Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

gyeimet a köveken látható ábrázolásokra. Annak a humanista írói hagyománynak a továbbélésére utalhat ez, mely - a reneszánsz képzőművészek, építészek vizsgálódásaival ellentétben - az antik emlékekhez elsősorban nem vizuális, formai, hanem filológiai, irodalmi, morális vagy történeti szemlélettel közelít, ebbéli jelentésüket vizsgálja. Bár az európai történetbúvárok és gyűjtők körében a képek alapján történő vizsgálódás, összehasonlítás jelentősége a szövegek autoritásával szemben a 16. század óta folyamatosan nő, az antik köveken található ábrázolások ismertetése, értelmezése itthon csupán a 19. század elején kezd nagyobb mértékben teret nyerni - többek között épp a sajtón keresztül. A felvilágosodás racionalizmusa, empirikus és kritikai szemlélete a 18. században elmélyítette a tudományosrendszerező igényt, az enciklopédikus érdeklődés pedig az antikvitáson és a bibliai témákon túl is kitágította a kutatások horizontját. A 18-19. század fordulóján már viszonylag tekintélyes múltra tekintett vissza a történeti forráskutatás és forráskritika, illetve a honismereti-topográfiai adatgyűjtés is. Mind az egyház- és rendtörténeti kutatásokat kiszélesítő jezsuita történetírói iskola, mind a szintén az egyháztörténetből kiinduló protestáns államés honismereti mozgalom képviselőinél a művészeti emlékeknek elsősorban történeti szempontú - gyakran esetleges, érintőleges - említésével találkozunk.

13 Az első időkben szinte kizárólag ókori emlékekkel foglalkozó hazai régészet a 18, század végén intézményesült. A Nagyszombatból Budára, majd Pestre helyezett egyetem érem- és régiségtani tanszékét az 1777. évi Ratio Educationis rendeletével hozták létre. Profeszszorai az oktatás, az egyetemi régiségtani tankönyvek és tudományos munkák írása mellett alkalomszerűen régészeti feltárásokat is végeztek,

14 Schönvisner István, a tanszék első vezetője nemcsak feltárta az 1778-ban Óbudán, egy meszesgödör ásása közben előkerült római katonai fürdő maradványait, hanem kutatásai eredményeit igen gyorsan publikálta is.

15 Stípsics Alajps régészprofesszor egy budai építkezésen előbukkant ókori szarkofág leleteinek megmentésében működött közre.

16 Az ingó művészeti emlékek fennmaradását a korábbi időkben elsősorban az egyházi, fejedelmi és főúri kincstárakban, illetve raritás- vagy/és művészeti gyűjteményekben történő elhelyezésük biztosíthatta.

17 Minden bízonynyal azzal összefüggésben is, hogy több évszázados múltra tekintett vissza a kincsjellegű emlékek és a régi pénzek gyűjtésének szokása, korszakunkra viszonylag magas színvonalra emelkedett a numizmatika tudománya,

18 mely az emlékanyagot elsősorban történeti szempontok szerint vizsgálta. A 19. század első évtizedeiben kezd kialakulni a múzeumi rendszer, mely az intézményi gyűjteményekbe, a nyilvánossá váló magángyűjteményekbe, illetve a Nemzeti Múzeumba kerülő emlékanyag rendszerezésének és védelmének feladatát látta el.

19 A régi - elsősorban egyházi - épületek megóvására irányuló kerábbi elszórt törekvések indítékai között - a gazdasági érdek mellett - legfontosabbként egy sajátos, a régiségértékkel összefonódó legitimációs szempontot említhetünk. A Bakócz-kápolnának az egyház részéről szorgalmazott megmentésében például a kápolna tiszteletreméltó régisége fontos motivációt jelentett, hiszen megerősítette a keresztény egyház történeti jogfolytonosságát, mely az alkalmanként az egyházi épületeket is átalakító, szakrális funkciójukat megsemmisítő másfél évszázados török hódoltság alatt csorbát szenvedett,

20 Hasonló indítékot sejthetünk abban a feltételben is, mellyel 1719-ben gróf Althánn Mihály Frigyes váci püspök a városba behívott ferenceseknek átengedte a régi vár, templom és püspöki palota területét: hogy ti. kolostorukat csak a meglévő romok fenntartásával építhetik meg. Bár a feltétel végül nem teljesült - a szerzetesek még a régi épületek alapjait is kiásták - legalább az alapok között talált emlékeket - például Báthory Miklós püspök címerét, a reneszánsz ballusztrád darabjait megőrizték. Ezek később az új székesegyházban kerültek elhelyezésre.

21 Abban a - némi óvatossággal talán már „műemlékvédelmi" szemppntúnak is nevezhető - követelésben ugyanakkor, mellyel 1696-ban gróf Apor István az erdélyi kenyérmezei csata (1479) emlékére a harcban résztvevő Báthori István vajda által emeltetett kápolna helyreállítása ügyében a szászvárosi tanácshoz fordult, már egyfajta nemzeti legitimációs igény - a hősi, dicső múlt emlékezetének megőrzésére irányuló törekvés - is hangsúlyozásra került.

22 A MŰVÉSZETI EMLÉKEK HELYE A NEMZETI MŰVELŐDÉSI MOZGALOMBAN A művészeti emlékek iránti érdeklődés egyik összetevője korszakunkban a nemzeti művelődésben játszott szerepük elismerése volt. Bár a művelődés jelentőségét már a reneszánszban felismerték, megbecsülése csak a 18. századi Európában válik általánossá. Az ész és a tudomány mindenhatóságába, illetve az irodalom és a művészet erkölcsi nevelő hatásába vetett hit elmélyülésével a szellemi élet a felvilágosodás korában - összefüggésben a művelt polgárság (Bildungsbürgertum) kulturális emancipálódási törekvéseivel - emelkedett társadalmi szerepet, új, spirituális tartalmat, egyetemes küldetésjelleget kapott.

23 A tudományok „kiveszik az embert a' vadságból, az embernek kimíveltetésére, a' Társaságnak böltsen való igazgatására elmúlhatatlanul megkívántatnak".

24 A 18. század utolsó, illetve a 19, század első évtizedeiben egy olyan erőteljes művelődési mozgalom bontakozott ki Kelet-Európában,

25 mely a medern,