Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Voit Krisztina: Édesapámról, Voit Pálról

fiatalabb korában egyik követségünknél gyakorolta ezt a foglalkozást - a legendás Salát bácsi töltötte be. A Múzeum épületében laktunk mi is ekkor, Dercsényi Dezső családjával együtt. És Gerevichet a két megbízható kedves tanítvány együtt karolta fel: esténként felváltva járt vacsorára egyikhez vagy másikhoz. Egy ilyen este emléke még ma is eleven: az oroszlán üstökű öregúr és apám együtt hahotáznak a Cserépfalvi kiadásában ekkor megjelent mesekönyvön, a „Babár a csodálatos elefánt"-on. Apám ifjúkorának, mint annyi más kortársának meghatározó élményei a külföldi tanulmányutakon szerzett tapasztalatok, rácsodálkozások voltak. Nevezetesen a klebelsbergi ösztöndíj politikának köszönhetően a bécsi, illetve a Gerevich támogatásával is elnyert, a római Collegium Hungaricumban töltött hónapok, Bécset említjük először, bár ez már a Hitler által bekebelezett, sanyargó város volt, 1942-őt írtak már ekkor és Apám gyakran mesélte, hogy az egykori büszke bécsiek a jegyrendszer szorításában szabályosan éheztek, és ők magyarok milyen nagy „urak" voltak közöttük a hazulról hozott szalonnával, kolbásszal, a még békés otthoni táj fejedelmi, áldásos ellátását élvezve. Bécsben kötött életre szóló barátságot a muzsikus Vécsey Jenővel, Együtt lelkesedtek Krúdyért, akiről évtizedekkel később Vécsey egy igen találó, remek szimfóniát írt, Igazán azonban nem is komponistaként maradt meg a szakmai tudatban, hanem az Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtárának vezetőjeként, aki számos ismeretlen Haydn, Liszt kéziratot tett közkinccsé, A római ösztöndíj korábbi keltezésű (1935), és hosszabb Időre is szólt, kiegészülve a perugia-i nyári egyetemen töltött idővel, A római Collegium Hungaricum a frissen megszerzett Falconíeri-palotában Mekkája volt nem csak a fiatal művészettörténészeknek, Gerevich és Hekler tanítványoknak, hanem a fiatal magyar művésznemzedék minden tagjának, A „római iskolának" is nevezett csoportosulás tagjai közül többel is szoros barátságot kötött Apám Rómában, vagy már Pesten, így a festők közül Jeges Ernővel, Aba Nóvák Vilmossal, Molnár-C. Pállal, az Olgyay fivérekkel, a szobrászok közül Antal Károllyal, vagy Ispánki Józseffel. Utóbbi plaketten örökítette meg Apámat és ifjú feleségét. De a fentiek majd mindegyikétől egy-egy munka őrzi ezt a barátságot. Antal Károly egy igen jó portrét is készített Apámról. Jeges tervezte esküvői meghívójukat, miként a belőlük alakult asztaltársaság is megénekelte a nevezetes eseményt. Mert közben mozgalmas évek teltek el. Hivatalosan 1933-ban fejezte be Apám az egyetemet, és 1934-ben védte meg doktori disszertációját. 1933 és 1936 között Gerevich mellett a Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetében asszisztens. Az Iparművészeti Múzeumba 1936-ban került, először csak ún. 3. kép. Voit Pál otthonának részlete a Somlói úton, 1939 ÁDOB-os volt, 80 pengős gyakornok, Múzeumőrré 1939-ben nevezték ki, Ekkor lett fizetése 200 pengő (amivel, mint az egykori kupiéból tudjuk „az ember könynyen viccel"), A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda jelentette meg 1939-ben „Régi magyar otthonok" c, munkáját, amely a mai napig kedvvel forgatott kézikönyv, második bővített kiadása már csak halála után jent meg, 1944-ben vonult be katonának, először katonaszökevényként lavírozott, majd Tasnádí Kubacska András révén sikerült mentességet szereznie. Megbízása az Iparművészeti Múzeum értékeinek megvédelmezésre szólt, amelyet Domanovszky Györggyel, aki ekkor a Néprajzi Múzeum munkatársa volt, együtt láttak el. így költöztünk be az Iparművészeti Múzeumba 1944 karácsonyának másnapján, Előtte való nap egy bomba csapódott be akkori lakóhelyünk szomszédságába a Ménesi úti Eötvös Kollégium kertjébe, s lakásunk ablakai is kitörtek, Sietni kellett. A kertek alatt, amerre kis motyónkkal sietve mentünk, el-el süvített már egy-egy golyó. A Ferenc József híd akkor még állt, de tele volt német katonákkal, Alig érkeztünk meg a biztonságosnak hitt épületbe, egy újabb bombatámadás során iszonyatos robajjal beszakadt a múzeum