Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Koppány Tibor: Egy dunántúli nagybirtok építési szervezete a 18-19. században

hogy előzze a török időkben elnéptelenedett falvak betelepítése. Mindehhez folyószabályozásra, lecsapolásra, gát, zsilip, valamint út- és hídépítésre volt szükség, ezek elvégzése után pedig az addig nem művelt földek feltörésére és rendezésére, közéjük erdők telepítésére, És ha valamennyi elkészült, a folyamatos karbantartás rótt újabb feladatokat a nagybirtokra, A 18, század első felében az akkori Magyarországon nem volt olyan nagybirtok, amely ennyiféle és öszszességében ilyen sokrétű feladatot minden egyes építkezéshez külön-külön felfogadott mesterekkel valósítson meg. Erre még a töröktől meg nem szállt országrészekben sem volt megfelelő építőipari keret, hiányoztak a megfelelő önálló vagy céhes szakemberek. Ennek az újonnan jelentkező, rendkívül összetett építési programnak a megvalósítására a nagybirtoknak jól szervezett, saját építőiparra volt szüksége. Alapvető érdeke volt tehát nagyméretű építési feladatainak saját kézben történő, szervezett bonyolítása. Azt gyorsan és gazdaságosan külső vállalkozókkal még akkor sem lehetett volna megoldani, ha ilyenek a rendelkezésére álltak volna, A hozzáértő mestereket még így is mindenütt idegen földről kellett hozatnia, mint ahogyan az uradalmak vezetésére alkalmas tisztségviselők többségét is. A vázolt, nagyszabású feladat várt a Batthyány-család dunántúli uradalmaira is, különösképpen annak újonnan kijelölt központjára, Körmendre és az ott megszervezett központi uradalmi igazgatóság keretében felállított Építési Hivatalra. Az utóbbi szervezésében és irányításában készült minden építési munka, azonban az utak, hidak, csatornák építése, a folyószabályozás, a területfelmérés és a többi, ezekhez hasonló a vele párhuzamosan működő Mérnöki Hivatal feladata volt. A Körmenden megszervezett Építési Hivatal a 18. század elejétől a 19. század közepéig működött. A nem egészen másfél évszázad alatt több, egymástól sok szempontból eltérő szakasza volt. Közülük az első a megközelítően két évtizedes kialakulás ideje, amelynek a végére szilárdult meg, alakult ki a Hivatal munkájának rendje, módszere és működése, és amely a maga területén a Bécsből importált barokk építészet meghonosítását képviselte. Ezt követte az a majdnem fél évszázados időszak, amelyben a minden részletében szabályozott működése nyomán a Hivatal a Dunántúl nyugati és déli területein, sőt Szlavóniába is átnyúló Batthyány uradalmakban a késő barokk építészet elterjesztője volt. Ennek a szakasznak a második felében az előkelően hangzó Építési Igazgatóság címet viselte, ez azonban sem szervezetében, sem tevékenységében nem jelentett változást. Történetének harmadik szakaszában, a 19. század első felében a változatlan formában működő uradalmi építési szervezet már a klasszicizmus stílusvilágát terjesztette, s a reformkor hatására írásos tevékenységének magyar nyelvűvé válása jellemezte. Végül utolsó szakaszában, a 19. század középső évtizedeiben a céhes ipar felbomlásával és a szabad vállalkozás kialakulásával érte meg lassú felbomlását, majd megszűnését. A következőkben a körmendi uradalmi építkezések szervezetének másfél százados életét az így meghatározható, a valóságban azonban nem létező beosztás szerint tekintjük át. A KÖRMENDI ÉPÍTÉSI HIVATAL KIALAKULÁSÁNAK KORA, 1730-1752 A hivatal megszervezése idején Körmend még sok szempontból magán viselte a korábbi háborús idők nyomait. A 17. században a végvárak közé sorolt, bástyás falakkal és vizesárokkal körülvett, végvári katonaság által lakott mezővárost, északkeleti sarkában a késő középkori eredetű kastéllyal utoljára 1706 nyarán égette porig Esterházy Antal kuruc generális serege. 1712 tavaszán Bécsben adta ki Batthyány II. Ádám özvegye, Strattmann Eleonóra azt a Vas megye hatóságán keresztül a körmendi lakosokhoz intézett magyar nyelvű pátens levelet, amelyben felszólította őket, hogy térjenek vissza lakóhelyükre a környező erdőkből, ahova a hosszú háborúk miatt menekültek, s ahol még akkor is éltek.

16 Az újjáépítés csak ezt követően indult meg. 1712 márciusában Vas vármegye kocsi fuvarral járult hozzá a kastély rendbetételéhez, amelyhez a többi Batthyány birtokról kellett mesterembereket küldeni.

17 A helyi tiszttartóság iratai között megmaradt egy 1714 május elején kelt rövid feljegyzés, amely szerint az év eleje óta 466 forintot fizettek kőműveseknek és ácsoknak, 1717-ben ács, kőműves, tetőfedő, kovács, lakatos és asztalos dolgozott a kastélyon, amelynek építéséhez külön téglavető készítette a téglát, 1717 és 1724 között 5360 forintot költöttek a kastély építésére,

18 Az akkor rendbetett kastély, azonban még az a négy kerek sarokbástyás és emeletes, külön vizesárokkal körülvett épület maradt, amelyet többször átépített előzményéből utoljára az 1650-es években formáltatott olyanná Batthyány I. Ádám.

19 Feltételezhetően ezt az állapotot mutatja az a ceruzával készített helyszínrajzi vázlat, amelyet Georg Hoanzl körmendi provizor mellékelt 1730 március közepén Batthyány Lajos grófhoz küldött jelentéséhez.

20 Ez a kastély kis méreteivel és kevés helyiségével, a 18. század első felében már semmiképpen sem felelhetett meg egy főnemesi földesúr birtokai országos központjával szemben támasztott reprezentatív Igényeknek. Különösképpen nem felelhetett meg Batthyány II. Ádám és Strattmann Eleonóra fia, Lajos gróf (1696-1765) királyi kamarás és titkos tanácsos, főpohárnokmester, 1732-től magyar kancellár, 1751-től az ország nádora számára, Falainak felhasználásával tehát új, nagyobb