Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Simon Zoltán – Keresztessy Csaba: A hőgyészi Apponyi-kastély építéstörténete

11. kép. A kápolna mennyezetképe gi kápolna karzatát találjuk. Itt ugyan nem állt módunkban kutatni, azonban valószínű, hogy egy, az előzőeknél kisebb helyiséggel kell itt számolnunk. Az északnyugati szárny hét helyiségének ismertetése után az összeírás készítője az „északi" (északkeleti) szárnyra fordult. Itt elsőként egy boltozatos, fenyőfa padlós szobát említ. Ez a szoba a mai kápolna légterének (143. számú tér) helyén volt valaha, Nyomtalanul elpusztult. E szoba után a másik melléklépcső (mely egyúttal a padlásra is vezetett), valamint árnyékszékek következtek (ez utóbbiak minden bizonnyal a padláslépcső alatt). Helyükön ma a 225, számú szoba található. A melléklépcső és az árnyékszékek említése után az 1773-as összeírásban nyolc boltozatos szoba felsorolása következik, Ezek közül az első a 226. számú szobával - pontosabban, annak északnyugati részével - azonosítható, a hetedik és a nyolcadik pedig a mai 202. terem helyén állt. A többit nyomtalanul elsöpörte a következő periódusban épült jelenlegi főlépcsőház. E szakasz rekonstruálásánál a földszinti osztófalak elhelyezkedéséből indultunk ki. A körfolyosó udvari falait - a földszinthez hasonlóan - szabályos ritmus szerint ismétlődő nyílások törték át. Ezek egy részét a későbbiekben átalakították, de az eredeti nyílások nyomait a kutatás napvilágra hozta. Az eredmények itt is lehetővé tették, hogy megkíséreljük rekonstruálni a korabeli alaprajzot. (7. kép) A kastély pincéjéről az összeírás csupán annyit árul el, hogy az 56 öl hosszú, négyszögletű kőlapokkal burkolt, továbbá, hogy lejárata a „keleti" (délkeleti) szárnyban található. E lejárat nyomait mind a földszinten, mind a pincében (09/a., 011,) megtaláltuk. A pince eredeti állapotáról - leírás híján - nem tudunk a fentiekhez hasonló részletességű ismertetést nyújtani, Itt mindössze - a falkutatás eredményeit felhasználva - annyit állapíthatunk meg, hogy nem volt nagyobb jelenlegi alapterületénél, valamint fiókos dongaboltozatú, többé-kevésbé „kéthajós" terekből állt, A kápolna kapcsán már utaltunk arra, hogy a délnyugati szárny alatti szakasz utolsó eleme a többi tértől eredetileg teljesen el volt szeparálva, ezt bizonyára kriptának szánták. Szintén említettük már, hogy a falkutatás napvilágra hozta egy másik pincelejárat maradványait is a délkeleti szárnyban. A leírás elemzése és a falkutatás eredményei alapján kirajzolódott előttünk a kastély első periódusú alaprajza, mely egy, az északnyugat-délkeleti tengelyre csaknem szimmetrikus, szabályos, négy sarokrizalitos, belsőudvaros épület képét mutatja. A szimmetriaten-