Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

V. A GAZDASÁGI MECHANIZMUSTÓL A SZAKADÉK SZÉLÉIG (1968-1982)

tragikus tényt, hogy a nagy tudású, örökmozgó, mindig vidám elvtárs, barát, munkatárs nincs többé. Egész életével azt példázta, hogy szocialista társadalmunkban csak tehetséges, szorgalmas, alkotni vágyó embereknek van igazi perspektívája. A szó szoros értelmében a munkásosztály gyermeke volt, amelyet tevékeny pályája során sohasem felejtett el. Örök hálát érzett a munkások iránt, akik felnevelték, tanították és politikai elkötelezettségét szüntelenül erősítették. Személyében a diósgyőri munkások nagy tehetségű, örökké hálás fiukat veszítették el... Vezetői munkáját valamennyi területen hihetetlen nagy energiával és szakmai ambícióval végezte. Fáradhatatlanul dolgozott olyan új szervezési módszerek és technológiák bevezetéséért, amelyek a termelékenység és gazdaságosság növekedése mellett a dolgozók munkakörülményei is jelentősen javították. Vezetői munkájának eredményességét ékesen bizonyítja az a sikersorozat, amelyet a Lenin Kohászati Művek az V. ötéves tervben elért. Vezetése alatt ebben az időszakban a vállalat négy alkalommal nyerte el a „Kiváló Vállalat" címet és megkapta a „Jubileumi Zászló"-t is. Vezérigazgatói munkájának csúcspontja a magyar vaskohászat jövőjét is meghatározó Kombinált Acélmű megvalósítása. Elévülhetetlen érdeme van abban, hogy ez a mű a magyar népgazdaságban példátlan rövid idő alatt felépült és jóval a határidő előtt, már 1980. november 6-án Magyarországon először csapoltak acélt oxigénes konverterből. Magas tudományos műveltségű vezetőként folyamatosan figyelemmel kísérte a világ vaskohászatának fejlődését és mindent megtett annak érdekében, hogy a diósgyőri vaskohászat folyamatosan felzárkózzon a világszínvonalhoz. A dolgozókért érzett felelősség mellett ez is kifejezésre jutott abban, hogy a vállalat történetében végrehajtott legnagyobb méretű átszervezés révén megteremtette az egyedi gépgyártás feltételeit. Tudományos tevékenységében az újat akarás, az újat alkotás domborodott ki. Olyan új eljárások megvalósításán fáradozott, amit előtte még soha senki sem oldott meg... A rá jellemző lelkesedéssel támogatta a kohászati történeti emlékek felkutatását és azok megőrzését. Nagy érdemei vannak abban, hogy ma már a Központi Kohászati Múzeumban, az Öntödei Múzeumban, és Ujmassán a kohászati emlékek a jövő generáció számára méltóképpen megőrzésre és bemutatásra kerültek... A gyári sziréna hangjai mellett könnyes szemmel bocsátották örök pihenőre április 8-án a vasgyári temetőben. (Sipos István) Részlet Drótos László ny. vezérigazgató önéletrajzából. KM TDGY 2006. 25.1. (részlet) ...Sokat konzultáltunk Szeppelfeld Sándor vezérigazgatóval a vállalat termelőtevékenységének célszerű és lehetséges diverzifikálásáról. Ó a megindult beruházásoknál tapasztalható jelentős kivitelezői kapacitáshiányból (amelyet gépgyártó- és vasszerkezeti munkáknál a megerősített gyári karbantartó részlegekkel részben pótoltatott) arra a következtetésre jutott, hogy az ország szükségletei igényelnék az LKM-en belül egy Egyedi Gépgyár létrehozását. Több mindenben egyetértettünk, az Egyedi Gépgyár létrehozása dolgában azonban szkeptikus voltam. Sándor ennek ellenére elkezdte az új gyár szervezé-