Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Simon Zoltán – Keresztessy Csaba: A hőgyészi Apponyi-kastély építéstörténete

A következőkben az összeíró az ebédlőtől jobbra eső termeket sorolja fel, mégpedig oly módon, hogy előbb két szobát ismertet, majd ezeken belül egy négyablakos termet. Ez utóbbi minden kétséget kizáróan azonos a 208. számú déli sarokszobával, s ennek alapján a másik két helyiségnek a mai 206. és 207. térrel kell azonosnak lennie. A leltározó ezt követően a „déli" (délnyugati) szárnyra fordult, ahol először két síkmennyezetes szobát sorolt fel. Közülük az első a mai 209., míg a második a 210. számúval volt azonosítható. Az összeírásban nem esik szó a 211., leginkább budoárként értelmezhető apró helyiségről. Megjegyzendő, hogy az utóbbi két helyiség közötti vékony válaszfal alatt a földszinten nem található osztófal, de megfigyeltük, hogy e válaszfalat az oldalfalakra támaszkodó hevederívre építették rá. A leírás szerint e helységeket követi a kápolnához tartozó oratórium. Utóbbinak a mai 212-es terem délnyugati oldalát kellett elfoglalnia. Mindez összhangban áll a földszinten, a 125-ös teremben tett megfigyeléseinkkel. Az oratórium délnyugati helyzetére utal, hogy e szárnyat elfoglaló lakosztályok (a másik lakosztály a 213,, 214,, 215. és 216, számú terek, valamint a 217. szoba egy része alkotta egységbe lokalizálható) kápolnával szomszédos helyiségeiből (210,, illetve 213, számú helyiségek) éppen erre a szakaszra nyílt egy-egy ajtó, Tehát az oratórium amolyan folyosószerű építmény lehetett egykor, mely egyúttal a két lakosztály közötti közvetlen átjárást is biztosította. Mindezek értelmében a mai 212. szoba északkeleti szakasza a kápolna légtere volt egykor. A leltár szövegében az oratórium után négy, egy sorban elhelyezkedő (tehát egymással közvetlen összeköttetésben álló) szoba következik. A negyedik szobával szomszédos a melléklépcső, Azt tudjuk, hogy a melléklépcsőnek a mai 217, szoba keleti sarkában kellett felérkeznie (ezt igazolni is tudtuk), tehát az első három szobának azonosnak kellett lennie a mai 213., 214. és 216, számú szobákkal (a 215. számú másik budoárt most sem említik). A negyedik szoba alighanem a mai 217. szoba déli sarkában, a lépcsőház alsó része felett helyezkedett el, A jelenlegi 217. térben megtaláltuk az egykori lépcsőház visszabontott északnyugati falának csorbázatát. Jobb oldalánál a fehérre meszelt falsík tovább fut az LH. 3. lépcsőház irányába. Azt kell gondolnunk, hogy az említett visszabontott osztófaltól délkeletre eső térrészt egykor egy - bizonyára egy földszinti hevederívre támaszkodó - osztófal bontotta két részre, s e két rész közül a délnyugati lehetett a negyedik terem, A mai 217. szoba jelenlegi területén tehát három korábbi egység osztozott valaha, Délkeleti sarkába érkezett egykor a melléklépcső, délnyugati sarkát a délnyugati szárny utoljára felsorolt, négy egységből álló helyiségsorának negyedik eleme foglalta el, míg északnyugati felében már az északnyugati szárny hét egységből álló'helyiségsorának első eleme volt, A leltár szerint a melléklépcső után már a „nyugati" (északnyugati) szárny következett. Itt hét szoba volt „egy sorban". Közülük az elsőt - mint ahogy arról már esett szó - a mai 217. terem északnyugati felével azonosítjuk. A második szobának a mai LH, 3, jelű melléklépcső és a mögötte álló 217/a. számú tér helyén kellett állnia. Azt, hogy itt szoba volt valaha, igazolja, hogy az északkeleti falban a lépcsőház szerkezete által részben takart, tehát a jelenlegi lépcsőház szintviszonyainak nem megfelelő, egykor északkelet felé nyíló elfalazott ajtóra bukkantunk, A harmadik szoba a mai 218, számú, a negyedik pedig a leírás időpontjában még egyetlen teret alkotó 219. és 220. termek helyén volt, Ugyancsak egy tér volt valaha a 221. és 222. számú helyiség, azonban a leírás szerint a közöttük lévő osztófalnak ekkor már állnia kellett, hiszen ide lokalizálható az ötödik és hatodik szoba. A hetedik szoba helyén ma a jelenlevő, kép. A kastély 1809 körül. Várnagy 1998. nyomán