Kepéné Bihar Mária: Munkák és napok - A munkába való belenevelődést szolgáló paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kiállításai; Kecskemét, 2004)

MESTERREMEKEK

A PAPUCSOS A papucs szó oszmán-török eredetű, első előfordulása 1592-ből való, így hazánkban valószínűleg a török hódoltság hatására jelent meg. Talpát és fejét a visszájára fordítva ugyanazzal a fordított varrással varrták, amely a szintén oszmán-török hatású csizmát is jellemezte. Hozzá hasonlóan egylábas volt a talpa, tehát mindkettő húzható volt jobb és bal lábra is. A hódoltság korában úri viselet is volt a papucs, vassarokkal és belehúzott bőrkapcával. Hazánk egyes részeiben a múlt században szinte általánosan ismert női ünnepi és hétköznapi, illetve férfi köznapi viselet volt. A női ünnepi papucs felső része nemcsak bőr lehetett, hanem bársony, szövet vagy finom vászon is. Szegeden a híres szegedi papucsot flitterrel és gyöngyvarrással is díszítették. A papucsosok a bőröket a tímároktól vásárolták. Jellegzetes szerszámaik a következők voltak: a kőrisfából készült tőke, háromlábú suszterszék, szabódeszka, bicskia, a félhold alakú kés a szabáshoz, valamint a nehezékként és kalapácsként használt, sárgarézből készült harang alakú tnustru. Háromszálú, szurkozott kenderfonállal varrtak. A papucsos kisipar magának a papucs divatnak a balkáni és oszmán-török kapcsolatairól tanúskodva legmagasabb színvonalát a Dél-Alföldön, Szeged környékén és a Bácskában érte el. Gyermek papucs matyó hímzéssel