Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Koppány Tibor: Egy dunántúli nagybirtok építési szervezete a 18-19. században

szenek jegyzéke, benne az 1732-től még akkor is dolgozó Johann Michael AIbel vezető kőművesmesterrel, Johann Stahler asztalossal, Ignaz Steindacher lakatossal, Stephan Schindler üvegessel, Joseph Schuster bognárral és Joseph Miller kötélverővel.

38 Joseph Giessl Bauinspektor neve 1767-ben szerepel utoljára a körmendi uradalom építési irataiban. Ebben az évben, április 5-én írta alá a körmendi plébánia bővítési tervének színezett rajzát (5. kép), két nappal később pedig a Rába töltésének készítése céljából átvett munkások jegyzékét.

39 Ebben az időben azonban már a helyszínen tartózkodott utódja, a neve nyomán francia származású és az 1770-es évektől Baudirektor, saját aláírása szerint Directeur des Bâtiments címet viselő Adrian Chevreux, Joseph Giessl további sorsa ismeretlen, nagy valószínűséggel nyugállományba vonult. Az ÉPÍTÉSI IGAZGATÓSÁG, 1767-1798 Chevreux az Építési Hivatal irataiban egyetlen alkalommal, Batthyány gróf 1772-ben kiadott, német nyelvű utasításában szerepel Inspektor címmel. Harminc évnél is hosszabb működése idején megnevezése és aláírása mellett minden esetben a Capit. vagy Capitan és az Ing. vagy Ingenieur szó olvasható, amely arra vall, hogy hadmérnöki képesítése lehetett.

40 A Batthyány hitbizomány építési ügyeinek élén történt változás nem csupán Joseph Giessl vélhetően magas kora és nyugdíjba vonulása miatt történt. 1765 őszén, életének hetvenedik évében elhunyt Batthyány Lajos nádor. A hitbizományi és vele a majorátus vezetését legidősebb fia, III. Ádám (1722-1787) örökölte, Ádám gróf katona volt. Nagybátyja, apjának öccse, a hercegi címet szerző Károly (1698-1772) tábornagy és horvát bán mellett generálisi rangban báni helytartó és egyben vasi főispán. 1772-ben elhunyt nagybátyja után ő kapta meg a hercegi címet, Többnyire Bécsben élt, a körmendi uradalom vezetéséhez írott német és Adrian Chevreux-höz írott francia levelei, utasításai általában ott keltek,

41 Távollétében a folyó ügyeket nagyon sokszor öccse, a vasi főispáni helytartó feladatát is ellátó Józset kalocsai, később esztergomi érsek, az 1770-es évek közepétől pedig fia, az ifjabb Lajos herceg (1753-1806) intézte, Maga a körmendi uradalom 1770 és 1780 között bérlők, a Schildknecht bárók kezén volt, Az uradalmi épületek építése és karbantartása természetesen a szükségleteknek megfelelően ebben az időben is változatlanul folyt. 1780-ból fennmaradt az a Táncsics János körmendi várnagy által készített ötvenhét oldalas és egybekötött jelentés, amely a Schildknecht bérlők idején történt építési munkák pénzügyi összesítését tartalmazza, megközelítően huszonnégyezer forinttal. A legnagyobb, ezer forintot meghaladó összeggel három, a körmendi, a hídvégi és a szecsődi malom, két körmendi vendégfogadó, a Korona és az Újvárosi szerepel benne, ezer forinthoz közeli összeggel pedig a körmendi park épületei, az ottani majorság és a sörfőzőház. Táncsics János jelentését egészíti ki az a szintén 1780ban készített jegyzék, amely az elmúlt tíz év építkezései között sorolja fel a kastélypark üvegházait, konyhakertjét, fácános- és vadaskertjét és az azokban álló vadászházakat, valamint az emeletes kertészházat, a kastély két istállóját, majorját és majorosházát, a Sánc- és a Grúnbaum vendéglőt, az uradalmi ügyész, az udvarmester és több más tisztviselő, az asztalos, a pintér, a kovács, a molnár, a takács, a sáfár, a zsidó kereskedő és mészáros, a kanász lakóházát. Az utasítások és egyéb íratok az 1760-as évek végén nagyobbára folyószabályozásról, gát- és hídépítésről szólnak, köztük a körmendi új Rába-hídról. 1769-ben említik a kastély közelében újonnan felépített istállókat, amelyek akkor a várossal együtt égtek le. Az uradalom bérbeadása nem jelentette azt, hogy a Batthyány-család hercegi ága a hitbizományi székhelytől, Körmendtől és kastélyától megvált volna. A kastély a családi levéltár adatai szerint 1773-tól a távol élő földbirtokos, III. Ádám fiának, az akkor éppen húsz éves ifjabb Lajosnak nyújtott otthont. A nagyműveltségű, építészethez, zenéhez, irodalomhoz értő, a felvilágosodás szellemi áramlatának feltétlen híveként ismert Batthyány II. Lajos, aki apja 1787-ben bekövetkezett halála után viselte a hercegi címet, szinte azonnal nagyszabású átalakításokat kezdeményezett. Ennek keretében elsősorban a kastély megújítása történt meg, azzal egyidejűleg azonban megindult a kastélykert, a park teljes átalakítása, 1772-1773-ban Chevreux jelentései a kastély fedélszékének újjáépítéséről, második emeletének átalakításáról, a parkban álló Orangerie és a főkertész lakóházának, a városban levő kórháznak, az uradalmi ügyész, a könyvtáros, a fővadász és több uradalmi tisztségviselő házának javításáról, valamint a még Giessl inspektor által tervezett új plébániaház megépítéséről tudósítanak. Azokkal egyidejűleg esik szó a ludbregi kastélyon, a kanizsai, a homokkomáromí és a grazi házon folyó építkezésről, különböző uradalmak beszálló vendéglőinek, magtárainak, malmainak, téglaégetőinek és más gazdasági épületeinek készítéséről és karbantartásáról, 1770-ben Chevreux mérnök - kapitány megmaradt tervrajza alapján épült a körmendi főtéren egykor állott sóház. (6. kép) Feltételezhetően ő volt a tervezője az 1774-ben megkezdett homokkomáromi ferences rendháznak, amely a korábbi barokk templom mellé épült. Az ott végzett munka támogatásában Batthyány József kalocsai érsek is tevékeny részt vállalt, 1779-1780-ból származó fizetési jegyzékek szerint ő készíttette a templom főoltárát. Ugyancsak Chevreux lehetett az 1775 és