Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Koppány Tibor: Egy dunántúli nagybirtok építési szervezete a 18-19. században

az iratok készítése, Az 1752-ben kelt földesúri rendelkezés szabályozta és foglalta egységes rendbe először az építkezésekkel kapcsolatos tennivalókat és azok adminisztrálását, Megfogalmazásával és kiadásával új rendszer lépett életbe, s ezzel lezárult a hivatal kialakulásának kora. A HIVATAL MŰKÖDÉSE 1752 És 1767 KÖZÖTT Az építési iratokon 1752 után is Joseph Giessl Bauinspektor neve szerepel, neve előtt legtöbbször a mérnöki képesítést jelző Ingenieur szóval, több alkalommal JG monogramos vörös viaszpecsétjével.

33 Maguk az íratok, bár nagyon hiányosan maradtak meg, ettől kezdve mutatják azt a képet, amelyről már szó esett, hogy ugyanis található köztük olyan év végén készített, szöveges előterjesztés, amely a következő esztendőben szükséges építkezéseket sorolja fel, mellette a feltüntetett építkezésre vonatkozó költségvetés, ritkábban tervrajz is, a következő esztendő iratai között pedig az elvégzett munkáról szóló heti, havi, fél és egész éves jelentés. Közöttük ott vannak a megfelelő mesterekkel kötött szerződések és elszámolások, anyagjegyzékek, kiadási, vásárlási- és bérjegyzékek, ezekről készült tabellás kimutatások. Az utóbbiak szerepelnek az előterjesztésekben és az elvégzett munkáról szóló jelentésekben is. A körmendi központi gazdasági igazgatóság iratai szerint mindez beépült annak jelentéseibe is és együttesen terjesztették fel a bécsi jószágkormányzósághoz. A megmaradt iratok tehát hűen tükrözik az Építési Hivatal, valamint a Batthyány birtokok irányításának teljes adminisztrációját, Eszerint minden esztendő utolsó negyedében el kellett készíteni a következő évre tervezett építkezések jegyzékét, tervrajzokkal és költségvetésekkel, valamint az azokat végző mesterekkel kötött szerződésekkel, Ez a jegyzék - a „Bauseries" - épületekre lebontva készült. Kimutatást kellett készíteni épületenként és összesítve az építkezésekhez szükséges anyagokról, azok beszerzésének vagy gyártásának módjáról és összegéről, mert azoknak a következő tavasszal már rendelkezésre kellett állniuk. Az így összeállított előterjesztés első fokon a Batthyány majorátus igazgatósága elé került és beépült a Bécsbe felterjesztett éves előtervbe. Az ottani jóváhagyás, illetve Batthyány Lajos gróf aláírása után került vissza Körmendre, helyi megvalósításra.

34 A jóváhagyott terv birtokában el kellett készíteni, és fel kellett terjeszteni a megvalósítás ütemezését is, Annak jóváhagyása után került sor az építési anyagok beszerzésére, vagy ha arra mód volt, saját előállítására. Körmenden téglagyár működött, amely falazó anyag mellett burkolólapokat és tetőcserepet Is gyártott. Termeléséről, időről időre kimutatás készült, mindenre kiterjedő költségelszámolással. A körmendi uradalom részét képező Őrség látta el az építkezéseket fával, amelyet egy ottani fűrészmalom dolgozott fel építési anyaggá. Ennek a munkájáról a téglagyáréhoz hasonló módon készültek anyagkimutatások, illetve bevételi és kiadási jegyzékek, Ugyanez történt az uradalmi asztalosüzem munkájával kapcsolatosan is, Mindhárom uradalmi üzem a körmendi központi anyagtelepre szállította az általa gyártott anyagot, amelynek élén az építési gondnok, a Baupfleger állt. A keze alatt tárolt anyagról negyedévenként ő készített leltárszerű kimutatást és ő vezette a bevételt és a kiadás jegyzékét és annak pénzügyi elszámolását. Az uradalom birtokában a téglagyártáshoz szükséges agyagbányák és kőbányák is voltak, ezeknek felügyelete és adminisztrációja a Bauinspektor hatáskörébe tartozott, Az uradalmi építési iratok között maradtak kimutatások az uradalmi ácsmester, a kovács, a lakatos, a kötélverő, a kádár és az összes olyan iparos munkájáról, akik bármilyen módon részt vettek az építkezéseken. Külön adminisztrálta a hivatal a téglagyár, a fűrészmalom és az asztalosüzem eladásra kerülő többletét, valamint az uradalmi iparosok mások számára végzett munkáját, amelyért bevételt könyvelhetett el. A bevételekről azután külön tabellás kimutatások készültek, s ezeket beépítették az uradalom év végi jelentéseibe is. Az építési hivatal irataiból nyerhető információt a számtartói és a számvevői hivatal iratai egészítik ki, amelyekből megtudható, hogy az uradalom egyes településein minden egyes épület mennyibe került, Ezek a kimutatások tartalmazzák a mesterek neveit és foglalkozását, az általuk végzett munkát és annak időpontját, a velük kötött szerződésekre, munkájukra, illetve az anyagra kifizetett öszszegeket, A legjelentősebb felvilágosítást az építési felügyelők írásos jelentései tartalmazzák. Az uradalmi jószágigazgatóhoz címzett heti és a havi jelentések részletesebbek, a félévi és az éves jelentések átfogó jellegűek. Fontosabb építkezések esetében felterjesztették ezeket Bécsbe, a többi az uradalom éves jelentésébe épült be. A Bauinspektorok jelentéseibe nemcsak a folyó vagy befejezett munkák kerültek bele, hanem az építkezések közben felmerülő olyan problémák is, amelyeknek eldöntése meghaladta a Bauinspektor vagy az uradalmi direktor hatáskörét. Ezekre a bécsi jószágkormányzó, vagy amennyiben nagy horderejű kérdésekről szóltak, maga a birtokos, Batthyány Lajos gróf, illetve később utódjai adták meg a választ. Ilyen elsősorban a földesúri kastélyokkal, lakóházakkal kapcsolatos kérdések lehettek. Az 1730 és 1745 közötti, ezt megelőző korszakban a körmendi kastély építésével foglalkozó jelentések többségét ezért címezték az építtető nádorhoz. Személyén keresztül, az ő utasítására adta 1747ben a kanizsai tiszttartó a földesúri család városi házát