Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Koppány Tibor: Egy dunántúli nagybirtok építési szervezete a 18-19. században

és Üszög, a komáromi Kisbér, a vasi Intapuszta, valamint a zalai Homokkomárom és Kanizsa uradalma. Egy részükből 1746-ban I. Lajos gróf, akkor magyar kancellár, a későbbi nádor - hitbizományi alapított. Ezt a hercegi címmel legidősebb fia örökölte, a dél-dunántúli birtokok pedig Lajos nádor kisebb fiai kezére kerültek, A század elején még nagyobbára egységes irányítással és együtt kezelték a szétszórtan fekvő birtokokat, eleinte az ősi székhelyről, Németújvár várából. 1716ban Körmend lett valamennyi Batthyány uradalom igazgatási székhelye, ott szervezték meg a közös birtokigazgatási központot és ott alakították ki az azt irányító tisztikart. A 18. század második felében, Batthyány Lajos nádor halála után a Baranya megyei birtokok, amelyeket legkisebb fia, Tódor vagy Tivadar örökölt, központja Boly lett, Önálló vezetéssel és külön egységként kezelte a családi vagyonból neki jutott birtokrészeket a nádor József nevű fia, a későbbi esztergomi érsek. A királyi adományból, örökséggel és házassággal és végül vásárlással szerzett ingatlan vagyonnak tehát koronként változott a mennyisége, kiterjedése, s ennél fogva szervezete és irányításának módja,

3 A késő középkori és a 16-17, századi uradalmak az akkor szokásos módon egy-egy várhoz, Illetve erődített kastélyhoz tartoztak. Vezetőik közvetlenül a földesúr keze alá tartozó, familiárisi, később szervitori szerződéssel felfogadott várnagyok, esetleg provizorok voltak, akik egymástól függetlenül kormányozták a kezükre bízott birtokot. Több helyen működött a gazdasági irányítást végző külön udvarbíró és kezük alatt az elszámolást vezető számtartó. Mindez természetesen nemcsak a Batthyány birtokokon volt így, hanem országos jelenségként tartják számon a gazdaságtörténet kutatói.

4 Az újkori és korszerűbb irányítás egyik első kísérlete Batthyány III. Boldizsár (1543-1590) nevéhez fűződik. 1576 előtt a nagy kiterjedésű váruradalmak egy részét kisebb kerületekbe szervezte és azokat az udvarbírók alá tartozó sáfárokra bízta,

5 Az ő fia, II. Ferenc (1577-1625) idején, a 17. század első negyedében a családi székhelyül szolgáló Németújváron már fővárnagy szolgált, a többi családi vár és kastély várnagya az ő beosztottjaként működött, Az egyes uradalmakat kezelő tiszttartók, a provizorok és azok számtartóí elszámolásaikat Németújvárra voltak kötelesek beküldeni, ahol azokat központi számvevőség ellenőrizte.

6 Új és egységes birtokigazgatást Batthyány II, Ferenc fia, a kortársai közül kimagaslóan kiváló módon gazdálkodó I, Ádám (1610-1659) vezetett be, Kettőjük idejében már minden birtoktest élén a provizor vagy az udvarbíró mellett megtalálható a számtartó, kezük alatt az írásbeli feladatokat ellátó deákokkal, valamint a földművelést irányító kasznár, a szőlőket és a bortermést kezelő kulcsár és több más tisztségviselő is.

7 A század végén, 1690 után a németújvári tiszttartó címe már „Egész javaink Inspectora", „Jószágaink Praefectussa" vagyis ma elnevezéssel valamennyi Batthyány-uradalom jószágigazgatója, Keze alatt a gazdálkodás egyes ágainak vezetését és adminisztrációját olyan, hivataloknak nevezett intézmények végezték, mint az 1686-ban említett, valamennyi uradalom szőlő, illetve bortermelését irányító rohonci „Berg Meister Amt", amely a következő évszázad elején a „Kelleramt" nevet viselte,

8 Az 1700-as évekre tehát az addigi, nagyobbára szóbeli utasításokon alapuló birtokigazgatást felváltotta a gazdálkodás minden ágát felölelő írásbeliség. A földesúri utasításoktól az azok alapján elvégzett feladatokról készült jelentésekig a nagybirtok igazgatása, termelésének elszámolása írásban történt, bár annak élén még mindig a földesúr állt, az egész folyamatot a jószágigazgató személyén keresztül ő tartotta kézben. Mindez természetesen nem csak a Batthyány birtokokra jellemző sajátosság, ez volt a nagybirtok irányításának országosan elterjedt módja,9 A 17-18, század fordulója újabb és jelentős változásokat hozott a birtokkormányzásban, A török kiűzését követő újjáépítés igényei további módosításokat követeltek, A nagybirtokos réteg a megváltozott politikai helyzetnek megfelelően az 1710-es évek után már nem élt folyamatosan magyarországi birtokain, Országos tisztségeik és hivatalaik, családi és érdekkapcsolataik, politikai és társadalmi szerepük egyre inkább Bécshez kötötte őket, A Batthyány-család fő ágának, a majorátusnak, s egyben a későbbi hitbizománynak a feje, a török elleni felszabadító háborúk jelentős hadvezére, a horvát bán II. Ádám (1662-1703) 1694-ben kötött házasságot Theodor Heinrich Strattmann birodalmi kancellár leányával, Eleonórával, akivel együtt Bécsben építtetett magának palotát 1698 és 1700 között, Johann Bernhard Fischer von Erlach tervei alapján,

10 1693-ban ő maga, 1703-ban bekövetkezett halálát követően özvegye adott ki 1710-ben és 1712-ben átfogó, a magyarországi birtokkormányzat rendjét újjáalakító és meghatározó instrukciókat,

11 Ezek a gazdálkodás irányításában bizalmi emberként, a földesúr addig megszokott személyes szerepkörét helyettesítő, a valamennyi családi birtokot vezető németújvári prefektusnak szóltak, Batthyány II, Ádám, később pedig gyermekei gyámjaként özvegye birtokainak legfőbb vezetését az 1700-ban Bécsben létrehozott központi jószágigazgatóság látta el, amely a földesurat képviselő régens irányításával a Strattmann Eleonórával kapott ausztriai uradalmakat közvetlenül irányította,

12 s amely egyben a magyarországiakat kormányzó németújvári prefektus és az alá rendelt uradalmi tisztikar főhatósága volt.

18 A Batthyány birtokok vezetésében az újabb változás akkor következett be, amikor Strattmann Eleonóra 1716-ban a jelentőségét vesztett németújvári várból a