Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)
Ha tekintetbe vesszük az itteni magyar kir. aczél és vasműveknél létező állapotokat, valóban el kell csudálkoznunk, ha látjuk, hogy ugyanazon állam, a mely saját hatásköre alatt levő üzemeknél ilyen visszás állapotokat megtűr: a magánvállalkozóknak leczkét akar adni a „munkásvédelemről". Illetékes helyen úgy látszik - nem tudnak különbséget tenni a fegyházakban kényszermunkára ítélt rabok és az állami műhelyekben dolgozó szabad és szeplőtelen előéletű munkások között. Ugyanis eme állami műhelyekben igazgatóknak, mérnököknek, munkavezetőknek durva, brutális embereket alkalmaznak, a kik a munkásokkal úgy bánnak, mint a börtönőrök a rabokkal és e mellett itt minden irányban a legaljasabb elnyomás kizsákmányolás és nemtelen bánásmód uralkodik a munkásokkal szemben. A napszámosokat (tanulatlan munkásokat) rendszerint megcsalják, a menynyiben csak reggel 7 órától este 6 óráig végzett munkáért fizetik őket, holott már reggel 6 órakor kell munkába lépniök, elannyira, hogy ha valaki közülök egy órával későbben érkezik csak 9 órai munkáért kap fizetést. Általában a végzett munkát rendetlenül könyvelik el és a fizetési kimutatást tartalmazó czédulákon hiányosan történik az elszámolás, de mind ennek daczára a napszámosok kénytelenek azt elfogadni, a mit adnak nekik. Vasárnapi munkaszünet a diósgyőri üzemnél nem létezik, sőt inkább egy forint büntetéssel sújtják azokat, a kik vasárnapokon nem jelennek meg rendesen a munkára. így respektálja az állam a hazai szentesített törvényeket. A munkásokkal való bánásmód a lehető legroszszabb. A legjelentéktelenebb esetekért érzékeny pénzbüntetéssel sújtják az úgy is rosszul fizetett munkásokat. Annak jellemzésére, hogy minő csekélységekért szabnak ki büntetéseket, elmondjuk a következő esetet, a mely május hó 17-én történt. Néhány vasöntő a kantinban pihente ki a nap fáradalmait és ez alkalommal néhány dalt énekeltek el. A mellékszobában levő igazgató, névszerint Förster, egy mellette ülő mérnöktől megkérdezte, kik azok a jókedvű urak, mire az megmondta, hogy azok a gyárban dolgozó munkások és kijelentette egyúttal, hogy néhányat közülök el fog bocsátani, a többieket pedig megbünteti. A humánus igazgató beleegyezését adta ehhez, hozzátévén, hogy csak „érzékenyen" büntesse meg az éneklő munkásokat. Ez meg is történt. Az öntők, a kik azt a főbenjáró vétséget elkövették, hogy énekelni merészeltek egyenként öt forinttal lettek megbüntetve. Ezt az összeget levonták sanyarú napi keresetükből, amely nem tesz ki többet 901 frt 40 kr-nál. Legutóbb egy vasesztergályost egy forint erejéig rendszabályoztak meg, mert költözködés miatt elmaradt egy napig a munkától, holott előzetesen elmaradási szándékát bejelentette. A kantinban a munkások mindazt kötelesek elfogadni, ami eléjük tétetik. Sok esetben az étel olyan komisz, hogy még a kutyák is ott hagyják, ha megkínálják vele. Ez a koszt csak 12 órától 1/2 2-ig lesz föltálalva, a ki később érkezik, az semmit sem kap; fizetnie azonban még akkor is kell, ha semmit nem evett, mert az üzemvezetőség az élelmezésért járó díjat levonja a fizetésből. Ama munkásoknak tehát, akik éjjel dolgoznak az üzemnél és e miatt nappal aludni kénytelenek nagyon kell ügyelniük, hogy valahogy az ebéd idejét át ne aludjak. E mellett a kantinos házaspár példátlanul goromba a munkásemberekkel, pedig ezeknek keservesen megkeresett pénzén gazdagodnak meg.
