Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Koppány Tibor: Egy dunántúli nagybirtok építési szervezete a 18-19. században

A HIVATAL 1840 UTÁNI FELBOMLÁSA ÉS MEGSZŰNÉSE A magyar nyelvű összeállítások 1848-ig találhatók meg az iratok között, Attól kezdve rendkívül kevés, építkezésre vonatkozó adat maradt a körmendi levéltárban, amely mögött nagyobb átszervezés sejthető, 1840 után többé nem szerepel az Építési Hivatal, rá vonatkozó egyetlen említés sem található. 1840 tavaszán a kastély déli kapuja mellett a nyugati őrházat mérnöki dolgozószobává és eszköztárrá építette át Leithner kőművesmester, s az építési iratokat a Mérnöki Hivatal nevében írta alá Harangozó János.

63 Azokban többnyire átalakítási munkák szerepelnek. Már 1839-ben a piactéri tiszti-házba telepítették át a számvevői kancelláriát, több emeletes ház felső szintjét alakították át bérlakássá, 1844-ben pedig a kastély nyugat felőli fedett lovardáját építették át gabona, deszka és gyapjú tárolására alkalmas raktárrá, Eközben új épületek is készültek, mint az 1841-ben említett kávéház, amely előtt az utcán rézfedésű tető alatt fakarzatos kiülő tér volt, Ugyanabban az évben Johann Finsterle bécsi műlakatos új főkaput készített. 1847-ben kezdték meg Körmend belterületén az uradalom szervezésében az eső- és a szennyvíz elvezetésére szolgáló boltozott csatornák építését. A mérnöki iratokban főként hasonló, utak, árkok, csatornák készítéséről szóló íratok maradtak, valamint az uradalmi épületek fenntartási munkáit említők,

64 Az 1852-ben készített építési összeállítás aláírójakéntjelenik meg Harangozó utódjaként Grábner Márton mérnök, 1861 -tői pedig az őt követő Műszer Károly. Az aláírásukkal ellátott és a Mérnöki Hivatal által összeállított utolsó, „Építendőségek Sorozata" című éves terv 1864-ből maradt fenn. Az előterjesztések építési munkáinak aláírója ezekben az években a Leithner család harmadik nemzedékét képviselő Endre „építész" (13. kép), mellette pedig a korábbi ács fia, Schuller Mihály mester,

66 Leithner Endre építészként való megjelölése arra utal, hogy ő már nem volt céhes mester, bár a körmendi kőműves, ács és tetőfedő céh minden valószínűséggel a céheket megszüntető 1872, évi első ipartörvényig fennállt, Az egyre gyérülő uradalmi építési iratokban szereplő mesterek eszerint továbbra is céhtagok, de már nem állandó uradalmi alkalmazottak, hanem a lazuló céhekbe tartozó, alkalmanként uradalmi munkát is vállaló, de már önálló iparosok voltak, Ók építették meg az ifjabb Leithner terve alapján az uradalom költségén 1860-ban a templomtól délre álló, romantikus „Oskola-házat" (14. kép), 1862-ben az uradalmi szeszgyárat, s formálták át bérbe adható raktárrá a város legnagyobb, Korona nevű fogadójának istállóját.

66 13. kép. A körmendi főtér keleti oldala a kastéllyal, Andreas Leithner (Leithner Endre) építész rajza, 1853. Körmend, Rába Helytörténeti Múzeum.