Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

így például a derék kantinos felesége Lippniknek hívják ezt a becsületes személyt, a napokban egy vasesztergályossal szemben a lehető legdurvább módon viselkedett sőt még azzal is biztatta, hogy férje felpofozná, ha jelen lenne és mindezt azért tette a „derék" kantinosné, mert a nevezett munkás a kantinban alkalmazott egyik kiszolgáló nővel kedélyesen tréfálgatott. Erre nézve azt a tanácsot adjuk a munkásoknak, hogy a kantinos urat, ha csakugyan merészkednék annyira vetemedni, mint a hogy azt a kedves életpárja kilátásba helyezte, egy féltuczat jól czélzott nyaklevessel tanítsák meg emberségre. Mindenesetre a kantintulajdonos nagyon jó lábon állhat az üzemvezetőséggel, mert különben ilyen dolgokat meg nem engedhet magának. A nőtlen munkások számára berendezett szobáknak egészen kaszárnyaszerű kinézésük van: minden egyes ágyhoz egy szalmazsák, egy szalmapárna, egy nyári- és egy télipokrócz és végre két lepedő tartozik. A lepedők csak minden kéthárom hónapban lesznek tisztákkal felcserélve. A szobákban egyéb berendezés nincs; sem mosdótál, sem törülköző nem létezik, úgy hogy a földön kell azokat éjjelen át hevertetni. E mellett ezek a lakások valósággal hemzsegnek a férgektől. És ezekért a betegterjesztő lyukakért havonta 2 frt 50 kr-t vonnak le a munkás béréből! Föntebb említettük, hogy a felügyelők durva és brutális bánásmódban részesítik a munkásokat, hozzátesszük, hogy ez a banda annyira vetemedik, hogy egyes munkásokat tényleg pofonokkal traktál. (Természetesen csak az olyanokat, a kik elég ostobák, hogy ezt eltűrik.) így legutóbb Eberhart művezető, a ki különben főmérnöknek csúfoltatja magát, egy vasgyalulót pofozott fel, mert az a gyaluba fordítva helyezett el egy vasdarabot. Általában ez a gyalázatos bánásmód itt mindennapi dolog. A vasműveknél alkalmazott kőmívespallér Hölz jelenleg egy házat építtet magának; hogy olcsóbban jöjjön ki, arra kényszeríti a kőműveseket, hogy este a munka után, házán ingyen dolgozzanak. Egy kőművest a kit ugyancsak erre akart rákényszeríteni, de aki tiltakozott ez ellen, pofonokkal fenyegetett; a munkás azonban nem volt rest, és a barátságos ígérgetésre néhány jól czélzott ökölcsapással válaszolt, mire elbocsátották a munkából. Kitűnik ezekből, hogy az itteni állami vasmúveknél a munkásokkal való bánásmód valósággal botrányos. Felhívunk benneteket diósgyőri munkások, hogy ne tűrjétek tovább ezt a nemtelen bánásmódot. Ébredjetek fel rabszolga álmaitokból emberi méltóságotok teljes tudatára; csatlakozzatok a szocziáldemokráczia eszméihez, a mely a munkásokat a gyalázatos elnyomás békóiból ki akarja és ki is fogja szabadítani. Fizessetek elő olvassátok és terjesszétek a „Népszava" és a „Arbeiterpresse" czímű lapjainkat. Olvassátok, hogy ti is át legyetek hatva a testvériség ama érzetétől, a mellyel a munkásosztály sorsa iránt viseltetünk és a mely bennünket előbb-utóbb az áhított győzelemhez fog vezetni. Egész Magyarországon ébredezni kezdenek a munkások, testvéreink, ne maradjatok ti se hátra Diósgyőr munkásai. Több osztálytudatos munkás. FBMMTI.29. 458. Gyári vendéglő-kaszinó Az eredetileg gyári vendéglő 1892 december 1-én nyílt meg, melynek későbbi emeletes kialakítása több ütemben valósult meg. Ekkor a földszinten három étterem, egy kávéház és egy olvasóterem volt a munkások részére, míg az emele-