Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)
VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK
jéhez, és onnan 60 méter magasban levő víztartályba nyomják és onnan folyik a gyárba". Ezen a telepen három centrifugái-szivattyú működött, összesen 740 m 3 /óra vízszállítási teljesítménnyel. A második vízmű a Szinva partján épült. 1927-ben ez a vízmű már üzemben volt. Az erre vonatkozó feljegyzést megtaláljuk 1927-ben a vállalat berendezéséről készült leírásban: „A szivattyútelep régi és új szivattyútelepekből áll. A régi szivattyútelepen öt darab centrifugái-szivattyú 1 600 m 3 óránkénti vízmennyiség szállítására, a megfelelő villamosmotor meghajtással. A régi szivattyútelep teljesen üzemen kívül van. Az új szivattyútelep 50%-ban van kihasználva..." Az üzem fejlődésével a bükki-források vízhozama már nem elégítette ki a vízszükségleteket. A nyári szárazságok alatt a források lecsökkent vízhozama nem adott elegendő vízmennyiséget. A tó megcsapolásával sem lehetett pótolni a források vízhozamának csökkenését. - Karbantartás, gépgyártás: 1946-ban a gyár szervezete megváltozott. A vállalat szervezeti felépítésében a két gyár, az „O"- és az „Újgyár" egyesült. Az 1945-1950-es években a karbantartás fejlődéséről nem lehet beszélni, sőt voltak olyan rendelkezések, amelyek a karbantartást károsan érintették. Ilyen rendelkezés volt a Gépműhely áttelepítése az Újgyárba. „1947. július hóban történt meg az „Ó"-gyári gép- és esztergaműhely áttelepítése az "Ó"-gyárból az Újgyárba. A gépek legnagyobb része áttelepült az Újgyárba és csak kis része maradt az „Ó"-gyárban. A 858/C 1947. június 20-án kelt Gyárigazgatósághoz beadott jelentésünkben rámutattunk arra, hogy az „Ó"-gyárban a legnagyobb nehézségek lesznek az áttelepítések miatt" - olvasható egy korabeli jelentésből... A karbantartás történetében korszakos jellegű változásoknak bizonyult az Egyedi Gépgyártási és Karbantartási Igazgatóság megalakítása 1981-ben. Ennek előzményét képezte, hogy a gazdasági helyzet romlása következtében a vállalat nyereségessége megszűnt, sőt átcsúszott a veszteséges zónába. A vezetés kereste a kiutat, s felvetődött a tevékenységi kör diverzifikálásának szükségessége, a több lábon állás, a termékek magasabb feldolgozási fokon történő értékesítése érdekében. A kialakított koncepció többszöri módosulás után úgy szilárdult meg, hogy lehetséges a vállalaton belül - nagyobb beruházási ráfordítás nélkül, rövid időn belül — egyedi gépi berendezések gyártása. Erősítette ezt a gondolatot az a körülmény, hogy a kombinált acélmű átépítése közben felmerült nehézségek elhárítására az Egyedi Gépgyártó üzem sikeres gyártási tevékenységet folytatott. Ezek alapján került sor a gyár történetében eddig a legnagyobb mértékű, legtöbb embert érintő átszervezésre. Ennek kihatásai többszöri átrendezési folyamatot indítottak meg, ami egészen 1989-ig jellemző volt a karbantartásra. A további eredményekből megállapíthatóan ez a koncepció hibásnak bizonyult, egyrészt túlbecsülte a rendelkezdése álló szellemi és anyagi erőforrásokat, másrészt nem prognosztizálta helyesen a bekövetkező külső hatásokat. A válsághelyzetből való kitörés ezen módja újabb belső válság-gócot alakított ki, mely meggyengítette a karbantartás korábban elért pozícióit. A koncepció végrehajtását az 1981. 01. 01. hatállyal kiadott, 33/1980. sz. Vezérigazgatói Utasítás indította el, amely a vállalati állóeszközfenntartási tevékenység területén meglévő erőforrások koncentrálását, a rendelkezésre álló munkaerő- és gépi kapacitás célirányosabb felhasználását, a termékszerkezet bővítését és ezekre épü-
