Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Détshy Mihály: Sárospatak várának egykori kertjei és szőlői

tisztviselőível. A levelekben többször említik a kertet is. 1634-ben Debreczení Tamás pataki prefektus, a Tiszán inneni birtokok jószágkormányzója beszámol a bortermésről, és jelenti, hogy a Gombos-kertben is termett két hordóval.

27 1638-ban egy Patak fölött elvonuló súlyos jégverésről írja: „Seot ciak az gombos kerttben sem voltt".

28 A Gombos-kert épületeit és felszerelését legrészletesebben az 1639. évi várleltár sorolja fel. Ekkor a kertben „egy ket reszbül álló nyarj haz" állt, Az „alsó házban" néhány bútoron kívül kerti szerszámokat írtak össze.

29 A 17. századi kertészek szinte teljes felszerelése ez: „Egy Vas Gereblye No 1 / Ket öntözny való rez korsó No 2 / 3 O Feniű kad az edgik kisded / ket Fű metellő ollo egyik öregh No 2 / Ket Hitvan metzeő kes No 2 / Egy Fa metellő olló No 1 / Nigy Asó No 4 / Egi Giüker Aso kapa No 1 / Kilencz Lapos kapa No 9 / Edgy rosz vas rosta / Egy rosz Fa rosta / Három rosz .., taliga / Egi rosz Lábas / Karatlan eggies szek / Egy Lanczos Czeber Rud/". Érdekes tétel még a „Három út Diszitő uas". „Az Felseő nyary házon" csak az ajtókat, ablakokat és a falak mellett álló 5 „bellett Szek"-et jegyezték fel.

30 Lorántffy Zsuzsanna férje 1648. október 11 -én bekövetkezett halála után is szívén viselte a pataki vár és a Gombos-kert sorsát, Prefektusa, Debreczení Tamás rendszeresen tájékoztatta a távolléte alatti eseményekről, így feltehetően 1649-ben írta úrnőjének: „Az Gombos kertben megh uyttattam az Pincze Sindelezeset, teob fogiatkozasat eleget láthat Nafgysajgod."

31 1650. november 22-én a fejedelemasszony Patakról téli lakóhelyére, Fogarasba visszatérve írja az új prefektusnak, Klobusiczky Andrásnak: „Most ide igen Jo idők Járnak. Ott az Gombos kertnek az Bodrog feleől való része igen rossz, ha ilyen idők Szolgainak, kegielmed hágja meg csinalliak meg mert Tavasszal osztan ismét több dolog leszen". Majd december 22-én megelégedéssel nyugtázza: „A Gombos kertet, hogj meg csináltak, akarjuk".

32 Lorántffy Zsuzsanna halála után 1660-tól fiának özvegye, Báthory Zsófia és fia I, Rákóczi Ferenc birtokába került Patak és így a Gombos-kert is. 1661. június 24-én az özvegy Zboróról írja pataki várnagyának, Székely Andrásnak: „Patakrul el jeötünkben a' Ghombos kertet alkalmatlanul és gazosonnis láttuk és hadtuk volt; hűségednek azért serio [komolyan] hadgiuk és paranczolliuk mostis, a' mint el jövetelünkkoris megh hadtuk volt, magais vigiazzon kertejnkre; Az udvarbironakis penigh megh mondgia, mind az Gombos kertet, Mondolás kertet, es az Mogioros kertet is olli gond viselés és őrizet alatt tiztan tartassa, hogi Isten oda vivén benünket, alkalmatlanságot ne vegjünk eszünkbe: kijért ne kövrtkezzék búsulása".

33 A kertek újabb gazdája lesz I. Rákóczi Ferenc felesége, Zrínyi Ilona, akiről anyósának gyóntatója, a jezsuita páter Kis Imre 1668-ban a szomszédos földbirtokos özvegyének, Batthyány Borbálának írja: „Az Ifjú Fejedelem aszony Nem ismervén az Virágokat, Nagyságod külgye bizonyos emberét Patakra a' ki ismerje a virágokat, s nagy örömest adna osztan meg írja Nagyságod gyökerestül kell e?"

34 Patak és kertjei sorsában döntő változást és romlást hozott az 1670. évi hegyaljai felkelés, amelynek leverése után Starhemberg Rüdiger gróf parancsnoksága alatt a császári seregek megszállják a várat és a várost, és egyéb kártételek mellett elpusztítják a fejedelmi kerteket is. Erről az idősebb fejedelemasszony udvari embere, Pálóczi Horváth II. György így írt: „Ugyanezen esztendőben [1671] az Veres bástyához ragasztván rakatott egy nagy kőbástyát Patakon, s az Bodrog vize felől is azon bástyától fogván kőfalt szintén a vár bástyájáig, elrontván ottan két szép kertet",

35 A Veres-bástya a déli és a délnyugati várfal szeglete előtt romosán ma is álló bástya, Az akkor eléje épített kőbástyának nem maradt nyoma, Rákóczi a pusztítások miatt kártérítésért folyamodott az uralkodóhoz, és Zemplén megyétől az okozott károk felbecslését kérte. A kiküldött szolgabírák 1671 szeptemberében kiszálltak Patakra, és jelentésükben, amelyben csaknem 50 tételben sorolták fel az okozott kártételeket és ezek becsült értékét, a kiirtott kertekről a következőket írták: „A Gombos-kertnek mondott kellemetes kert a vár szomszédságában gránátalmával, pún almával [barackkal], citrusokkal és válogatott ritka szőlőtövekkel, végül a látogatók gyönyörködtetésére virágokkal beültetve és választékos ebédlőházzal ékesítve 18000 forintra, a várral határos kisebbik Gombos-kert 1800 forintra, a várhoz ugyancsak közeli Mandulás-kert 3600 forintra becsültetett,"

33 A becsérték helyességének igazolására 1672 nyarán tartott tanúvallatásnál a kertekről több pataki lakos így nyilatkozott: „A Nagy Gombosnak mondott kertet, amely közvetlenül kapcsolódott kívülről a várhoz, a legválogatottabb sokféle igen értékes gyümölcsfákban bővelkedett, ugyancsak a németek pusztították el, és tarolták le, 18000 magyar forintra, továbbá a másik kertet, a Kis Gombos Kertet hasonló módon 1800 forintra becsülték."

37 A becslést Paris von Spankau kassai generális megküldte a bécsi udvari haditanácsnak, amely lényegében elutasító válaszában 1672 őszén így írt: „A kommendánsok, vagy akik ezeket a károkat okozták, és semmi mentséget nem tudnak felhozni, ezeknek kell a károkat megfizetni, és nem Őfelsége pénzéből kell azokat megtéríteni".

33 Maga Spankau is tagadóan válaszolt Rákóczinak, túlzottnak nyilvánítva a becsült kárösszegeket, és sürgette, hogy mindenek előtt ő fizesse ki az esedékes 50000 forint jóvátételt. A károkat és becsült értéküket igyekezett pontonként cáfolni, és az ország