Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

Ki látott olyat?! Hogy füsttől fekete felhők kárpitja egyszer csak megrepedjen és a művészet fehér galambja leszálljon a koromtól fekete házak közé és ott magának állandó fészket verjen! Ki látott olyat, hogy a szelíd Múzsák, kik csak Apolló szentelt berkeiben szeretnek lakozni, bekívánkozzanak az új világ egyik telepére, hol pörölyök zuhogása, gépek zakatolása, pokoli tűzaknák között, rideg számokkal bíbelődő emberek minden fajú isteneknek áldoznak inkább, csak az illatos hajú Melpomenének nem!? Ki látott olyat, hogy az élet rideg-józanságú embereit megszeressék az ábrándos Múzsák? Pedig megtörtént. A diósgyőri hatalmas kincstári gyártelep, miután az ipari alkotások csodáit lerakta s művét betetőzte a modern technika legújabb vívmányaival, oszlopot emelt a művészetnek is és általa saját jobbik én-je dicsőségének. Úgy van, a diósgyőri gyártelepen e hó 25-én szentelték fel azt a kis, de immár állandónak nevezhető színházat, melyet a gyár művelt, hazafias közönsége a magyar művészet szolgálatára szánt. Rövid és egyszerű a története. Lelkesedés szülte, hazafias öntudat nevelte nagyra. A magyar művelt közönség régóta keresett már a korcsmánál vonzóbb találkozási helyet, hol szellem és kedély olympusi kedvtelést találjon, s összeforrjon minden rendű-rangú ember egy közös oltár zsámolyánál. Meg is találta azt abban a kicsiny, de gyönyörű színházban, mely az iskola épületben van felállítva. Iskola épületben?! Ne higyjétek, hogy ez afféle falusi, félszemű, oldalt bicczenő, dohos viskó! Palota ez, melynél sem szépségre, sem gazdagságra, sem modern berendezésre különbet a világ legműveltebb városaiban sem találsz. Legfőbb büszkesége a gyárnak, hogy benne a legelső és leggazdagabb épület az iskola. Ennek az iskolának az első emeletén van egy nagy terem, annak a végén van felállítva a színpad. Gyönyörű kis alkotmány, teljes vasszerkezettel, czélszerű, ízléses és könnyed. Budapesti készítmény. Természetes azonban, hogy sok része magából a gyárból került ki. De az emberek, a művészek, akik magukat szerényen műkedvelőknek mondják, aztán meg a szellem és mindaz, ami a színpadon mozogni és hatni fog, a gyár telepéről kerül ki. KKMA 72. 4 171. 1892 456*. Reverzáló hengersor indítása Az 1892. évben üzembe helyezték a négyszeres hosszúságú sínek hengerlésére berendezett reverzáló sínhengerművet, mely a megindulástól kezdve Góliátsínek, villamos vasúti csatornasínek és a hídszerkezeteknél használt zórésvasak előállításával erősen le voltak terhelve. KKMA 76. 100. 355. 457. Pofonok és ökölcsapások ( Munkáslevél a diósgyőri vasgyári munkásviszonyokról Bánásmód a munkásokkal a magyar kir. állami üzemeknél.) Népszava, 1892. június 3.