Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Détshy Mihály: Sárospatak várának egykori kertjei és szőlői

valamint a vár védelmére végzett építkezések költségeit igazolni. Zemplén megye követei viszont panaszolták, hogy az új bástya építéséhez a császáriak a környék jobbágylakosságának robotját jogtalanul vették igénybe. Rákóczi szakértőivel igyekezett továbbra is igazolni kártérítési igényeit, cáfolva Spankau érveit: „A kerteket nem csupán mennyiségük szerint értékelik, hanem egyéb körülmények alapján, mint például az egészségre jótékony voltuk, fekvésük, díszességük, a bennük található dolgok ritkasága és egyebek szerint, de leginkább a birtokosuknak nyújtott szolgálatuknak megfelelően. ... Egyébként hozzáértő férfiak ítélete szerint, akik a király francia és svéd hadjáratai alapján szereztek tapasztalatokat, az erődítéshez nem volt szükség ennek a kertnek szétrombolására, mert azt sérületlenül meghagyva is megépíthették volna a bástyát. ... Hanem a kert elpusztításában világosan megmutatkozik az akkori parancsnok gyűlölködő lelkülete."

39 A megszálló katonaság még évekig folytatta a pusztítást. 1676. május 27-én kelt levelében Zsigmondi György udvarbíró panaszolja Rákóczinak: „Az itt való német tisztek nem tudom, Kegyelmes Uram, annak előtte a Nagyságod jószágában hatalmaskodtak-e úgy, mint most hatalmaskodnak ,,. A kerteket is [talán a Mandulást és a Mogyoróst], tlalmas erdőt, réteket pusztítják".

40 1686, december 27-én - tíz évvel I. Rákóczi Ferenc halála és Thököly Imre 1685. évi száműzetésbe vonulása után - az ismét kamarai kezelés alá került vár udvarbírája kassai feletteseinek javasolja: „Ha Nagyságos Kamara acceptálná, én egy jó kertészt fogadnék, s a régi szép kertet restauráltatni akarnám",

41 Erre azonban nem került sor. Az 1689. és 1693. évi urbáriumban már csak a kertészházat említik az Alsóhóstáton: „Eő Nagyságok Kertész Házok [.,,] ebben a Gombos kerthez való eő Nagyságok Kertésze lakott". 1704-ben II. Rákóczi Ferenc elfogatása után a pataki összeírásban írják: „Eő Nagyságuk Gombos kertinek helye és kertész házának helye". De még 1726-ban is az összeírásban az Alsóhóstátnál feljegyzik latinul: „A Gombos kertnek mondott kert helye" 42 A MANDULÁS-KERT ÉS A MANDULÁS-SZŐLŐ Az 1612. és 1613, évi leltárakban találkozunk először a Mandulás-kert és a Mandulás-szőlő nevével, Telepítésük azonban korában történhetett. Dobó Ferencné Kerecsényi Judit „sárospataki várunkból" 1590. szeptember 20-án keltezett, pártfogójához, Várday Katához intézett levelében így ír: „Az keg[ielme]d leueleth bizodalmas azoniom megh adák énnekem, meljben kegd ülthetni ualo mandolath kerth teőlem, hogj kwldenek, hogj kegd kerthebennís lehetne Ennek wthanna afféle faya. Azerth az kegd kyuansaga zerenth im kegdnek kwldeottem, az mit most az en fayain talaltatthattam mert regen zedettetwk wala az derekath, es ez az oka, hogj kegdnek bewen nem küldhettem wolna ennél, Az mandola keth fele, égik fele keserew, az másik fele edes, melliet meghís mutattam az kegd emberének, mellik másfele". A nagyobb mennyiségű és kétféle mandula sejteti, hogy az akkor már létező Mandulás-kertben termett,

43 A Mandulás-kert a későbbi források szerint a Gombos-kerthez közel, attól délre az Alsóhóstáton feküdt,

44 Az 1619, évi számadásban többször szerepel, Ekkor a kertet övező palánkot javították, illetve újonnan állították és zsindelyezték, kapujára pedig új sarokvasakat szegeztek, és a „fylegoriayt", lugasait állították helyre,

45 A két Loránttry-lány osztozásakor 1620-ban Zsuzsannának: „Az Mondolas kertnek északról való fele része", Máriának pedig „Delrül walo fele része" jutott.

46 1620-ból való a Mandulás-szőlő első említése is. Ez is az Alsóhóstáton, illetve az ehhez tartozó szőlőhegyen feküdt, amire a városi protokollum 1634. évi bejegyzése utal: „Mondolas szőlőben való alsó hóstáti egi szőlő pásztor",

47 A kert és a szőlő szomszédos lehetett, Debrezení Tamás prefektus 1638. szeptember 18-án az említett jégverésről írja: „Az Mondolason, az Mondolas kertben [,..] sem volt".

43 Az 1630-as évektől kezdve az urbáriumokban a hóstátiak, kispatakiak és a szomszédos falvakbelí jobbágyok szolgálatai között szerepel a kert és a szőlő művelése, „seöueni kertelese", azaz vesszőfonatos kerítés készítése.

49 A kert felszereléséről az 1639, évi várleltár tájékoztat.

50 Ebben felsorolták a korábbi inventáriumokban már említett méhes kelencéket, köpűket, a kerti szerszámokat és a két „öreg", azaz nagy kaput, A kertet az „eggík kapuról másikra menő derek út" osztotta ketté, A leltár szerint „mely mandulás kert mellett vagyon egi kertesznek való ujjonan eppetetett három rezbül alio haz", pitvarral és gerendás pincével, A kertben is termeltek szőlőt; Debreczení 1634, október 16-i levelében írja, hogy a Mandulás-szőlőben 28 [?], a Mandulás-kertben 11 hordó bor termett.

51 1652ben a fejedelemasszony udvartartásának jegyzékében a kertet „hortus amigdalorum" latin megnevezéssel említik,

52 1666, január 1-én Báthory Zsófia az „alsó Hóstátban a saját Mandolas nevű kertjének lehasított északi részét egy kis uradalmi kertészházzal" a belső városban letelepített jezsuitáknak adományozta.

53 1 670 után a katonai megszállás alatt, talán az egész Alsóhóstátot elhamvasztó 1672. évi tűzvész során a Mandulás-kert is elpusztult. Egy 1670 utáni keltezetlen sátoraljaújhelyi urbárium szerint „a pataki Gombos- és Mandolás-kertnek