Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Lővei Pál: Adatok a magyarországi téglagyártás és felhasználás történetéhez

nem lett volna kockázat sem, de a szükséges építőanyagot aligha szerezhették volna be ilyen egyszerűen és ilyen olcsón sem (lényegében ingyen). A fenti menynyiségeken kívül a város ráadásul égetésenként 2000 téglát, a vizsgált időszakban összesen mintegy 350000 darabot juttatott a katonaságnak a városi erődítésrendszer karbantartásához (ez feltételként szerepelt a városi téglaégetés engedélyezésekor). 1783-ban és 1784ben már égetésenként csak 1000 darab járt, de azt se természetben adta a város, mint korábban, hanem eladási áron számolva, pénzben. Az 1784. évi összeg 1785-ben és 1788-ban is megismétlődött, már az égetések számától függetlenül.

1

69 Később nem találkozni már ilyen tétellel a szórványosan fennmaradt évi elszámolásokban, A 19, században azonban megváltozhattak a körülmények Győrött is, 1819-ben Laky András, a városi téglaégető árendása amiatt panaszkodott, hogy a bástyaés várfalak bontásából származó téglák eladása miatt károsodás éri. A város annak érdekében, hogy ne essen el a szerződésben kikötött bértől, felfüggesztette a bástya tégláinak eladását.

170 A korábbi rendszerről a téglavető haszonbérbe adására való áttérés részleteiről 1829-től rendelkezünk bővebben adatokkal.

171 Eleinte három évre, később hat évre szólt a bérleti szerződés, amelyet több jelentkező esetén árverés útján nyert el a vállalkozó. Egy nagyobb összeget a bérbevételkor kellett átadnia, a továbbiakban pedig az égetett tégla mennyisége után folyamatosan fizetett. A bérlőnek időnként arra is ígéretet kellett tennie, hogy egy minimális mennyiséget a kereslettől függetlenül legyárt, illetve utána fizet, A város a tégla eladási árát maximálta, A Győrbe máshonnan behozott tégla után a város vámot szedett.

172 Ez a rendszer pontosan megegyezett akkoriban a székesfehérvárival, ahogy a másik is, korábban. Ezt onnan tudjuk, hogy amikor változás történt, a két város 1858-ban levélváltás útján vitatta meg a helyzetet, 1853-ban megjelent ugyanis az a kormányrendelet, amely szerint magánszemély is égethetett téglát a saját földjén, Erre hivatkozva Székesfehérvárott folyamodott valaki a téglavetési engedélyért, a kérelmet a város elutasította. A belügyminiszter a döntést megváltoztatta, a város a királynál fellebbezett. A győri válasz szerint ők 1857-ig gyakorolták háborítatlanul a szabad királyi városi jogot, amikor két testvér (a Brandtner testvérek) fellépése nyomán megfosztották a várost ettől a jogától,

173 Az 1853, évi rendeletet egyébként 1857, január 12-én hirdették ki Győrben, de a város azt úgy értelmezte, hogy csak a saját használatára égetett téglára vonatkozik (bizonyos összegeket ekkor is fizetni kellett a város pénztárába), a Brandtner testvérek azonban eladásra akartak téglát égetni.

174 A kizárólagos égetési jogától megfosztott város azonban még 1889-ig működtette saját téglavetőjét, ekkor azonban már nem akadt az újabb árverésen a bérletre jelentkező.

175 Brandtnerék már 1859-től igyekeztek a téglavető bérleti jogát is megszerezni (és ezzel Győrben téglagyártási monopóliumra szert tenni), de ez csak 1869-ben sikerült, amitől kezdve Brandtner Nándor, majd özvegye 1881-ig a bérlő.

175 V. Az újkori téglák keltezéséhez a legfontosabb támpontot a gyakran rajtuk látható jelek, bélyegek nyújtják. Eleinte elszámolási segédletként szolgálhattak, erre utalnak olyan Anton Schirmböck által ismertetett ausztriai adatok, hogy a schwechati plébániatemplomnál felhasznált, 1490-1530 körűire keltezett több ezer sima tégla között egyetlen darabon találtak egy perecmotívumot, később a 17-18. században ezerből 4, a 19, században 20 tégla kapott jelet, míg a neves téglagyáros, Heinrich Dräsche reklám céljából már minden tégláját megjelölte,

177 A fentieknek némileg ellentmond azonban az ugyancsak Schirmböck által facsimilében közölt, 1715. évi téglapátens rendelkezése, hogy minden téglaégető-tulajdonos egy rögzített és felismerhető jellel köteles a téglát megjelölni.

178 Az elszámolási céllal megjelölt téglák Magyarországon is ismertek. A bajaszentístváníak a kemencébe berakott tégla mennyiségét az egyik nyers téglára rákarcolták,

170 A győri Teleki László utca 10. padlásán talált három darab, kalapácsos és „SN" bélyegű (=Salgótarján Nagybátonyi Téglagyárak) tégla durva karcolatú, a bélyeget szinte eltüntető „No 5", „No 6", „No 7" jele elszámolási célból készülhetett, s velük a száradó téglák sorait jelölhették,

180 Finomabb bottal személyes emléket is állíthatott magának egy-egy téglamunkás: a családi szervezésű téglások egy fiatal, már gyermeklányként dolgozó családtagjajelölhette „csinálta Meroz Erzsébet 13 éves" karccal a kádártai kápolna egyik tégláját,

181 Olyan területeken, ahol egyébként a téglák bélyegzése nem volt szokásban, egy-egy tégla vagy cserép bekarcolt évszámmal az egész építkezés időpontját jelezhette; a bajorországi Burghausen várának Városi Múzeumában kétoldalt félkörrel bővített, négyzetes keretben elég szabálytalan rajzú 1,7.61-es és 1.7,74-es évszámú téglák találhatók, a cserepek között egy 1638as évszámút a 4%-os kereskedőjelvény és „SHP" monogram, egy 1863-as évszámút pedig IHS Krisztusmonogram és összerajzolt MARIA-név jelölt, egy kúpcserépen 1864-es évszám olvasható,

182 Az elsősorban győri tapasztalatok, de az ország más tájain végzett műemléki kutatások eredményei is azt mutatják, hogy Magyarországon, amennyiben a téglákat egy égető bélyeggel látta el, akkor az valamennyi