Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

bátorkodunk a Népköztársaság tisztult, modern és szociális felfogású kormányánál orvoslást és elégtételt keresni. Sérelmünket, - mely abban áll, hogy szellemi munkánk, t.i. egy az állami gyárüzemekre nézve is nagymértékű előnyöket jelentő műszaki találmányunknak, legbecsületesebb és legjogosabb anyagi eredményéről akart bennünket a magyar államnak, mint a legfőbb erkölcsi testületnek volt királyi kormánya megfosztani, - a következőkben van szerencsénk előadni: 1916 február hó 22-én kelt kérvényben azt kértük, hogy az általam feltalált szerszámacél előállítási eljárást szabadalmaztathassam. A kérdéses acél üzemeinknél használatban van s kitűnően bevált. A Központi Igazgatóság a kérvényünket a következő indoklással utasította el: Mert eltekintve attól, hogy minden alkalmazottnak általános kötelméhez tartozik az intézet érdekeit tôle telhetőleg előmozdítani és megóvni, folyamodóknak eminens hivatásszerű különös kötelességét képezi a lehető legjobb szerszámacélnak a gyártása, mely tekintetben mindenkor, minden kívánt segédeszköz és a legdrágább anyagok is rendelkezésükre bocsátottuk és ők ezeket minden megszorítás nélkül a gyártás tökéletesbítésére szabadon használhatták. De nem adható meg a szabadalmaztatást engedély különösen azért sem, mert a jelen esetben kétségtelen és nyilvánvaló, hogy ezen találmány folyamodók munkakörével járó hivatali kötelességüket képező feladatok teljesííése közben, tehát a munkaadó állam által megfizelett szellemi munka folyamán az állam munkaerőinek, gyári berendezésének és tulajdonát képező anyagok kizárólagos használatával, jelentékeny költséggel járó kísérletek útján jött létre, minek folytán ezen találmány tulajdonjoga elvitathatatlanul a munkaadó államot illeti, amit részére az 1895 évi XXXVII. T.c. 6. §-a is biztosít... Ezen miniszteri rendelet, mely úgy a szellemi tulajdonra való jogot, mint méltányosságot a legridegebben mellőzi, a szűkkeblű kapitalistikus és önző fiskális felfogásnak klasszikus megtestesülése...Pedig a gyártmány értékesítéséből ezidáig a gyár 102.350 korona tiszta hasznot húzott...Bejelentem, hogy senki sem tette kötelességünké, hogy bármely nemű találmányt hozzunk létre, tehát a szóban forgót sem. így helyt nem áll Vajkay központi igazgató úr ama kijelentése, mert kötelességünk volt a szerszámacél gyártása, annak tökélesítése, hogy azért kötelességünk volt újat feltalálni... Miniszter Uram! Alázatos kérésem előterjesztettek alapján arra irányul, méltóztassék a szabadalmakat és a magáneladásból elért hasznot nekem átengedni és az üzemeknél való használati díjat javamra méltányosan megállapítani, felette kívánatos, hogy a gyártást Magyarország részére a diósgyőri-vasgyárban folytassa tovább, bármily alakban nyerne ezen kérdés elintézést, a „Megiston" acél fejlesztéséhez és a kihasználásához alulírott főművezetőre munkaerejére rendelkezésére bocsátja...ld még 608. Diósgyőrvasgyár, 1919 év január hó 20-án. Topiczer János főművezető Kiszely Gyula kuíatási anyagai