Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Lővei Pál: Adatok a magyarországi téglagyártás és felhasználás történetéhez

1755-ben ismét engedélyezték a korábbi nagyobb méretet, mert a nagy templom- és kastélyépítkezésekhez megfelelőbb volt,

76 de például Prandtauer a melki apátság építkezéseihez igen nagy, 110x248x495 mmes téglákat gyártatott.

77 A 70x138x288 mm-es, majd a méterrendszerre való 1871-1872-es áttérés után 70x140x290 mm-es ún. „osztrák forma" az I. világháború utánig uralta a piacot. Az 1921. évi osztrák szabvány már engedélyezte a 250x120x65 mm-es „német" (régi szász) formátumot, ez a szabvány 1927. évi 2. kiadásában már első helyre került, és a II. világháború óta a nagyobb méret el is tűnt a szabványból.

78 Meg kell jegyezni, hogy pl. VI, Károly 1715. évi pátense hangsúlyozta, hogy a megkövetelt minimális méretek a kiégetett téglára vonatkoznak, így a nyers téglának annál nagyobbnak kell lennie, mert az égetés során az agyag zsugorodik; az agyagban található mészkődarabokat ki kell szedni; fontos a jó égetés; a falazótégla említett 11x5 1/4x2 2/3 zollos mérete mellett a boltozati téglánál 9 3/4x6 1/2x2 2/3, a padlótéglánál 10x6x1 3/4 (ez elüt a magyarországitól), a cserépnél 16x7x3/4 hüvelyk volt a követelmény; az árakat is maximálta a rendelet.

79 Magyarországon még a 19. század végén is helyi megegyezés kérdése lehetett a tégla minőségének ellenőrzése, a „fogyasztói érdekvédelem", A Győri Körkemence Társaság és a győri városi tanács közötti, a téglagyár bővítésével kapcsolatos szerződéstervezet szerint meghatározták a 0,29x0,14x0,06 m-es kút- és falitégla, a csatornához való 0,30x0,14x0,07-0,05 m-es éktégla, a 0,25x0,25x0,04 m-es padlás kövezésre való tégla és a bevágással készült boltozati tégla (ez nem a 18, századi boltozati tégla, hanem a poroszsüveg-boltozatoknál a boltozati vassínekbe illeszkedő különleges fajta) árát, és kikötötték, hogy a téglákból „lepecsételt mintát kell a levéltárban elhelyezni, amelyek a mérnöki felmérés alapján a következő méretűek": a faltégla 4,125 kg ós 0,30x0,1475x0,063 m, a kúttégla 4,150 kg és 0,30x0,1430x0,065 m, a padlás tégla 2,960 kg és 0,245x0,035, az éktégla 3,830 kg és 0,29x0,14x0,075 m, a boltozattéglából nem volt a gyárban készlet, A város saját építkezéseihez a fentebb „meghatározott minimális méreteknek megfelelően" veszi „át a téglát, amelynek kidolgozás és kiégetés tekintetében a mintának megfelelőnek kell lennie",

80 A 25 cm-es kis téglaméretet - a német, porosz mintát - hazánkban csak 1918-ban határozta meg minimális méretként egy miniszteri rendelet, amelyet Budapesten a Közmunkatanács érvényesített,

81 A győri téglaszámadások az 1736 és 1805 közötti 69 évben, 37-ből ismertek, de úgy tűnik, hogy legalább további 12 éven át nem folyt téglagyártás a városi téglaégetőben, A számadások szerint a 37 év alatt összesen mintegy 21 milliós termelés 80,2 %-a volt fali-, 3,4 4. kép. Kannelúrázott középkori tégla a visegrádi királyi palotából (Szőke Mátyás és Búzás Gergely ásatásából) %-a boltozati-, 0,4 %-a padló-, 3,4 %-a kéménytégla, 12,5 %-a cserép, továbbá jelentéktelen mennyiségű kúpcserép és párkánytégla készült.

82 Figyelmet érdemel a termelésen belül a cserép arányának fokozatos növekedése: míg az 1736-1741 közötti időszakban az átlag 6,16 % volt, addig 1754-1764 között 10,34 %, 1766-1778 között 10,78 %, 1783-1787 között 18,34 %, 1790-1791-ben és 1793-1794-ben 18,69 %, 1805-ben 18,74 %. A növekvő arány magyarázatát az adhatja, hogy ezen időszak alatt a korábbi gyakori fazsindely tetőfedést fokozatosan felválthatta a tűzállóbb cserépfedés, (Az 1713, évi Raaberísche Pragmatic győri szabályzat - még csak a szalma- és nádfedést tiltotta be, helyette a zsindelyt vagy deszkát megengedte; az 1844. évi Építési rendszabály a Bel-, Ferenc- és Ferdinánd-városban csak „tűzellenes anyagot" - ez szinte kizárólag cserepet jelentett - engedélyezett, zsindelyt csak a falusiasabb Újvárosban és a majorokban lehetett használni, a nád és szalma mindenhol tiltva volt.

88 Ez a váltás Győrben elég későn következett be, A nagy német városokban már a 14, században megtörtént ez a tűztől való félelem miatt, a kisebb helyeken azonban tőlünk nyugatabbra is jól benyúlik a cserép térhódítása az újkorba, hiszen a zsindely ára a cserép árának felét sem érte el, A 16, század elején a Bécstől délre fekvő Perchtolsdorfban szegényebb építőknek ajánlották a zsindelyek vörösre festését, hogy jobban hasonlítsanak a cserépre.

84 A vörösre festett zsindely a 18. századi magyarországi építési gyakorlatban is ismert volt még,

85 de egy korai, 1487-es pozsonyi adat is erre vonatkozik,

86 A győri számadások mutatják, hogy a tégla eladási ára 1736 és 1805 között előbb csökkent, majd fokozatosan emelkedett; falazótégla esetében például 1000