Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

V. A GAZDASÁGI MECHANIZMUSTÓL A SZAKADÉK SZÉLÉIG (1968-1982)

sét, amellyel - a többi feladatai mellett - további hatalmas személyes túlterhelést vállalt magára, sőt a gyár felső- és középvezetőit is ez által megosztotta. Az 1980-as évek elejére az acélpiaci kereslet visszaesett, a hazai vállalati működési feltételek egyre nehezebbé váltak. (Például háromszorosára, 3%-ról 9%-ra emelték a felvett fejlesztési hitelek kamatterhet, a működő tőke mindnagyobb hányadát elvonták a vállalatoktól.) Az eddig nyereséget kimutató vállalatok, köztük - évtizedek óta az egyik legjobb cég is - a diósgyőri LKM egy csapásra veszteséges lett. 1981 őszén, egy távol-keleti szakmai útról hazatérve Szeppelfeld Sándor telefonon kért tőlem egy délutáni találkozót és hosszan, részletesen előadta „vízióját" amit külföldi benyomásaira épített. E szerint a nemzetközi tőke, a pénzvilág csúcsán lévő hatalmak közreműködésével menthetetlenül és rövid időn belül megsemmisítik a szocialista világrendszert. Mi sem kerülhetjük el sorsunkat! Ekkor ez rémlátomásnak tűnt a számomra, próbáltam Sándort érveiből kibillenteni, de nem hagyta magát. Jeleztem furcsa beszélgetésünket akkori megyei főnökömnek, Grósz Károlynak, majd az akkori ipari miniszternek, Méhes Lajos ipari miniszternek, de ők nem tudtak mit kezdeni a hírrel. Sándor 1982. tavaszán a gyár vendégházában berendezett munkaszobájában fejbe lőtte magát. Ld. még 334.