mátyás püspököt feljelentő, pécsi kamarai hivatalnokok között, 1689 szeptemberében még csak Vincentcz prefektus, Weginger harmincados és Pavich (Pávics) Ignác tiszttartó szerepelnek,

133 A két, összevont kamarai hivatal vezetője Wagner György (Georg) sóhivatali főnök lett, akit 1691-ben már, mint pécsi sótisztet és harmincadost említenek,

134 A hangsúly mindenképpen a kincstárnak nagy jövedelmet biztosító sóügyön volt.

135 Pécs a szegedi lerakattól kapta a sót, vízi úton Eszéken, a szárazföldön pedig Baján át.

136 Alig több mint egy év múlva ismét szétválasztották a két hivatalt, s a harmincadügyet 1692-ben a Pécsett felállított Kamarai Tiszttartósággal kapcsolták össze, amelynek fő feladata a terület kamarai birtokainak igazgatása volt,

137 Babies szerint a forrásokból megállapítható, hogy a budai, illetve kanizsai központjuk által irányított, pécsi kamarai hivatalok egymástól függetlenek voltak.

138 Ennek a megállapításnak ellentmondanak azok az adatok, amelyekből kiderül, hogy ugyanaz a tisztviselő néha egy időben több hivatalt is vezet, ami egy, még kialakulatlan struktúrára vall. Láthattuk, hogy a szervezeti felépítésben is gyakoriak a változások.

139 Wagner később ismét szerepel sótiszt- és harmincadosként, de úgy is, mint sellyei tiszttartó,

140 A pécsi Kamarai Tiszttartóság súlya a századforduló környékére jelentősen csökkenhetett, párhuzamosan az alá tartozó, az eladományozások révén zsugorodó birtok fogyásával.

141 A város kamarai igazgatása is megszűnt 1703-ban, amikor Lipót adománya visszajuttatta Pécset püspökföldesurának. 1715-ben még fennáll a pécsi provizori hivatal,

142 de 1726-ban már azt olvassuk, hogy a tiszttartóság néhány pusztáját - amelyeket részben amúgy is kiadtak árendába - bérletként akarják hasznosítani.

143 1 709 után a pécsi Harmincad hivatal is megszűnhetett, mivel az ország belsejében ezek feleslegessé váltak. 1715-ben már bizonyára nem funkcionált.

144 Viszont továbbra is működött Sóhivatal a városban. A sóügy átszervezésére 1704-ben, majd a szatmári béke után került sor,

145 Ez a kissé hosszúra nyúlt, igazgatás- és hivataltörténeti áttekintés

146 elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a csak hézagosan ismert, közvetett adatok segítségével megpróbáljuk meghatározni, hogy hol működtek Pécsett ezek a kamarai intézmények, és főleg, hogy melyik székelt ebben az időben a mai Király utca 11. sz. helyén állott épületben. A kérdés eldöntésénél igen hasznos forráscsoportnak bizonyult a Radanay Mátyás Ignác, Pécsnek a török utáni első püspöke (1687-1703) működésével kapcsolatos iratanyag, amelyet a szakirodalomban eléggé részletesen elemeztek.

147 Az 1687 nyárutóján székvárosába érkező főpap nem tud beköltözni a Püspöki palotába, mert azt a kamara már lefoglalta. A földszintet gabonatárolásra használják, az emeleten pedig Vincentcz prefektus lakik.

148 Ez lehet a máshol is említett, pécsi Prefektúraház, ahová egy 1689-es adat szerint a gabonatizedet beszállítják.

149 Az egész Püspökvárat ekkor még a katonaság tartja megszállva. 1691. szeptember 11-én, Radanay megkeresésére a kamara átír a haditanácshoz, kérve, hogy utasítsák Vecchi tábornokot a pécsi vár, mint a püspökök ősi rezidenciájának átadására.

150 Nem tudjuk, hogy erre akkor sor került-é, mert Radanayt hamarosan bebörtönözték és a püspöki birtokok helyzete csak 1703-ban rendeződött, a „Nova Donatio" révén, Németh Béla említi, hogy 1693. november 13-án „a vármegye széket tart a kamarális házban (a mai püspöki palota)".

151 Ezt a törvényszéki ülést amelyen a vármegyei tisztviselők mellett kamarai emberek is részt vesznek - Béli Gábor is hozza, megadva a forrást, de november 18-i dátummal.

152 Megítélésünk szerint Németh téved az épület beazonosításánál. Az 1695-ös kamarai összeírás vonatkozó adatából, amely a lista 1. tétele,

153 arra következtetünk, hogy ekkora már kiköltözhetett a hivatal a Püspökvárból. Az itt felvett „Domus cameralis Quinqueecclesiensis provizoralis" már nem a Püspöki palota, hanem a Kamarai Tiszttartóság egyemeletes, középkori eredetű háza, amely a mai Jókai utca 8. sz. telek déli részén állt.

154 Ennek emlékét őrizte még évtizedekkel később is a Jókai utca Provisoriat Gasse neve.

155 Ez 1703-ban, a Lipót-féle adománylevél alapján, a hozzá tartozó szérűskerttel együtt a püspöké lett, de a következő év hadieseményei alkalmával elpusztult.

156 A diploma szövegében a vizsgálataink tárgyát képező ház is előfordul, amely a kincstáré maradt. Leszögezi, hogy a püspök földesurasága alá visszakerülő városban nem lehet adó alá vonni - többek között - a királyi harmincadépületet és magtárait.

157 Feltételezzük, hogy ez a passzus a mai Király utca 11. sz. telken álló épületekre vonatkozik. Az igazgatás- és hivataltörténeti áttekintésben felhozottakból és abból, hogy az 1722-es telekkönyvben az ingatlan sóházként szerepel, arra következtetünk, hogy a 17, század végén - a századfordulón egy