Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

I. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚTÓL A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG VÉGÉIG (1920-1933)

Utóbbiak közül ugyanis sokan vidéken vállaltak munkát, hogy a nehéz megélhetési viszonyokra tekintettel a téli kenyérre valót megkeressék, így kevesebb idő jutott szórakozásra. - Pártpolitikai erőviszonyok: A pártpolitikai erőviszonyok 1925. július hónapban a következőképpen alakultak: A munkásság összlétszáma I fő: 6 006 ebből: keresztény szociális tag 1 248 szociáldemokrata 1973 semleges 2 785 Július hónapban kiutasítás nem történt, kiutasítási eljárás alatt 7 külföldi áll. Internálva nincs senki, rendőri felügyelet alatt 2 külhonos áll. (Diósgyőrvasgyár 1925. aug. 2-án Zsákay sk. m.kir. rendőrkapitány.) 1926 17. Újra van nagyolvasztó Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945. 1997. 183. Az 1914-ben megkezdett nagyolvasztó építése 1926-ra befejeződött. 1926. augusztus 17-én reggel - 12 évi építés után - az összes előkészületeket elvégezve az I. sz. olvasztónál kezdetét vette az ünnepélyes kohóavatás. Az olvasztót a vascsapoló nyíláson keresztül Zsoldos Istvánné - a gyárigazgató felesége - gyújtotta be a következő szavak kíséretében: „Azon fohásszal gyújtom meg a tüzet, hogy váljon ez a tűz a diósgyőri vasgyárnak és Magyarországnak állandó erőforrásává." A diósgyőri gyárnak 51 esztendőt kellett várnia arra, hogy saját nagyolvasztójából láthassa el továbbfeldolgozó üzemeit nyersvassal. 18. 300 család kilakoltatása Magyar Jövő 1926. október 31. Általános megdöbbenést és elkeseredést keltett Diósgyőrött a kir. Járásbíróságnak a napokban meghozott egyik tömegítélete, melynek értelmében a vasgyár szolgálatában megrokkant, elaggott háromszáz munkásnak kell november 2-ig a gyár tulajdonát képező lakásokat kiüríteni. November hóban, tehát éppen tél elején kerül egy csomó munkában megöregedett ember az utcára, éppen a legnehezebb időben veszti el szegényes lakását és jut a legnagyobb bizonytalanságba, mert hiszen még csak reménye sincs arra, hogy erre az időre lakást tudna szerezni magának. Előzménye e szomorú ítéletnek az, hogy a gyár nyugdíjas munkásainak a lakást már régebben felmondotta arra való hivatkozással, hogy azokra tényleges alkalmazottai számára van szüksége. Ezzel az indokolással vélt eleget tenni a gyár vezetősége a lakásrendelet paragrafusainak, melyeket előbbre valónak tartott a legelemibb emberi és szociális érzésnél, de előbbre valónak tartott azon