Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Lővei Pál: Adatok a magyarországi téglagyártás és felhasználás történetéhez

5. kép. Özet ábrázoló bélyeges tégla a győri Liszt Ferenc utca 1-ből (Lővei Pál kutatásából, 1982) db 1736-1741 között 6 fl 15 kr (1746-1747-ben is még ennyiért vett a város téglát), 1754-1770 között 5 fl 15 kr, 1771 -ben 5 fl 30 kr, 1772-ben 6 fl, 1773-1788 között 6 fl 15 kr, 1793-1794-ben 8 fl, 1805 márciusá­ban 15 fl, május-júniusban már 18 Fl; a katonaság még a 18, század vége felé is olcsóbban kapta a téglát, mint más vásárló. 87 Az árak természetesen nem voltak egy­ségesek az országban: 1783-ban például a gyöngyösi Szent Bertalan-templomhoz Püspökiről 7000 téglát 28 forintért szállítottak, tehát ezerét 4 forintért, 88 Magyar­óváron ennyiért 1714-ben adták a téglát, 89 Budán 1722-ben 1000 tégla ára 4 fl 30 kr volt, Jálics Kristóf budai téglaégető-tulajdonos árai pedig 1768 előtt 6 fl, 1768-ban 6 fl 15 kr, 1773-ban 7 fl 30 kr voltak. 99 Az ár az előállítás költségeitől, de az építési konjunktúrától is nyilván függött, ugyanakkor a városok védték polgárai­kat a tégla árának maximálásával. A győri 1846. évi 9 forintos árat a következő évben a gazdasági választ­mány 10-re indítványozta emelni, a tanács végül 11 fo­rintban határozta meg. 91 1891-ben a Győri Körkemen­ce Társulat és a városi tanács közti, a téglagyár bővíté­sével kapcsolatos szerződéstervezet 5 évre meghatá­rozta a különböző téglafajták árát mind a város, mind a magánosok számára (a város olcsóbban kapta volna az építőanyagot), megjegyezve, hogy „a közlekedési válla­latok építkezései, amelyek nem szorosan helyi jellegű­ek, szabad verseny alá esnek". 92 Végül egy szokatlan és érdekes fizetési mód: az egri trinitáríus templom hely­reállításához 1766-ban a kistállyai égetőből szállított, 45 forint 33 krajcárt kitevő tégla fejében Hubert Mátyás az árnak megfelelő értékű csokoládét kapott az egri trinitá­riusoktól. 93 III. Több adat szól amellett, hogy az építkezésekhez szük­séges tégla biztosítása számos esetben problémát je­lenthetett. A 18, században a székesfehérvári városi téglavető például nem tudott elegendő anyagot biztosí­tani a városi építkezésekhez, a lakosság a környező uradalmaktól is vásárolt téglát. 94 Jól illusztrálja ezt, hogy 1760-ban gróf Nadasdy Ferenc főispánt arról tájékoz­tatják, hogy székesfehérvári házában: „Az Istálló lassan­ként épül ugyan, de az téglaégetésben az Templom építése miatt nagyon gátoltatván, későbben, hogy sem reménlettünk, fog végben vitetődni", 95 1781-ben pedig ugyancsak Nadasdy Ferenccel tudatják, hogy a megyei

Next

/
Thumbnails
Contents