Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Koppány Tibor: Egy dunántúli nagybirtok építési szervezete a 18-19. században

központibb fekvésű Körmendre helyezte át a prefektus székhelyét.

14 Az 1720-as években azután ott szervezték meg a magyar- és horvátországi birtokok új kormányzatát, amely a családi levéltár irataiban 1730 után már körmendi jószágigazgatóság néven szerepel. A nagybirtok birtokkormányzatának ez a változása országos viszonylatban nagyjából hasonló módon történt. Kialakításukra a Habsburg birodalom birtok- és kormányszerveinek, Magyarországon elsősorban a Budán székelő Magyar Kamara hivatalainak példája volt az irányadó. A Batthyány-család viszonylag korán foglalta korszerű szervezetbe uradalmai irányítását, ami közvetlen bécsi kapcsolataikkal magyarázható, A körmendi jószágigazgató hatáskörében az egyes uradalmak az inspektornak nevezett tiszttartók keze alatt működtek, Amint arról már szó esett, a Baranya megyei birtokok a század második felében már nem tartoztak a körmendi direktor hatáskörébe, Az 1746-ban alapított hitbizomány részei a körmendin kívül a németújvári, a Rohonc-szalónaki, a borostyánkői, a bozsoki, a szőceí, intai, bicskei, enyingi, kanizsai és a horvátországi Ludbreg uradalmai voltak. Körmenden a jószágigazgató mellett 6-8 fős gazdasági tisztikar működött, amelybe a főszámtartó, a főszámvevő, a főpénztáros, a főlevéltáros, az uradalmi ügyész, a főerdész, a mérnök és nem utolsósorban az építési felügyelő tartozott, mindegyik keze alatt önálló, több beosztottat foglalkoztató szakhivatallal. A birtokgazdálkodást ez a szervezet, az akkori elnevezéssel tisztiszék irányította. A tisztiszék hetente, általában szombat délelőtt tartott ülésein tárgyalta meg az aktuális ügyeket az inspektorok, illetve a tisztiszék tagjai által vezetett hivatalok írásbeli jelentései alapján. Az ülésekről jegyzőkönyvet vezettek. Ezek Körmenden 1735-től maradtak meg. Az ott hozott döntések alapján határozták meg az egyes hivatalok, illetve az egyes uradalmak következő feladatait. A jegyzőkönyveket ezután felküldtek Bécsbe, ahol azok jóváhagyásra vagy módosításra az ottani központi igazgatóságot vezető régens, szükség esetén a Batthyány-család mindenkori vezetőjének kezébe kerültek. Maga a gazdálkodás éves tervek alapján folyt. Azok tervezetét december elejéig minden uradalomnak a körmendi igazgatóságon, illetve annak hivatalain át kellett Bécsbe felterjeszteni, a végzett munkáról pedig félévenként beszámoló jelentést készíteni. A mindehhez szükséges adminisztrációhoz az uradalmi és a központi szakhivatalok megfelelő létszámú személyzettel, titkárokkal és írnokokkal rendelkeztek. A körmendi levéltár 18. századi, és szinte kivétel nélkül német nyelvű irataiban, a tisztiszékben helyet foglaló uradalmi tisztségviselők beosztása szerint az 1730as évektől megtalálható a jószágigazgató által vezetett Direktoramt, a számtartói Rentamt és vele a főpénztár, a Hauptkasse, a számvevői Buchhalterei, a gazdálkodást irányító Hofrichteramt, később Wirtschaftsamt, az erdészetet vezető Wald-, majd Forstamt és 1730-tól a Bauamt, az Építési Hivatal, élén az építési felügyelővel, a Bauinspektorrai.

15 Az URADALMI ÉPÍTÉSI HIVATAL A Batthyány-család körmendi uradalmi központjában megszervezett gazdaságirányítási szervezet a hivatalai között az utolsóként szervezett Bauamt-tal érte el teljes kialakítását, Létrehozása az új és reprezentatív földesúri székhely, a barokk kastély építésének kezdetével kapcsolatos, Ezt jelzi az említett 1730-as évszám, A kastély épületének létrehozása azonban, bár a legnagyobb feladat megvalósítását jelentette, a nagybirtok számára nem az egyedüli építési igény volt, Az uradalom működéséhez sokféle további épületre volt szükség, Azok megvalósítása az új hivatal és vezetőjének feladata volt, nemcsak a körmendi, hanem a direktorátusa alá tartozó többi uradalomban is, A nagybirtokos társadalmi helyzete megkövetelte ugyanis, hogy minden önálló uradalma központjában legyen kastélya, A kastélyhoz elengedhetetlen volt több, azt kiszolgáló melléképület, nem utolsó sorban azonban a park kialakítása, abban kerti épületekkel és építményekkel. A parkba élő vizet kellett vezetni, mindehhez csatornát, utakat, hidakat építeni. Az utóbbiakra természetesen a kastély megközelítéséhez is szükség volt. A kastély mellől sok esetben elengedhetetlen volt a vadaskert telepítése, abban pedig a vadászház. Szükség volt még virágkertészetre, abban a különleges és délszaki növények tárolására alkalmas üvegházra, valamint a kastélyt kiszolgáló zöldséges és gyümölcsös kertre. A kastélyt ellátó és ahhoz közel telepített belső majorságban foglalt helyet az istállózó tehenészet, a „svájzerei", a hátas és az igáslovak istállói, a kocsiszínek, ólak, fészerek, a majorság működéséhez szükséges minden egyéb mellék- és lakóépület. Az uradalom mezőgazdasági termelése megkövetelte az azt kiszolgálók lakóépületeit, a cselédségét és az iparosokét, valamint az uradalom termését tároló épületeket, a magtárakat, borospincéket és a termést feldolgozó épületeket, köztük a malmot. A birtokközpontnak kijelölt településen mindezeken kívül fel kellett építtetni az uradalmi hivatalok épületeit és a tisztségviselők lakóházait, az uradalom igényeit kielégítő iparosok lakásait és műhelyeit, a vendégfogadót. Fel kellett építeni a földesúr kegyúri rangjához méltó templomot, mellé plébániát és iskolát, számtalan helyen ispotályt és orvos lakást. A felsorolt épületek közül nem egyre szinte minden faluban szükség volt, felépítésüket azonban meg kellett,