Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

326. A KGST szerepe a borsodi kohászatban (1962-ig) KM TDGY 2006.27.1. (részlet) Amikor megyénk kohászati üzemeiben a KGST szerepét akarjuk vizsgálni és áttekinteni, célszerű néhány szóval kitérni a kohászati iparág általános magyarországi helyzetére. Ismeretesek azok a nézetek és viták, amelyek a korábbi években lezajlottak a hazai kohászat létjogosultsága, célkitűzései és arányai tekintetében. Szélsőséges álláspontok szerint egyáltalán nem tartották helyesnek egyesek a magyar kohászat létét és fejlesztését, tekintettel arra, hogy a leglényegesebb alapanyagokkal nem rendelkezünk, más nézetek szerint pedig nálunk is föltétlenül irányadónak tartották a nagyipari államok egy főre eső acéltermelésének, illetve feldolgozásának arányait célul kitűzni. Ezek között a szélsőséges álláspontok között az utóbbi években kialakult az a helyes nézet, amely szerint a magyar kohászatnak mindenképpen lényeges és döntő szerepe van népgazdaságunk szerkezetében, elképzelhetetlen az, hogy fejlődő és nagyra hivatott gépiparunkat kizárólag külföldi alapanyagokkal lássuk el, s ez a kérdés még további hangsúlyt nyert a gépipar fejlesztésére vonatkozó párthatározat tükrében. A gépipar igényesebb gyártmányokra történő átállítása egyben fokozott igényeket jelent az alapanyagokkal szemben is, s egyben a gépipari ellátásához szükséges anyagoknak sokkal szélesebb skáláját igényli. Elképzelhetetlen, hogy gépiparunk rugalmas igényeinek kielégítésére, kizárólag külkereskedelmi szerződések útján beszerezhető anyagokkal rendezkedjünk be... Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy hazánkban nagy jelentősége van a kohászatnak, természetesen termelési volumenét, gyártmány összetételét igen körültekinthetően kell meghatározni, de mindenesetre egyértelmű az a feladat, hogy azoknak a kohászati üzemeknek, amelyek hazánkban vannak és lesznek, a lehető leggazdaságosabban, legkorszerűbb eljárásokkal kell dolgozniuk, s ebben a legnagyobb segítséget a KGST országainak kohászatával történő együttműködése útján vehetjük igénybe. A hazai, ezen belül a borsodi kohászat, konkrétabban az LKM és az Ózdi Kohászati Üzemek viszonylatában vizsgálva a KGST szerepét a következő fejezetekben, illetve részletekben tekinthetjük azt át... 1. Fejezet. Alapanyag-ellátás: Ez évben 1962-évben az ózdi és diósgyőri kohók vasércellátásuknak kb. 70%át kapják a Szovjetunióból. A kohó-koksz e két kohászati üzemünknél szintén teljesen a KGST államokból származik, mégpedig a Szovjetunióból, Csehszlovákiából és Lengyelországból. A hazai gyártású kohókokszot jelenleg a Dunai Vasmű dolgozza fel, mint ahogy a termelése is ott történik. A diósgyőri vasöntöde kokszellátását szintén 100%-ban KGST importból szerezzük be. Aránylag kis mennyiségek, de nagy jelentőségű tételeknek tekintendő a 280 t grafitnak, valamint az öntödei mintakészítéshez szükséges fenyő fűrészáruk 95%-ának a baráti államokból történő beszerzése. A hazai földgázfelhasználás beindítására a romániai földgáz-kooperáció adta meg a lehetőséget. Ez évben Diósgyőrben már több mint 170 millió m

3 földgázt használunk föl...