Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

épületben működött a két hivatal. Ennek a társbérletnek a megszüntetéséhez a sóügy országos hivatali struktúrájának 1704 körül befejezett kialakítása

158 és a Budai Kamarai Adminisztráció 1709-es felszámolása, a kapcsolódó változások, valamint a szatmári béke utáni átszervezések vezettek, Mint már említettük, ekkor a harmincadhivatalok átkerültek a Magyar Kamarához, s jó részüket - köztük a pécsit is - megszüntették, míg a sóregálé továbbra is a bécsi Udvari Kamara kezében maradt, A jelenlegi Király utca 11, sz, telken akkor álló, kamarai épület megmaradt Sóhivatalnak, 1704-ben a háborús események, a kuruc ostrom és a rácdúlás sok kárt okoztak a város házaiban.

159 Több, írásos beszámoló ismert a tragikus eseményekről,

160 de ezek nem említik a kincstári épület sorsát. Mindenesetre feltételezhető, hogy a kurucok, mint császári hivatalt, kirabolhatták, s lehet, hogy a rácok gyújtogatásait is megszenvedte, hasonlóan keleti szomszédjához.

161 Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy az első pécsi Sóház a török alóli felszabadulást valószínűleg jó állapotban megérő, feltehetően középkori eredetű, tartós anyagból készült, egyemeletes, szintenként többhelyiséges épület volt a mai Király utca 11, sz. telek utcai szélén. Az sem kizárható, hogy két, vagy több házból építették össze a visszafoglalás utáni időkben, Az udvarán álló melléképület(ek)ről is tudunk, Az ingatlant először a Hadbiztossági Hivatal használta, később az Udvari Kamaráé lett. Csak a 18. sz, elejétől kerülhetett a Sóhivatal kizárólagos birtokába, A SÓHÁZ ÚJJÁÉPÍTÉSE AZ 1710-ES ÉVEKBEN A második pécsi Sóház szintén a mai Király utca 11. sz, telken állt. A forrásokból nem tudjuk egyértelműen megállapítani, hogy teljesen új épület volt, vagy a régebbit alakították át, Elemzésünk eredményeiből és más, pécsi analógiákból következtetve, inkább az utóbbit tartjuk valószínűnek, Egyes útikönyvekben téves építési évszámok (1730, 1733) szerepelnek,

162 Az alább felhozandó adatokból viszont egyértelműen kiviláglik, hogy erre az építkezésre még 1722 előtt került sor. A város 1712-es összeírásából

163 hiányzik a ház, lévén kincstári épület. Telkének 18. századi kiterjedéséről fentebb már szóltunk, Csak megemlítjük, hogy a keleti szomszéd ingatlannál 1713-ban égett házhelyről írnak, de 1722-ben már ismét ház áll itt.

164 A nyugatról szomszédos telken 1695-ben romos házat hoz a conscriptio, s még 1724ben is csak üres fundusként adják el,

165 A város 1722-es „Grundbuch"-ja

166 - Pécs „ős-telekkönyv"-e - nem vette lajstromba a szóban forgó ingatlant, mert a fiscus tulajdona, A kiemelkedő jelentőségű forrás alapján Madas József elkészítette a Belváros 1722-es telekbeosztásának rekonstrukcióját.

167 (3. kép) Korábban - mások mellett - már Szőnyi Ottó, Gosztonyi Gyula és Babies András, utóbb Fetter Antal is foglalkoztak ezzel a kérdéssel,

168 A telekkönyv 1722ben készült, de későbbi, még az 1740-es évekből való bejegyzéseket is találhatunk lapjain, ami egy időben kérdésessé tette datálását.

169 A Sóházról és kertjéről csak a velük szomszédos telkeknél esik említés (No, 253., 254. és 264., azaz a mai Király utca 9., 13. és a Mária utca 2, sz. ingatlanok).

170 Az itt előforduló, rejtélyes sófürdőről egy későbbi forrásból az derül ki, hogy egy kis, törökkori fürdőépület lehetett.

171 Mivel a kincstári tulajdon nem esik adózás alá, nem cserél gazdát, így a vizsgált ingatlan általában nem szerepel a különféle, 18, század közepi, városi összeírásokban és más, pécsi forrásokban sem, illetve jobbára csak az említés szintjén fordul elő,

172 Ezért a hiányért viszont jelentős mértékben kárpótol bennünket egy, helyi szakemberek szerint régebben a BML-ban őrzött, de most lappangó tervanyag 1722-ből. Az erről készült, két fénykép a néhány éve elhunyt, pécsi építésztechnikus és helytörténész, Fetter Antal hagyatékából került elő,

173 (4-5, képek) Ó annak idején, Zeleny Ferenc főlevéltáros segítségével elkészítette a terveken ábrázolt Sóház makettjét,

174 Zeleny emlékszik arra, hogy a tervlapon szerepelt az 1722-es évszám, s a feliratozása német nyelvű volt, A Fetter-hagyaték egyik fotóján, No. 1 -el jelölve, a földszint alaprajza, a másik fényképen, No. 2 alatt az emeleti alaprajz, No. 3-nál pedig a főhomlokzat nézete látható. A szöveges rész, a dátum, az esetleges szignó lemaradtak a felvételekről, Nem ismerünk arra utaló bizonyítékot, hogy vajon felmérési, vagy kiviteli tervről van szó, Az egyszerűbb kivitelű, tollal készített rajzokat - amennyire ez a fényképekről megállapítható - helyenként akvarellezték is. Nem tudjuk, hogyan került az anyag a BML-ba, hiszen tulajdonképpen a bécsi Hofkammerarchiv-ban, esetleg a Magyar Kamara Budapesten, a M agyar Országos Levéltárban (MOL) őrzött levéltárában lenne a helye. Időközben ugyanezen fényképfelvételekre a néhai Petrovich Ede, püspöki és káptalani levéltáros hagyatékában is rábukkantunk,

175 A kérdést tovább bonyolítja, hogy ezek közül, az egyik fotó hátoldalának felirata szerint a terv a bécsi Hofkammerarchiv-ban lenne,

176 Szita László, a BML akkori igazgatója, kérésünkre Bécsben utánanézett a terveknek, de sem a Hofkammerarchiv-ban ismeretlen jelzet alapján, sem más anyagokban nem bukkant nyomukra,

177 Pécsi előfordulását azzal magyarázzuk, hogy talán az itteni új Sóház terveinek az Udvari Kamarától, elfogadása után leküldött példánya lehet, amelyet a kivitelezésnél használt az építőmester, Utána esetleg az itteni Sóhivatal irattárában maradhatott. A 19, század második felében, a funkcióváltás alkalmával ez is a pécsi Pénzügyigazgatóság kezelésébe kerülhetett, Ennek épületében székel a BML, így - hangsúlyozottan hipotézisként - felvetődhet,