Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Badál Ede: Zirc apátsági temploma

tűket élő, rendi tevékenységüket javában folytató szerzeteseket is. Baloldalt a tudománnyal foglalkozó, jobboldalt meg a földet művelő cisztercieket festette. (3. kép) így a rendtagok életformájának mindhárom alapvető mozzanatát, az imádságot, a szellemi és fizikai munkát egyaránt bemutatta a freskókon, A kórus fölötti boltszakaszra már nem rendtörténeti mondanivaló került, kenem az egyházi ének és zene védőszentjének, Szent Cecíliának az alakja, őt a festő a falkép közepén felhőre ültette, amint orgonán játszik, s körülötte különböző haragszereken zenélő angyalok lebegnek. Arról, hogy ez a festő Wagenmeister volt-e vagy más, biztosat nem mondhatunk. Tudjuk, hogy 1748 tavaszán Wagenmeister meghalt, s a téli hideg miatt kellett akkor várni a freskó elkészítésével. írásbeli adataink viszont nem árulják el, hogy ebbe a falképbe belekezdett-e már halála előtt, csak vázlatot készített-e vagy legalább közölte-e terveit másokkal. Minderről eltérnek a szakvélemények, s csak annyi bizonyos, hogy ez a freskó volt - valamilyen mértékben - Wägermeister utolsó alkotása a zirci templomban. A kivitelezésben mindenesetre idegenkezűség (is) látszik. A mellékkápolnák mennyezetfreskói kétségtelenül Wagenmeister művei, ezeket ő még 1748 előtt megfestette, Témájuk a főhajó freskóihoz hasonlóan a Ciszterci Rend történetéből való, közelebbről Szent Bernát életének egy-egy epizódját mondják el, A bal oldali első mellékkápolna falképe ugyan Szent Benedeket ábrázolja, de a többi mind Szent Bernáthoz kapcsolódik. Az első jobb oldali mellékkápolna mennyezetfreskóján Szent Bernát asztal előtt ülve látható. Apáti díszei, süvege és pásztorbotja egy lépcsőfokkal lejjebb a földön hevernek, kezében keresztet tartó angyalka lábai előtt. Az apát gondolataiba mélyedten ül, kezében toll, s az asztalon fekvő nyitott könyvbe jegyzi be a „mézajkú egyházdoktor" mennyei sugallatokban nyert - hiszen fölötte is angyalkák lebegnek - mondanivalóját. (2. kép) A jobb oldali középső oldalkápolna mennyezetén Szent Bernátot a Szűzanya előtt térdelve látjuk, amint a feljebb felhőkön ülő Szent Szűz tejével táplálja az apátot. A hátsó mellékkápolna falképén Szent Bernát nyitott könyvet tart kezében, melyet a pápának mutat be. A pápa nem más, mint Szent Bernát tanítványa és szerzetestársa, az Egyházat 1145-től 1153-ig kormányzó III, Jenő, akit régi apátja egész pápasága alatt a tanácsoktól a figyelmeztetésig mindenben segített. A könyv nyilvánvalóan az Egyház általános vezetésének csodálatos kézikönyve, amelyet Szent Bernát - egyik legszebb és leghíresebb műveként - „De consideratione" címmel III. Jenő kérésére írt. A bal oldali középső mellékkápolna mennyezetfreskóján Szent Bernát nagy feszület előtt imádkozik. Imáját a megfeszített Üdvözítő oly szívesen fogadja, hogy szeretetének jeleként lehajol a keresztről, s átöleli a szentet. A hátsó mellékkápolnában baloldalt a mennyezetfreskón megint a Szűzanyával festette le a művész Szent Bernátot, Elvadult táj, nagy fekvő fatörzs fölött láthatóan legyöngülten ül a szent apát, tekintetét kérlelően szegezi a felhőkből hozzá lehajló Szent Szűz felé, Ez tányéron erősítésül ételt nyújt neki, akit talán nem is betegség gyötör, hanem az ördög kísértésének legyőzésében merült ki, hiszen ott ólálkodik még e kép felső részében a Sátán, amint egyik kezében korbáccsal, másikkal Szent Bernátot vállánál megragadva próbálja hatalmába keríteni őt. (4, kép) Bár a zirci ciszterciek szerint Wagenmeister a templom mennyezetkópeinek megfestésére kapott megbízásának kiváló minőségben tett eleget, itt-ott gyengeségek is mutatkoznak a freskókon. Nehézségekkel küzdött például a mester a rövidülésben, az alulnézetben és a síkban történő ábrázolásmód megoldásánál, ezek összekapcsolásánál, Ilyen zökkenők Wagenmeister hiányos tudására, kisebb tehetségére vallanak. A templom építéstörténetéhez tartozik, hogy a középkori templom egyetlen megmaradt pillérkötegére amelyik egyike volt az északi mellékhajó és a főhajó közti, a 12. század nyolcvanas éveiben épült pilléreknek 1749. november 17-én mesterien megmunkált Szent Imre-szobrot állítottak. A História Domus szavai szerint talán azért, hogy Imre herceg ártatlansága emlékeztesse az utódokat arra a csapásra, amelyet évszázadokkal azelőtt mért a keleti ellenség az ártatlan zirci monostorra és templomra. Ezt a Szent Imre-szobrot - a régi templom helyén újonnan emelt kereszttel együtt 1750. július 5-én áldotta meg a Sziléziából Zirc meglátogatására érkezett heinrichaui-zirci apát, Rieger Kandid. Az év végére, 1750. november 23-ra elkészültek a nagy templomtornyok egyszerű tetővel, hagymakupolával és fakereszttel. Mind a homlokzat, mind a tornyok bevakolását azonban a fenyegető téli hideg miatt tavaszra halasztották abban a reményben is, hogy idővel a templomtornyok réztől és aranytól fognak csillogni, Az ismétlődő fagyok és a nagy hó késleltették 1751 tavaszát, így addig egyelőre csak a templom belsejében dolgoztak, Még a tél folyamán felállították a szentélyben a stallumokat, azaz a kóruspadokat a zsolozsmázó szerzetesek számára, Bár a zirci közösség létszáma éppen hogy meghaladta a tizet, ennél többre, húsz személyre készítették el a stallumokat, az asztalosoknak fizetett 78 Ft munkabérért, Röviddel a stallumok felállítása után, február 7-én ezek elé helyezték át az oldalkápolnákból - az apát rendelkezése alapján - a Szent Benedek- és Szent Bernát-oltárokat, E két oltárért a szobrász és az asztalos 180 Ft-ot, míg s festő a szükséges képekért 40 Ft-ot kapott az apátságtól. Az előző évben a középkori pillérkötegre állított Szent Imre-szobor lábazata köré most, 1751. június 19-