Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

fellép annak érdekében, hogy a tisztek tulajdont kapjanak.

105 A délvidéki háborúskodás a törökkel - békésebb periódusokkal váltakozva - a 18. sz. elején is folytatódott. A Rákóczi-szabadságharc is napirenden tartotta a hadsereg ellátásának kérdését, s továbbra is vannak adataink a hadbiztosság pécsi működéséről. A város polgárkönyvében szerepel Johann Jacob von Terrlichs Cron császári tanácsos, a H ad biztossági Hivatal tisztje, aki 1700-ban érkezett ide a sziléziai Neyssből. Később már püspöki jószágkormányzó.

106 A 18. sz. elején a megyegyűléseken - érthető okokból gyakran megfordul Joachim Levenau főhadbíztos,

107 A régióban működő Alexander Johann von Kollaneck gazdasági tiszt Bécsbe küldött, részletes jelentése az egyik legjobb forrásunk Pécsnek a kurucok, majd a rácok által elkövetett kifosztásáról, feldúlásáról. írásából kiviláglik, hogy jól ismerte a várost. 1704-ben minden vagyona itt veszett, s fia a városháza védelménél esett el a kuruc támadás alkalmával. Kollaneck valószínűleg házzal bírt Pécsett, s feltételezhető, hogy egy időben hivatali állomása is itt volt.

108 Első és egyetlen adatunk, amely a Hadbiztossági Hivatal pécsi épületére (épületeire) vonatkozik, az 1687-es conscriptio már idézett részlete. Nem tudjuk, hogy később hol székelt a hivatal, mert - mint láthattuk - 1722-ben a ház már a kamaráé. A hadbiztosság feladata ekkorra már megváltozott a területen. A hadsereg ellátásához szükséges termények begyűjtése, a fuvaroknak, stb, a közvetlen megszervezése a 17. sz, végén már megalakult, helyi önkormányzatok, a vármegye és a város reszortja lett, s a hadbiztosság csak a hadsereggel való összeköttetést organizálta.

109 1 696-ban hozták létre a Provinciális Komisszáriátusság-ot, amely a hadbiztosok mellett, polgári biztosi hivatalként működött, élén négy, területi főbiztossal. Ezzel egy időben az adók beszedését is a vármegyékre bízták.

110 A hadbiztosság súlyát jelentősen csökkentette az is, hogy ekkorra már teljesen kikerült a haditanács kezéből a helyi közigazgatás. A katonai irányítás visszaszorulása nem volt mentes a súrlódásoktól, s erre pécsi példákat is ismerünk,

111 Nem csak a kamarai hivatalnokokkal, hanem a püspökkel, a várossal és polgáraival sem volt felhőtlen a hadsereg helyi képviselőinek viszonya, amint erről különféle, Bécsbe küldött panasziratok, feljegyzések is tanúskodnak.

112 Később is hallunk olyan atrocitásokról, amelyeknek vármegyei tisztek estek áldozatául,

118 A kamarai igazgatás térnyerése már a konszolidáció jele a visszafoglalt országrészeken, Bár, mint a Magyar királyság territóriumai, jogszerűen a Magyar Kamarához tartoztak volna, ezeket az udvar - kivonva a magyar kormányszékek fennhatósága alól - közvetlenül Bécsből igazgatta,

114 Az Udvari Kamara már a felszabadító háborúk kezdetén megindította a szervezést,

115 s rögtön Buda visszafoglalása után létrehozta a neki alárendelt Budai Kamarai Felügyelőség-et, amelynek elsődleges feladata a neoacquista területek gazdaságának újjáélesztése, reorganizációja volt,

116 1691-től Budai Kamarai Adminisztráció néven működött tovább, nagy apparátussal, amelyhez több, kihelyezett, vidéki egység tartozott.

117 Végül 1709-ben megszüntették a bécsi Udvari Kamarának alárendelt hivatalt és a Magyar Kamara illetékességét kiterjesztették a töröktől visszafoglalt területek nagyobbik részére. Egyes, határszéli vidékek - a hadellátás szempontjaira való hivatkozással - továbbra is az Udvari Kamara fennhatósága alatt maradtak.

118 Ezen túl, a hozzá csatolt területeken sem kapott meg minden hatáskört a magyar kormányszék, Például továbbra is Bécshez tartozott a legjelentősebb kamarai bevételt biztosító sóregálé, egészen 1743-ig,

119 Visszatérve Pécshez, itt már a török kiűzése utáni hónapokban megjelentek az Udvari Kamara tisztviselői. Először az elpusztított vidéken ellátási nehézségekkel küzdő hadsereg hátország felőli utánpótlásának biztosításában működtek együtt a Hadbiztossági Hivatallal, így érkezett Pécsre még 1686 végén, egy szállító transzporttal, Johann Ernst Kössler, a Gráci Udvari Kamara alkalmazottja, akit itt a hadbiztossághoz rendeltek.

120 Johann Frischenhauser hadbiztos, aki 1687 telének végén egy nagy ellátó konvojt vezetett a városba, utasítást kap arra, hogy a „Pécsett lakó Kessler és Khibel uraktól" szerezzen be információkat.

121 Kessler (Kössler) azonos lehet azzal - a már említett - „supremo quondam bellico Kestler"-rel, akitől a pécsi polgárok a városháza telkét vették,

122 s akit Angyal Pál „Keszler János Ernő fő hadibiztos", illetve „a vármegye fő hadi biztosadként említ a 17. század végéről.

123 Mindebből arra következtetünk, hogy tartósan, esetleg végleg átkerült a Gráci Udvari Kamarától a hadbiztosság állományába, s az 1690-es években talán - ha csak provizórikusan is - az újjászerveződő vármegye apparátusába. Ennek ellentmondani látszik, hogy a megye ez időből ismert tisztviselői között nem szerepel a neve.

124 Mindenesetre, ilyesmire több példát ismerünk a korból, mivel a volt hódoltsági területeken még kevés nemes élt, Ritka volt a tisztségek betöltésére alkalmas személy, s ezekben sokszor korábban állami (katonai, vagy polgári) szolgálatban álló egyéneket találunk, akik ott már megszerezték a szükséges igazgatási gyakorlatot.

125 Ugyanez a helyzet a város polgári vezetésénél is,

126 A Budai Kamarai Felügyeiőség már 1686 végén Pécsre küldte Christian de Vincentcz provizort. A helyi, kamarai szervezet felépítésére szólt megbízatása, de az első időben, 1686-1687 ínséges telén még ő is részt vett az ellátás gondjainak megoldásában. Tulajdonképpeni feladatát, Pécs és a környező terület önellátásának, majd adózóképességének rekonstrukcióját a helyzet felmérésével, az 1687 nyarán elvégzett összeírással kezdhette meg, amely Baranyán kívül Somogy és Tolna