Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

gép alkatrészeinek acélöntvényből való előállításával együtt. Az új acélöntvények minden téren nagy sikert arattak. Az acélöntésű kerékvázak próbáinak vizsgálata során tapasztalt kitűnő eredmények arra ösztönözték a testvér budapesti Mozdonygyár tervezőit, hogy a mozdonyok alkatrészeinek egyre nagyobb részét acélöntvényból alakítsák ki. E kísérletek sikereit rövid idő múltán igazolták az újabb, megfelelőbb formák, az új acélanyag tulajdonságaihoz megfelelően átalakított alkatrészekkel. 1890-ben, a bevezetett acélöntésű kerékvázakról, mint a magyar gépipar legújabb vívmányáról, a korabeli sajtó is elismeréssel tudósított: „...Aki a vasúti technikának, különösen gépészeti része iránt némileg is érdeklődik, aki tudja, müy fontos tényező a vasúti forgalom ellátásában a lokomotívok és kocsik kerekeinek teljesen megbízható, szilárd és tartós szerkezete, illetve előállítása, az könnyen beláthatja a gyártási ág meghonosításának kiható horderejét." Az akkoriban már nemzetközi tekintéllyel rendelkező Krupp-cég esseni gyára, ezt követve a bochumi acélgyár voltak ez időben az acélöntésű kerékvázak első szállítói, és termékeikkel 1890-ig uralták Németország, Ausztria, Magyarország s a monarchia piacait. Később a plseni Skoda művek is felsorakozott az acélöntésű kerékvázak gyártói, szállítói közé. E körülmények láttán is szorgalmazta Técsey Ferenc gyárfőnök az acélöntvény-gyártás kísérleteit és megvalósítását, az új gyártmányok, acélöntésű kerékvázak előállításának üzemszerű megvalósítása rendkívül nagy biztonsággal, megfontoltan, mégis igen rövid idő alatt valósult meg. Vö. 328. 1890-ben már nagyobb mennyiségben szállították ezeket az acélöntvényeket, s a kereskedelmi miniszter által végeztetett minőségi vizsgálatok szerint, a vizsgáló bizottság minden tekintetben teljesen megbízhatónak találta, a magyar mozdonyokba és vasúti kocsikba beépíthetőnek minősítette az acélöntésű kerékvázakat. Nyizsnyánszky Tibor 1984. 454. Diósgyőr az élre tört A gyártmányokban való kibővülés következtében csakhamar a Martin acélgyárnak egy harmadik martinpesttel, egy izzító pesttel, a hozzátartozó ingotdaruval, szárító- és izzítókocsikkal és egyéb berendezésekkel való újabb kiegészítése vált szükségessé. A gyár fejlődését e számadatok bizonyítják a legélénkebben: 1896-ban a gyár bevétele 856.000 forint, 1890-ben 5.201.000 forint, vagyis az emelkedés 507%. 1880-ban a készáru termelés 5.612 tonna, 1890-ben 49.921 tonna, vagyis az emelkedés 880%. Országos viszonylatban a diósgyőri gyár mennyiségben és minőségben az élre került, megelőzve legnagyobb versenytársát, a Resica-i vasművet. Vö. 425. KKMA 76. 100. 355. 1891 455. A diósgyőri vasgyár színháza Borsod -miskolci Értesítő. 1891. április 30.