Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Koppány Tibor: Egy dunántúli nagybirtok építési szervezete a 18-19. században

A kastély klasszicizáló átépítésével kapcsolatosan a szakirodalomban felmerült H efelé neve, ez azonban sem a levéltári forrásokkal, sem magával az épületnek megjelenésével nem igazolható.

51 A klasszicizáló átépítés a kastély valamennyi melléképületére, valamint szinte valamennyi uradalmi épületre kiterjedt, nemcsak a körmendi, hanem a többi uradalomban is. A Vojta által vezetett uradalmi Bauamt a 19. század elején az enyingi, az intapusztai, a szombathely-szőkeföldi, és a ludbregi kastélyon, a kanizsai és a németújvári házon, sőt a budai Batthyány-palotán is dolgozott.

52 1794-1795-től folytatódott a kastélykert alakítása. A kastéllyal együtt ismeretlen tervezőjű kertalakítást is Vojta irányította, vezetője pedig 1805 és 1821 között a hercegi főkertészként említett Carl Wessely volt. Az új angolpark építése lényegében 1810 körül a ma is meglevő obeliszk felállításával fejeződött be. Az építési elszámolások között a körmendi mellett az enyingi, az intai és a németújvári kert átalakítási munkái is szerepelnek.

53 A fennmaradt építési íratok az előző korszakokhoz hasonlóan megőrizték a mesteremberek nevét és foglalkozását, többnyire azonban csak a hitbizományi székhely, a majorátus központjában dolgozókét. A vezető kőművesmester változatlanul az 1783-tól ismert Sámuel Leithner, egyúttal Franz Vojta mellett az egyszerűbb épületek tervezője és a tervekhez mellékelt költségvetések készítője. Ugyanezt a feladatkört látta el az uradalmi ácsmester, a század első éveiben Philipp Leonard Kötter, 1810-től pedig hosszú ideig Joseph Schuller. Társaik között állandóan szerepel Stephan Petrovits asztalos, Joseph Weydscher lakatos és Florian Lettner üveges, valamennyien a körmendi céh tagjai, Közülük egyre több volt a helybeli születésú, akik szakmájukat már uradalmi emberként tanulták meg és akiket földesúri akarat ültetett be a céhekbe, amint azt a vargák céhe panaszolta 1811 -ben,

54 Az addigra körmendi városbíróvá emelkedett és nevét magyaros formában író Leithner Sámuel vezető kőművesmesteri tisztét 1814-ben az iratokat eleinte még Andreas Leithnerként aláíró fia vette át. Ez a folyamat is valószínűleg az uradalom kívánságára történt, 1810-ben tűzvész pusztította Körmendet, 1816-ban annak nyugati része, a következő évben pedig az egész város leégett.

55 Az újjáépítésről szóló iratokban tűnik fel új emberként Harangozó János mérnök neve, a még ekkor is többnyire német nyelvű iratokban, mint Johann Harangozó Ingenieur. Eleinte Etényi Mihály uradalmi mérnök utódja volt, azonban csakhamar a Bauamt szakembereként alkalmazták, 1810-től 1846-ig vett részt a Beszédes József királyi főmérnök vezetésével folyó Rába-szabályozás Vas megyei munkáiban is, 1822-től már ő írta alá az Építési Hivatal jelentéseit, ho9. kép. Hatkerekű vízimalom terve, Johann Harangozó és Joseph Schuller aláírásával, 1827. MOLT. 4. No. 120. lott annak akkor még Vojta volt a vezetője. 1828-ból maradt fenn a Vojtát követő Bauinspektor, Andreas Wartha neve, az építési iratokban azonban 1846-ig aláíróként mindenütt Harangozó szerepel.

56 (9. kép) Batthyány ifjabb Lajos fia, Fülöp herceg (1781-1870) utasítására az újjáépítést megtervezett városrendezés alapján kellett végezni, nehogy újabb terhet kelljen vállalnia az uradalomnak. Az 1810-es tűzvészt követően ugyanis negyvenezer forint királyi kölcsönt kellett felvenni a károk helyreállítására. Az újjáépítés még jóformán be sem fejeződött, 1826 nyarán, majd 1834-ben újból leégett Körmend egy része. Ezt követően a század közepére fejeződött be az uradalmi központ felépítése, az utcák szélesítésével és kiegyenesítésével, a házak téglából történő felépítésével és azokon cserépfedéssel, A város nagyon sok házán máig látható klasszicista homlokzatok ebben az időben születtek, minden valószínűség szerint Harangozó tervei és az uradalmi Építési Hivatal működése alapján. A Rába szabályozása ügyében 1838-ban Győrött tárgyaló Harangozó onnét Pestre, majd onnét Vácra utazott, a feljegyzések szerint azért, hogy megtekintse az ott a legutóbbi időkben készült épületeket.

57 A hitbizomány uradalmainak székhelyén megjelenő településrendezési és folyószabályozási szándék már a