Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Koppány Tibor: Egy dunántúli nagybirtok építési szervezete a 18-19. században

vendégfogadóként bérbe, emeletén fenntartva egy lakrészt az uraságnak.

35 A nádornak címezve maradtak fenn a kastélyok és az uradalmi épületek leltárai és öszszeírásai is, amelyeket azonban csak ritkán készített az Építési Hivatal, sokkal inkább a körmendi várnagy, a Burggraf önálló hivatala. Ilyen többek között az az 1766 február elején felvett, sok oldalas inventárium, amelyben a körmendi kastélyegyüttes kilenc épületének helyiségenkénti felsorolása, az uradalmi tisztségviselők és az iparosok által használt és bérbevett lakóépületek és műhelyek, az uradalom által fenntartott középületek és vendégfogadók, a helybeli majorságok épületei szerepelnek, valamennyi uradalmi tulajdonban.

36 A körmendi uradalom 1766. évi épület-inventáriuma azoknak az épületeknek az összeírása, amelyeket a központi uradalmi igazgatóság alá tartozó Építési Hivatal szervezésében, annak közreműködésével 1730-tól építettek. Felsorolásuk egyrészt az Andreas Miller és Joseph Gíessl vezetésével az uradalmi központban végzett munka eredményét jelzi, másrészt azt, hogy a 18. századi uradalom központjában, amely egyben földesúri lakóhely is volt, hányféle épületre volt szüksége. Megtudható belőle, hogy a kastélyban, annak első emeletén lakott a várnagy, Táncsics jószágigazgató, Szabó titkár, Paulik levéltáros és Torkos ügyvéd. Ott működött a várnagy és a számvevőszék hivatala is. Az építési hivatalt külön nem sorolták fel, feltételezhető azonban, hogy abban a keleti kapuépületben volt elhelyezve, ahol a század végén és a 19, század elején is említik, Szerepel az összeírásban a főépület előtt álló kocsiszín és hátasló istálló, a helyileg azokat követő, fedett lovaglóiskola és azzal szemben a levéltár, a könyvtár és a gyűjtemények emeletes épülete, valamennyiben vörös márvány oszlopokkal, A következő két, emeletes lakóépületben a jószágigazgató és a számtartó lakása és egyben hivatala volt, Az inventárium végén került felsorolásra a kastély északi kapujának két oldalán álló két üvegház, valamint a kertész és a vadász lakóháza, A kastély kapuján kívül újonnan épült magtárat és további hátasló istállót említ, valamint a Nádasdig vezető és szintén újonnan létesített lovaglóutat. Ezután szerepel a Korona vendégfogadó emeletes épülete, majd egymás után az uradalmi ács és az erdész lakóháza, az utóbbiban a kőművespallér lakásával, a vendéglős emeletes háza, a főtéren a kovács, a lakatos, a szabó, a kalapos, a piktor, a pék lakása és műhelye, a mészárszék és a mészáros háza, a zsidóház, benne üzlettel és a zsidó mészárszék épülete. Ezután következik a kórház a felcser lakásával, a bognár, a malom és a molnár, a kútmester, a sörfőző és a pálinkaégető lakóháza, a sörfőző és a pálinkaégető épülete, s végül a Szeremleyház és a városon kívüli majorság, A mezővárosi rangú Körmendnek a lakóépületei a 18, században, de még a 19. század első felében is - a téglából épült uradalmi Hegle-rő épület Tervezett bővítés 5. kép. Joseph Giessl terve a körmendi plébánia bővítésére, 1767. Másolat. Az eredeti: MOL Batthyány-levéltár, P. 1317., 32. cs. házakkal szemben - nagyrészt fából készült talpasházak voltak, vesszőből fonott és tapasztott falakkal és zsúppal fedve, ahogyan azt az 1834. évi tűzvész után megállapították.

37 A korszaknak a körmendi Építési Hivatal által foglalkoztatott mesteremberei erre az időre már mindenütt céhekbe tömörültek. A céhek szabályzatait Mária Terézia 1761 -ben kiadott rendelete idejéig a földesúr adta ki, attól kezdve pedig a Helytartótanácson keresztül az uralkodó, Körmenden fennmaradt a céhek 1757, évi adólajstroma, azonban építőipari vonatkozású nem szerepel benne, Az egyesített ács-, kőműves-, cserepes céh emlékét 1784-ből fennmaradt pecsétnyomója őrizte meg, amelynek alapján feltételezhető annak korábbi létezése, német nyelvű privilégium levelük ugyanis 1780-ból származik. Adatok hiányában nem állapítható meg, hogy az építési iratok által megőrzött iparos nevek viselői között ki volt a helybeli céh tagja és ki volt idegenből hívott mester, Az Építési Hivatal irataiban szereplők közé tartozott az 1750-ben a Batthyány kastélyok bútorait javító Mathias Wommen valamint a neve említése nélkül 1764-ben Körmenden dolgozó asztalos, az 1765-ben szereplő Martin Sambold körmendi téglásmester, az ismeretlen nevű és ugyancsak körmendi zsindelykészítő, a lakatos, az üveges, a zsidó üveges és a szecsődi kovács, valamennyien uradalmi mesterek, 1767-ből maradt meg a körmendi mesterek egy ré-